Február megfelelhetne az újdonságok hónapjának is, hiszen annyi, de annyi zenekar adott ki új lemezt, hogy alig győztem őket meghallgatni, és feljegyezni. Rövidke hónapunkban viszont szép számmal kaptok videókat.

Starkill: The Real Enemy

Feel free to hate me: elegem van Sarah-ból. Nem, nem azért, mert féltékeny lennék, már elfogadtam, hogy beszopta magát a bandába. Azt is, hogy amúgy jó a hangja [csak nem ide], de mi a jó édes fenének kell Simone Simonst utánozni?
Mi a jó abban, hogy tulajdonképpen Epica-klónná változtatta a bandát, és ezt Parkerék meg hagyják… oh, bocsi, Parker másképp is rákacsint a nőre, így igazából észre sem veszi a rózsaszín ködtől, hogy ez a zenekar nem olyan, ami volt. Több a szimfónikus elem, és ez így nem Nightwish-Epica divízió, ahogy azt Parker akarja… ez valami új, amiért őt dicsérem, nem plasztikszőkét. Tudom, már unjátok, hogy állandóan ezen picsogok, de fáj látnom, hogy az egykori nagy melodeath csillag leáldozóban van, mert ez az idióta nem képes felfogni, hogy szerelem és munka nem fér meg egymás mellett. Majd szétmennek, mint Mark meg Simone anno.
Amúgy tök jó a klip, amolyan session-féleség, csak plasztikszőkét távolítsák el onnan, és eskü, feljebb tornáztatom Last.fm-en őket. Jó, ott lesz nekem az első három lemez.

Tovább olvasom ►

Gyerekek, visszatérő sorozatunk hatodik tagjához érkeztünk, és íme azok a zenekarok, akiket cirka egy hét alatt fedeztem fel – fenéket, a hónapban! Olyanok is vannak, akiket koncerten találtam, meg hát úristen. Kellenek nekem :D.

Starkill: Until We Fall

Első hallásra (remélem, Parker, ezt most nem olvasod), Fires of Life-os beütésem volt. Az pedig a csapat legbitangabb albuma. Egyetlen bajom van csak ezzel: Sarah hangja rontja az összképet. Kimondom, nem érdekel. Epica-klón lesz a banda, és nem akarom. Az Arch Enemys hatás jó, értékelem, imádom is az AE-t, csak… na. A Starkill csaj nélkül Starkill, így meg… hááát. Egyéni szoc.problem, tudom. De sajnos volt már rá példa, hogy ez plusz hang elvette azt a varázst, amiért imádtam, de hátha csak felesleges pánik, egy dal miatt ne ítéljek.

Tovább olvasom ►

Azt hiszem, kitaláltam, milyen jó lesz itt muzsikákat mutogatni havonta, amik teljesen elvarázsolták a hallójárataimat, így most is kaptok pár előadók, akikre május hónapban felfigyeltem. Nem fog mindenkinek tetszeni, de ez van :D.

Powerwolf: Demons Are a Girl’s Best Friend

Rengeteg idő eltelt a legutolsó, Blessed & Possessed album óta. Első hallásra nagyon emlékeztett valamelyik korábbi dalukra, de így most konkrétan nem tudom, melyikre. A klip nekem nagyon bugyutácska, Mattǝo VDiva Fabbiani volt az egyik rendezője, akit ismerhettek a Hell Boulevard zenekarból. Tudna jobbat is, bár azt leszögezném, nagyon tetszett a vége. Nem lőném le, spoilert rakok! xD. Remélem csinálnak egy háromrészes sorozatot, mint a Paddy legutóbb.

SadDoLLs: Creep It Into You

Rendhagyó módon két videó lesz úgymond címoldalon, mert a két zenekar egy napon jelentette meg friss videóját, bár őszinte leszek, a görögökét jobban vártam egy picivel.
Bár még mindig a Zombie Love-hoz várok videót (de szerintem már ne várjak), még mindig az egyik legkiemelkedőbb csapat gothic metal téren a SadDoLLs. Most nézzétek már azt a hátteret, pls! Annyira emlékeztett a Dracula 3-ban a gróf kastélyára, hogy jhaj.

Tovább olvasom ►

2015. 03. 10.

Amy Loves Metal

Emlékszem, éppen a Last.fm Discovert használtam, ugyanis a gothic metal fül alatt igazi kincsekre lehet bukkani. A LotL az egyik olyan, amit ennek a portálnak köszönhetek. Akkoriban még csak a Fears volt kint, és sokáig bántott, hogy a Last Words elejét valami galád elrontotta. Ez a nap 2010. szeptemberében volt, és később, rá három hónapra megtudtam, hogy a legeslegkedvencebb német bandám (Lacrimas) meghívta őket előzenekarnak.

A Fears egy jó album. Olyan, mintha a The 69 Eyesnak és a Deathstarsnak lenne egy közös gyereke, és ez kétséget kizáróan a Lord of the Lost. Csak hallgassátok végig az alábbi dalt, és rájöttök, hogy igazán fülbemászó német gothic metal, mert ebben a németek egész ügyesek.

Azóta eltelt négy év, a csapat idén adta ki a 4. albumát, amit megelőzött egy koncertes anyag, meg egy EP. Most is éppen zajlik a szerencsés németeknek egy turné, és reménykedni tudok, hogy valamikor egyszer meghívják ide hozzánk is őket. Négy lemezből egy egész cuki koncertet össze lehetne hozni.