Sunday best of (#141) Lacrimas Profundere: Songs for the Last View (2008) Lacrimas Profundere: Filthy Notes for Frozen Hearts (2006) Ezt úgy elfelejtettük… OMFG! IT’S HAPPENING AGAIN! Sunday best of (#140)

Amanda kalandjai a YouTube-on (#11)

Zene – Lacrimas Profundere: Father of Fate [on forever repeat]
2019. 03. 29.     Amy     Metal is Religion, YouTube-kalandjaim    0 comments

Megjött a havi metalválogatás. Legalábbis valami olyasmi. Ki kéri a piros nyalókáját, látván az első videót? :D Csak nem bírtam megállni…

Lacrimas Profundere: Father of Fate

Egy dolgot megfogadtam: nyitott leszek Julian felé. Koncertes változatokban tényleg visszahozta Christ (és Robot is, ha már itt tartunk), viszont így volt bennem egy minimális tartás. Hallgatva a saját formációját tetszett, amit akkor hallottam, de mégiscsak nekem itt kellett a bizonyíték, hogy minden tartásom/aggályom felesleges.
Ezért ők a kedvenc bandám, nem más. Egyszerűen ott van két előző album is (tényleg van egy Burning: A Wish utóíz, de nekem valahogy cseng még ott egy Filthy Notes is), de mégis, valami új, ami eddig nem volt ott. Egyébként, akárhányszor lement a dal (mit akárhányszor, ez az én forever repeat nótám azóta is!!!), egyre inkább erősődött az érzés bennem, hogy nem Juliant hallom, hanem Christ. A hörgős refrénért bónusz pacsi, mintha ezek a srácok tudnák, hogy manapság amúgy is az tart életben. Vagy a srác tééényleg eeennyire le tudja vinni a hangját? Emelem a létező kalapom előtte.

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥


♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Teljes bejegyzés

Amanda kalandjai a YouTube-on (#2)

Zene – Borealis: Sign of No Return
2018. 04. 22.     Amy     Metal is Religion, YouTube-kalandjaim    0 comments

Ismét eltelt egy kis idő, és ismét jó néhány zenekar akadt fent a hálómon, akik közül sokan még nekem is újak, néhányan új dallal jelentkeztek. És eme sorozat(?) történelmében először megemlítem azokat is, akik nekem a háromkörös válogatón nem jutottak be, de kiírom a nevüket, hátha valaki másnak tetszeni fognak.

Five Finger Death Punch: Sham Pain

Először picit vonakodtam, hogy nyissak-e ezzel, mert ez a daluk nekem annyira nem jött át, mint az előző, a Fake, de FFDP sose csinál rossz zenét :D. Csak érlelni kell egy kicsit a fülemben, és valószínű, hogyha kijön a lemez, akkor számtalanszor le fog futni, és azon fogom kapni magam, hogy megy a bólogatás ezerrel.

Teljes bejegyzés

(#23) Amy és a Kamelot kapcsolata

Zene – Kamleot: March of Mephisto (feat. Shagrath)
2015. 06. 09.     Amy     Amy Loves Metal    0 comments

A nevüket először 2008-ban ismertem meg, mikor többedmagammal mentünk az akkori bécsi HIM koncertre, és először azt hittem, hogy valami hűdekemény black metal (annak idején nekem még a Cradle is durva volt, nemhogy a Cannibal Corpse…), aztán kellemesen csalódtam, mert hogy ez aaanyira az én zeném, hogy a listám elején vannak.

Bár Roy-jal ismertem meg őket, Tommy volt az, aki miatt igazából rengetegszer beraktam egy-egy Kamelot albumot. A zenei világa egyszerűen fülbemászó, és lehetetlen nem szeretni. Nem is találkoztam még anti-KamNationnel… a szövegek is nagyon értelmesek, egyszerűen hallgattatják magukat. Imádom, hogy vannak vendégelőadók is a lemezen, és már meg sem lep, ha Alissa vendégeskedik valamelyik dalukban. Az új albumon (Haven) már első ránézésre megmondtam, melyikben van, mert semmi infót nem olvastam el az új lemezzel kapcsolatban, vártam, hogy megjelenjen.

Kedvenc album a The Black Halo, kétségkívül, de az újonc Haven is messze tőle. Egy jó erős 9-es nálam a listán, de csak azért, mert rövidnek érzem az albumot.

És akkor itt egy számomra érthetetlen okokból cenzúrázott Kamelot-videó, a March of Mephisto. Annyi durvaság van benne, hogy Shagrath-nak fekete folyadék ömlik ki a szájából… úh, nagyon durva! O.O (feel the irony)

És imádkozom, hogy legalább az egyik bulijukra eljuthassak (lesznek Pesten is, két nappal később MoR-on is), de fogalmam sincs, hogy jutok el az utóbbira…

2012. 10. 23.     Amy     Blog    0 comments