2018. 11. 14.

Koncertbeszámolók

Akkora melodeath mérgezést kaptam, hogy atyaúristen. De ez kellett nekem, ez volt a szülinapom Viki barátnőmtől, úgyhogy paljon kiitoksia / danke schön még egyszer!

Én hülye kapunyitásra értem oda, még akkor is, ha egy órával előbb elkéredzkedtem a melóhelyemről. Legközelebb ilyen nem lesz. Sokkal közelebb van tőlünk a Dürer, mint itthonról, na mindegy. Akkor kaptam kézhez a Depresszió jegyem, úgyhogy bocsi, dec. 22-én nem vagyok hajlandó máshova menni munkán kívül.
Bent letettük ruhákat, megkaptuk karszalagot, ééés megláttam a merchstandot. Árakat nézve nem volt vészes, mint egy jobb minőségű póló nálunk, de aztán jött a meglepi: kaptam egy Nothgard pólót. A beszámoló végén látni is, melyiket választottam. Fontosnak véltem, hogy rajta legyen a pesti dátum, hiszen ez volt a második alkalom, amikor Budapesten voltak. Plusz, nekem ez a nap azért is volt fontos, mert négy éve, pont ugyanúgy a Dürerben láttam a Lacrimast, úgyhogy abban a pólóban is mentem.

Tovább olvasom ►

2018. 10. 30.

Metal is Religion

Most is próbáltam változatos zenéket összeszedni, ami azért picit nehéz volt, hiszen javarészt három előadót hallgattam egész hónapban XD. Viszont! Eszembe jutott az a benti lista, amit hallgattam munka közben, így elég hamar össze is jött a megoldás, hogy ne csak három videóval örvendeztesselek meg titeket, hanem többel :D.

Bullet For My Valentine: Your Betrayal

Hogy őszinte legyek, velük volt egy olyan gondolatom, hogy abszolút nem az én világom, pedig ismertem őket már jó régóta, szinte az első lemeztől kezdve, csak valahogy sose vonzott annyira, hogy tartósabb kapcsolatot alakítsak ki a zenekarral. Ám ez megváltozott október elejétől, mikor valahogy bekerült a benti lejátszások közé ez a dal, és a végén már azon kaptam magam, hogy keresem, hány lemezük is jelent meg. Rá is csodálkoztam, hogy már hat, és a hatodik is idén jelent meg.
Tudom, hogy a Bullet enyhén szólva megosztja a metal hallgatókat, az elitisták is előszeretettel szedik elő őket egy rossz példát említve, de hé, emberek, nem rossz, amit Matték csinálnak! Csak… ne ítéljük el őket, mert egy olyan műfajban utaznak, ami nem mindenkinek jön be…

Tovább olvasom ►

2018. 08. 30.

Metal is Religion

Gyerekek, visszatérő sorozatunk hatodik tagjához érkeztünk, és íme azok a zenekarok, akiket cirka egy hét alatt fedeztem fel – fenéket, a hónapban! Olyanok is vannak, akiket koncerten találtam, meg hát úristen. Kellenek nekem :D.

Starkill: Until We Fall

Első hallásra (remélem, Parker, ezt most nem olvasod), Fires of Life-os beütésem volt. Az pedig a csapat legbitangabb albuma. Egyetlen bajom van csak ezzel: Sarah hangja rontja az összképet. Kimondom, nem érdekel. Epica-klón lesz a banda, és nem akarom. Az Arch Enemys hatás jó, értékelem, imádom is az AE-t, csak… na. A Starkill csaj nélkül Starkill, így meg… hááát. Egyéni szoc.problem, tudom. De sajnos volt már rá példa, hogy ez plusz hang elvette azt a varázst, amiért imádtam, de hátha csak felesleges pánik, egy dal miatt ne ítéljek.

Tovább olvasom ►