2018. 05. 15.

Blog Cikkeim

Visszaemlékezős posztot akartam írni erről a témáról, amolyan ünneplésként. Előre szólok, lehet hosszú lesz, de megpróbálom összefoglalni, mit jelent nekem ez az életforma, valamikor később hozom a Büszkeségfalat, avagy A Gyűjteményt, amit eddig szereztem. Lesz kívánságlista is, az életemet megváltoztató lemezek sora, kedvenc videoklip, és egyéb ilyen triviális tény. Nekem is nagy kihívást jelentett, és már május elseje óta írtam ezt a bejegyzést.

Tovább olvasom ►

2015. 01. 27.

Amy Loves Metal

Be kell valljam, eleinte ezt az isteni svéd csapatot abszolúte nem szerettem. Nem tetszett Joakim hangja. Ezért arra, hogy én büszkén azt mondjam magamról, hogy imádom a Sabatont, egészen 2012-ig kellett várni, mikor megérkezett a Carolus Rex.

Azon van ugyanis a Long Live the King c. dal, amit ha öcsém nem hallgat baromi sűrűn, akkor én most nem lennék belezúgva Svédország történelmébe. A skandináv mitológiát az Amon Amarth foglalja össze tökéletesen, róluk később értekezek.

Tehát, Sabaton. Hosszú lenne felsorolni, melyek azok a dalok, amiket szeretek, mert azóta volt szerencsém végighallgatni mind a hat lemezt, és ha valamikor odajutok, akkor a Swedish Empire Live-ot is megnézni, ha már 2013-ban egyik Sabaton bulin se voltam ott.
Az biztos, hogy a Primo Victoria egy tökéletes opusz, amit nem lehet nem imádni! Egyszerűen a refrén énekelteti magát, és mindig azon kapom magam, hogy a viking harcosaimat, Sirort és Kristoffert látom a csatamezőn a 900-as évek környékén. Rengeteg ötlet született már a sztorijaimhoz, amikhez már elkészült a sorrend, és ezt köszönhetem a Sabatonnak, meg még sok más zenekarnak, de ahogy Adrian tette a könyvei végén, én is a köszönetrovatban fogom megemlíteni őket.

És ha már annyit áradoztam a Sabatonról, akkor íme az egyik kedvenc dalom: