2018. 09. 28.

Metal is Religion

A hetedik rész bárhol is legyen, egész egyszerűen különleges. Ne kérdezzétek, miért, egyszerűen ez kell, és kész. Nem tudom, mennyi előadó lesz felsorolva, hiszen a munkámnak köszönhetően megint sok újjal találkoztam, de azokkal később muszáj lesz a füleimmel szeretkezniük, mert bent egyszerűen nem elég.

Poets of the Fall: Carnival of Rust (live)

Kevés zenekar éri el azt a szintet, ami azonnal libabőrt okoz. Annak idején, mikor még javarészt csak finn zenekarokat hallgattam, akaratlanul is belefutottam a Poets of the Fall nevezetű formációba. És elsők között ez a dal volt, amit szerintem az is meghallgathat, akinek nem ez a kedvenc műfaja. Egy gyönyörű szerelmes dal. Mindegyiknél ezerszer szebb, még a sokat emlegetett Lacrimast is leveri, pedig az nálam nagy szó már (vagy most túl érzelmes egy hangulatban vagyok).
Nem magával a videóklippel jövök, hanem a koncertes verzióval, csakhogy lássátok, Marko Saaresto mekkora egy tehetséges előadóművész.

Tovább olvasom ►

2015. 11. 17.

Amy Loves Metal

2012-ig nem is hallottam a zenekarról, így aztán, mikor volt a Depi-Alvin-Road koncerthármas, úgy mentem oda az első alkalommal, hogy egyetlen dalukat sem ismertem, de akkor ott pozitívan csalódtam; az áprilisi buli után már novemberben úgy mentem a következő pesti felvonásra, hogy már ismertem a dalokat, és bármikor kapható vagyok egy önálló estjükre is.

Az új lemezt még eddig nem hallottam (még van pár nap a megjelenésig), de biztos, hogy bitang erős albumra számíthatunk. A Road számomra a 2. olyan csapat, akiket jó hallgatni, és szeretem magam magyarnak érezni tőlük ^^.

Az alábbi dal pedig egyetlen szó kivételével úgy igaz rám, ahogy csak van.

2012. 11. 17.

Koncertbeszámolók

Itt az ideje, hogy leírjam ezt az überfantasztikus tegnapi napom, amire már a szülinapom óta vártam *_*. Igyekszem káromkodás nélkül leírni, de nem ígérem, hogy menni fog, tekintve, hogy Alvinéknál többször előfordult x”D.

Tegnap reggel teljesen úgy voltam vele, hogy fogalmam sem volt, mit veszek fel. Abban biztos voltam, hogy farmert és bakancsot, amivel megtörtem azt a hagyományomat, hogy Depi-Road bulikra feketében járok. Nem baj, nem lehet mindig ugyanúgy kinézni, csak rontja a hatást ^^”. Alig mertem enni, hogy ne kelljen vécére mennem, de a harmadik kávé mégiscsak csintalankodott velem egy kicsit. Végül aztán felöltöztem, sál-sapka, nagykabát, ami végül is elkélt, mert este 5 körül már igencsak hideg volt a Stadionoknál. Odáig csak egy jegyet használtam el, és később el is felejtettem, hogy kéne.

Tovább olvasom ►

2012. 11. 03.

Concerts

Úgy beza, végre egy kis ereszd-el-a-hajam féle dolog lesz. És szerintem ugyanakkora teltház, mint ami volt áprilisban. Hajaj, fel kell készülnöm még rá ^^.