2019. 03. 22.

Lacrimas Profundere

Holy Fuckin’ Jesus Monroe! Hát én szerelmes lettem! És csodálkoztok, hogy ez a csapat adja a legtöbb ihletet a sztorijaimhoz, és őket tartom minden idők legjobb és sajnos legalulértékeltebb zenekarának?! Hát emberek… tessék hallgatni! Mindegy, melyik felállást.

BEWARE, SILPP IN ACTION!

2019. 03. 19.

Lacrimas Profundere

Kíváncsi leszek, meddig bírom ki, hogy egyáltalán nem hallgatom meg azt a dalocskát, amiből most kaptunk egy kis ízelítőt. Hype is getting real, OMG!

Szerintem én aznap pénteken úgy fogok hazarohanni, mintha minimum plasztikszőke üldözne egy eltulajdonított Mjölnirrel (el se bírná, hagyjuk már).

„The love you gave me once
I didn´t want to have
The hand you reached once
I didn´t want to hold
The tears you shed for me
I didn’t want to see
My father of fate
You mean nothing to me“

2019. 03. 15.

Lacrimas Profundere

Tegnap óta tudom, viszont csak ma volt úgy időm/energiám, hogy ezeket a számomra létfontosságú információkat megosszam az olvasóimmal (már akik még itt maradtak):

SILPP in action, beware!

Ez olyan ropogós, hogy most hoztam az instagramjukról.

» 2019.07.26. Bleeding the Stars. Ez lesz az album címe, ekkor jelenik meg, de még lövésem sincs, hány új dalt kapunk, de március végétől már lehet előrendelni. Még nem tudni, mit meg hogy, ezt is csak onnan tudom, hogy rájuk kérdeztem.
» A borítót megint a brazil Elton Fernandes készítette, piszoksok karmazsint használva. Vörös lesz itt minden, kérem szépen.
» Oliver azt mondta az album címéről, hogy egy kicsit utánanéztek az ősrobbanásnak, és mivel minden nagy volumenű dolog eléréséhez vért és könnyeket kell veszíteni, elég egyértelmű volt a cím.
» Találtam még egy fotót az albumhoz, de megígérem, nem teszem fejlécre 8DD (még…).

Aztán mi lesz még:
» 1st single: Father of Fate (márc. 29.) « ehhez klipet is kapunk ugyanakkor
» 2nd single: Like Screams in Empty Halls (máj. 24.) « erről még nem tudok semmit
» 3rd single: The Kingdom Solicitude (júl. 12.) « ehhez érkezik az Izlandon készült videó

Vannak turnédátumok is, de egyelőre magyar állomás nincs.
» 26/04 – DE-Hexentanz Festival, Losheim am See
» 03/05 – DE-Plage Noire Festival, Weissenhäuser Strand
» 21/06 – DE-Das Schloss Rockt Festival, Münster
» 03-06/07 – DE-Rock Harz Festival, Ballenstedt
» 06/07 – DE-Stadtfest, Gunzenhausen
» 12/07 – DE-Rock Im Vogelwald Festival, Laimnau
» 23/07 – DE-Free and Easy Festival, Munich
» 26/07 – DE-Schlichtenfest Festival, Ottobeuren
» 20/09 – RUS-Rock House Moscow, Moscow
» 21/09 – RUS-Backstage Club, St. Petersburg
» 15/11 – ES-Sala Silikona, Madrid
» 16/11 – ES-Damask Metal Fest, Barcelona

2019. 01. 20.

Lacrimas Profundere

Még ha az a tény, hogy a weboldalukba kicsit bele tudnék nyúlni, hogy hozzájuk méltó legyen, lényegtelen. Tőlük hoztam most, aztán most már csak várok a többi infóra. SILPP in action.
Lassan úgyis evidens lenne már az új album infóit napvilágra hozni. A két számcím nem elég. Meg elviekben van egy baromi klassz mintás pólójuk is. Már most sírok.

Tovább olvasom ►

2019. 01. 06.

Cikkeim Metal is Religion

Hy darlings! \m/ ♥
Most egy rendhagyó posztot fogok írni, amit már tavaly is elkezdtem, csak félkészen hagytam, mert miért is ne? XD A Last.fm minden évben statisztikát állít az éves zenei hallgatottságomról, és ez most sem volt másképp. Így nekiállnék kielemezni, mit láttunk majd a fotón, amit amúgy majd egyben hosszún meg lehet tekinteni.

