2017. 07. 20.

Metal is Religion

Én gyerekek sokkos vagyok. De komolyan. Először, mikor jött a hír Vikitől, ezt gondoltam, hogy ez kacsa. Aztán szinte másodpercenként közölte az összes nagyobb metalos oldal, hogy bizony igen, éppen ma, a nemrégibben szintén öngyilkos Chris Cornell születésnapján vetett véget az életének Chester Bennington.

Ugye, hogy milyen kibebaszottul hihetetlen?

Most se tudom elhinni.

És sajnos… nem hoax.

Chester’s LINKIN PARK bandmate Mike Shinoda confirmed the reports, tweeting: “Shocked and heartbroken, but it’s true. An official statement will come out as soon as we have one.”

Mi vesz rá egy hatgyerekes apát, egy világszerte kedvelt embert, hogy ezt tegye magával? Tudtam róla akkor is, mikor aktív figyelmemet élvezték, mivel két évig veszettül meg voltam halva a zenéjükért, hogy küzd az alkohollal és a drogokkal. De mertem azt remélni, hogy nincs semmi baja. De sajnos, nem láthatunk a felszín mögé.

Nem voltam ott a VOLT-os bulin, nem láthattam azt a bandát, akikért korábban tényleg képes lettem volna x ezreket kiadni. Így viszont nagyon le vagyok sokkolódva, hogy ez történt. Ez az ember konkrétan a Meteora lemezükkel akkora kötelet dobott nekem így költőien fogalmazva… a Numb számomra az a dal, ami… ami egyszerűen egyszerre fáj, mert arra a korszakra emlékeztet, sírva fakaszt, mert amiatt nyugodtam meg, de fel is vidít, mert itt vagyok.

De most mégis szomorú ismét, mert elment. Rettenetesen le vagyok törve, hogy ez történt, felfoghatatlan és hihetetlen számomra. Chazy, mégha nem is csináltatok olyan lemezeket az utóbbi időben, amik számomra érdekesek lettek volna: köszönettel tartozom, hogy azt a két lemezt megcsináltátok, hősök vagytok, te főleg azok után, amin keresztül mentél. Köszönöm azt a két lemezt, amik a metalhead életmód felé tereltek. Köszönöm, hogy annak idején a Numbbal mentőövet kaptam, kisírhattam magam, és tovább léphettem, felállhattam a gödör mélyéről. 

Most én is így érzem magam… most… most sírnom kell megint. Sajnálom. 

RIP Chester, we will miss you. Thanks for everything.

2015. 10. 20.

Amy Loves Metal

Az én régi LP-m, aminek úgy kb. a Meteora után lett vége. Az utóbbi lemezekben nincs meg az, amit én imádtam az első két lemezben. A közös album Jay-Z-vel pedig… őszintén, én ott eltemettem a Linkint.

Az újabbakba is belehallgattam, legalábbis amikhez klip is készült, de nem jutottak egy percnél tovább. Ez az a banda, ami olyan gyökeresen megváltozott, hogy nem tudok tovább lépni ezen az éles váltáson. Elfogadtam, hogy megváltoztak, és ott van nekem egy Hybrid Theory valamint a fentebb is említett Meteora. Igen, vágyok néha ilyen hasonló albumokra, de tudom, hogy nem fognak csinálni, pedig nem egyedül vagyok ezzel a „problémával”. Sokan az újabb dalaikat szeretik, ezt is elfogadom. Nem vagyok már az az elvetemült rajongójuk, mint anno. Új LP-m van, kicsivel közelebb hozzánk, és szerintem mindenki tudja, melyik zenekarról beszélek. Igen, ugyanaz a két zenekar monogramja, de stílusilag, tagszámilag, (rajongószámilag…) ég és föld van a kettő közt.

Na mindegy. A lényeg az, hogy nekem ehhez rengeteg emlékem van, és nekem EZ az igazi Linkin Park, nem az, amit mostanában csinálnak a fiúk. Hetente legalább háromszor néztem végig a Live in Texast kismetalos koromban, a legtöbb LPU cuccról és dalról is volt fogalmam. Igen, olvastam, hogyan alakították magukat újra, de… nem. Köszönöm, de az új Linkin Parkból nem kérek.

Ebből viszont igen, még akkor is, ha csak 25 dalt hagytak hátra. A képet meg csak azért választottam, hogy lássátok, honnan jutottak odáig. Köszöntem!

2015. 09. 13.

Videos

Életem egyik legmeghatározóbb csapata, az egyik, akiknek ma a metalheadségemet köszönhetem, és a régi lp-m.

(tekintsünk el attól, hogy a HIM volt a másik)