2018. 09. 28.

Metal is Religion

A hetedik rész bárhol is legyen, egész egyszerűen különleges. Ne kérdezzétek, miért, egyszerűen ez kell, és kész. Nem tudom, mennyi előadó lesz felsorolva, hiszen a munkámnak köszönhetően megint sok újjal találkoztam, de azokkal később muszáj lesz a füleimmel szeretkezniük, mert bent egyszerűen nem elég.

Poets of the Fall: Carnival of Rust (live)

Kevés zenekar éri el azt a szintet, ami azonnal libabőrt okoz. Annak idején, mikor még javarészt csak finn zenekarokat hallgattam, akaratlanul is belefutottam a Poets of the Fall nevezetű formációba. És elsők között ez a dal volt, amit szerintem az is meghallgathat, akinek nem ez a kedvenc műfaja. Egy gyönyörű szerelmes dal. Mindegyiknél ezerszer szebb, még a sokat emlegetett Lacrimast is leveri, pedig az nálam nagy szó már (vagy most túl érzelmes egy hangulatban vagyok).
Nem magával a videóklippel jövök, hanem a koncertes verzióval, csakhogy lássátok, Marko Saaresto mekkora egy tehetséges előadóművész.

Tovább olvasom ►

2018. 09. 25.

Amy Loves Metal

Az ő nevük egyike azoknak, akiket kismetalos koromban rettentően ijesztőnek találtam (hát még azt az első borítót!), így évekre félreraktam. Úgy 2007 óta ismertem őket névről, de a zenéjükig sose jutottam el – örök hiba. A lelkem mostanában az ennyire sötét dallamokat szereti, így aztán tegnap úgy döntöttem, elvesztem a LotD-szüzességem. Mennyire jól tettem, te jó isten!

A hollandok már 2005 óta szántják fel a színpadot, és jövőre érkezik a hetedik lemezük. Igen, az a bűvös hetes… van időm most hat lemezt végighallgatni addig. Most ezt a dalt szeretném megmutatni, amivel először rájuk kattantam. Itt volt az ideje, ugye?