2018. 05. 15.

Blog Cikkeim

Visszaemlékezős posztot akartam írni erről a témáról, amolyan ünneplésként. Előre szólok, lehet hosszú lesz, de megpróbálom összefoglalni, mit jelent nekem ez az életforma, valamikor később hozom a Büszkeségfalat, avagy A Gyűjteményt, amit eddig szereztem. Lesz kívánságlista is, az életemet megváltoztató lemezek sora, kedvenc videoklip, és egyéb ilyen triviális tény. Nekem is nagy kihívást jelentett, és már május elseje óta írtam ezt a bejegyzést.

Tovább olvasom ►

2018. 04. 22.

Metal is Religion

Ismét eltelt egy kis idő, és ismét jó néhány zenekar akadt fent a hálómon, akik közül sokan még nekem is újak, néhányan új dallal jelentkeztek. És eme sorozat(?) történelmében először megemlítem azokat is, akik nekem a háromkörös válogatón nem jutottak be, de kiírom a nevüket, hátha valaki másnak tetszeni fognak.

Five Finger Death Punch: Sham Pain

Először picit vonakodtam, hogy nyissak-e ezzel, mert ez a daluk nekem annyira nem jött át, mint az előző, a Fake, de FFDP sose csinál rossz zenét :D. Csak érlelni kell egy kicsit a fülemben, és valószínű, hogyha kijön a lemez, akkor számtalanszor le fog futni, és azon fogom kapni magam, hogy megy a bólogatás ezerrel.

Tovább olvasom ►

2017. 11. 21.

Metal is Religion

Ennél hatásvadászabb címet nem is találhattam volna igazából! :D De mostanában megint azt a korszakomat élem, hogy muszáj új zenéket találnom, mert kifogytam az amúgy is széles táramból, újakra vágytam. Így ezért meghatározatlan időközönként lesz egy ilyen ajánlóféleség, ahol az aktuális szerelmeimet mutatom meg.

Előtörténetnek annyi, hogy minden számomra új zenekarnak három dalát hallgatom meg. Ha háromból háromra azt mondom, hogy ASDFGHJKLÉ * qq *, akkor az tökéletes. Édesritkán van, hogy egy előadó már elsőre lenyűgöz. De ebben a bejegyzésben három ilyen előadóval is találkozhattok. Feltéve, hogyha akartok :D. Na de, elég a rizsából, nézzük a dalokat!

The Foreshadowing: The Forsaken Son

Néha borító alapján vadászok zenekart, így került ez az olasz csapat a szemeim elé. Név YouTube-ra, és ez volt az első, amire belehallgattam. Ritka esetek egyike, mert elsőre elvarázsoltak! Egyszerűen olyan hatást váltott ki belőlem, mint mikor először hallottam Paradise Lost-ot (azt is kapásból koncerten, még 2008-ban a HIM előtt).

További muzsikák a Bővebben után! ;)

Tovább olvasom ►

2017. 10. 17.

Amy Loves Metal

„Kell még nekem zene” – és Amy ment is a YouTube-ra vadászni. Vagy konkrétan rákeresek egy régóta kinézett bandára, vagy keresek válogatásokat keresni, ahol találok valami jó kis bandát. Eme férfiú az előbbi keresésem eredménye, és kapásból rávágtam a legegyszerűbb képletet: Christopher Lacrimas hang + Deathstars zene = Schwarzer Engel. Nekem mindig fennakad egy pincemélyhangú bácsi, bocsánat.

Öt album és hat EP után azt kell mondjam, nem lehet megunni ezt a hangot, a gothic metal a németeknél olyan jellemző, mint a svédeknél a hörgősebb vonal. Ez jelenleg a kedvencem, így aki még nem ismerte, megismerkedhet vele.