– Tavaly csak 8733 dalt hallgattam. Ami elég szép szám, még úgy is, hogy vannak benne forever on repeat nóták is. 2017-ben ez viszont magasabb szám volt, így 12%-ot rontottam. Tegyük hozzá, hogy volt két hónapom, amíg egyáltalán nem hallgattam zenét, ezért is csökkent, na mindegy.
– Naponta átlagosan 23 dalt hallgattam, és 21 nap 5 órát tesz ki ez a sok dal.
– Előadók közül abszolút aranyérmes lett a Schwarzer Engel – ezen nem lehet igazából meglepődni. Ezzel második helyre szorította a Lacrimas Profundere-t, akiket mindössze 1146 alkalommal hallgattam. DE! Idén új album, ez a szám változni fog :D. Bronzérmes helyen a Depresszió végzett, mily meglepő.
– A leghallgatottabb albumot is Dave Jason készítette, a Kult der Krähe 934 alkalommal forgott. Utána jött épphogy lemaradva az In Brennenden Himmeln, és mindössze 10 alkalommal kevesebbszer tettem be az Imperium I. albumát.
– Dave a leghallgatottabb dal kategóriájában is igencsak elárasztotta a mezőnyt, a 38. dal már nem az övé a chart összesítőn :D. És mily meglepő, de a Ritt der Toten c. dala lett 2018 leghallgatottabb dala.
– Átlagosan este 8 és 9 között szoktam hallgatni zenét.
Vasárnap szoktam a legtöbb zenét hallgatni.
– Műfajilag az alábbi öt került be a mezőnybe: gothic metal, dark metal, German, Metal, Melodic death metal.
– Huzamosabb ideig 15 napon keresztül hallgattam zenét (2018. február 11. és március 8-a között).
2018. november 18-án kevéssel maradtam csak le a tavalyi rekordtól, ugyanis aznap 184 dalt hallgattam végig, 10-zel kevesebbet, mint korábban.

– Az On Repeat kategóriában viszont Dave alulmaradt a három kategóriában. 2018. március 16-án a Lacrimas Profundere forgott a legtöbbször, 108 alkalommal. Nekik a „Hope is Here” albumuk forgott 108 alkalommal, ugyanazon a napon. Dave pedig 2018. március 7-én 33 alkalommal „énekelte nekem” a Ritt der Toten c. dalát.

2018. 11. 26.

Lacrimas Profundere

De most komolyan! Nézzetek hülyének, mostanában ez a dal kell ahhoz, hogy a karaktereim simán négy fal közé kerüljenek! Pedig a dal abszolút nem arról szól, hanem egy stalker csajról.

Eszti meg Limcsi már látták, mennyivel másabb lesz a Before the Dawn, mint 8 évvel ezelőtt… úúúristen, erről 2 éven belül tudnia kell a Lacrimasnak, hogy micsoda hatást gyakoroltak a zenéjükkel az agyamra! O.O

2018. 10. 18.

Blog

Hy darlings!

Jó ideje nem jelentkeztem, és ennek egy egyszerű, rövid oka van: beszippantott a melóhellyel járó fáradtság, és javarészt, mikor itthon letehetem a fenekem, kikapcsolom az agyam. Szinte az összes játékomban tombol a Halloween-láz, úgyhogy örül a fejem, mint a majom a farkának :D. Lehet gyűjtögetni megint mindenfélét, sőt, a hőn szeretett Diggy-met is lekörözi a Farland-i Halloween event… jaj nekem :D

Igazából nincs valami sok újság velem. Bent zajlik az élet igazából, egyre több mindent tudok, tehetek (és íródik fejben a csudálatos kívánságlistám). Semmiképp se monoton, mindig van valami új, bár néha kérdezősködök, mert van, hogy pillanatra elfelejtem, mi hol van :DDD. Megesik. Eddig 8-16 között dolgoztam, most már 10-18 között. Az időbeosztás volt csak furcsa, meg kellett szoknom. Néha-néha szombaton is bemegyek, igaz, akkor csak 4 órára, de az is számít. Elég sok vásárlónk van, ismerősök is járnak szerencsére, így nem unatkozom.
Még egy éve nem mertem volna azt mondani, hogy lesz egy melóhelyem, amire ki merem jelenteni, hogy szeretek bejárni. Sőt, azt hiszem pont 2017 októberében volt is egy bejegyzésem, hogy soha nem lesz ilyen helyem. Sohase mondd, hogy soha, ugye? :D. Innen tényleg már csak az robbanthat ki, ha egy zenekar megkér, hogy társuljak be hozzájuk. Iiigen, az a zenekar…

Velük is egyébként újra nagy fokon izzik a szerelem. Talán csak a hype miatt, hogy új lemez, új klip, és lesz mire elvernem a fizetésem. Amit eddig hallottam Juliantól, igencsak meggyőzött, úgyhogy szerintem csalódni nem fogok. Bár igazából lövésem sincs, mit kellene elvárnom tőlük.
Burning: A Wish féle lemez lesz mai köntösben, ahogy én elképzelem, de ez is csak egy óvatos gondolat, nem akarok pofára esni, mint annak idején a HIM Screamworks-énél. Az kegyetlenül fájt. Karácsonyra úgyis meg akarom lepni magam a bögrével, ami VÉGRE BEKERÜLT A WEBSHOPBA!
#kellaznekem #morningcoffeebylacrimas #amcikalesgirlyamereted #kellmegpolobazze #silppinaction

Amúgy sunyiban a blog aloldala az konkrétan az ő „fan”-oldaluk, amire Ninaa barátnőm készített is egy csodálatos sablont. Még várom jelenleg a rábólintást a flaunttól, mert jó lenne, ha tudnának végre erről, így cirka 2013. májusa óta. Igaz, hogy sokszor nem frissítettem rajta, de ha egyszer valamit jól akarok csinálni, akkor az az. Szerintem csak idő kérdése, hogy lássátok a végeredményt.

Egyetlen apró tervem van, amit igazából nagyon jól kell csinálnom, különben rosszul kezdek, és annak nem lesz jó vége: nagyon fontolóra vettem a külön költözést. Tudooom, tizenx millió évvel ezelőtt megtehettem volna már, de úgy éreztem akkor, hogy nem tudnék úgy élni, mint mai fejjel. Ma már úgy érzem, hogy készen állok, és nagyon is szeretném, ha ez megvalósulna.
Azért is vágyok már erre, mert elég pontosan tisztában vagyok azzal, milyen kiadásaim vannak, és mi az, amit egy albérletbe simán bele tudnék fektetni. Igazából már jelenleg is van egy terv, hogyan élhetnénk meg jól, de nehéz úgy, ha hármunk közül egyikünk nemes egyszerűséggel nem akar dolgozni. Hiába szép álom, hogy 50-55 ezer a rám eső rész, ha közben muszáj beleadnom… értitek.
A döntésemet egyre inkább erősíti az is, hogy féltem a mostani helyemet (is). Sajnos, nem csak rajtam múlik egy lakás fenntartása, és hiába spórolok magamon a legtöbbet, ha egyszerűen nem bírok ennél többet tenni. És valamiért úgy is érzem, nem is kötelességem. Egyelőre ez még csak terv, és nem akarok úgy gondolni rá, mintha szabadulnék innen… mégha néha úgy is érzem, hogy ezek a béklyók ledobhatóak, és csak annyit kell tennem, hogy kinyújtom a kezem az előttem levő kulcsért.

Nem vágyok sok mindenre igazából. Tudom, hogy a hatalmas hörcsög-mód csak jövőre indul, addig pedig marad a vágyakozás. Így is kaptam, mikor vettem bérletet magamnak, hogy a 20-25 perces kényelmes utazást élvezhessem könyvek társaságában, minthogy rettegek 40-50 percig a villamoson… soha többet.

Ha már könyvek. Sikerült beszereznem az eddig megjelenttetett FTT könyveket, Rob Thurman 2. könyvét, a Holdvilágot (Caliban Leandros a sokadik könyvpasim, btw), és holnap hazakerül az első 3 True Blood. Mekkora királynő vagyok.