2016. 10. 04.

Amy Loves Metal

Sokáig kerülgettük egymást ezzel a finn csapattal, és úgy nagyjából az Unsung Heroes volt az, amire én felkaptam a fejem, mégha a pályafutásuk legaljának nevezik is az albumot a nagy kritikusok. Nekem legalábbis nagyon bejön :D. De persze, a nevük ismerős volt már korábbról, csak hasonlóan a Finntrollhoz, meg úgy alapjáraton a folkosabb metal vonalhoz egy jó ideig nem kacsingattam.

Pár évvel ezelőtt nem voltam biztos benne, hogy megtalálom a kedvenceimet köztük, de aztán, ahogy az lenni szokott, egy előadó nem volt elég, szükségem volt a többiekre is. Valahogy őket előbb kezdtem hallgatni, mint a Finntrollt, mégis később beszélek róluk XD.

Kedvenc album a From Afar, részemről az egy tökéletes utazós lemez a képzelet földjére, és az a dal, ami állandó szinten velem van, az a Twilight Tavern. Nem lehet melléfogni ezzel, imádom. 

2013. 07. 27.

Mások cikkei

Szerintem, nagyon pályát tévesztettem… nem véletlen akarok megtanulni skandinávul. Ezt értsétek úgy, hogy finnül még mindig, és mellé svédül, norvégul és dánul. De áh, már megint elkapott a nyelvet tanulhatnék ; – ;.

[Forrás]

A metál motivál a finntanulásban

Rengeteg zenerajongó ismeri azt a trükköt, hogy ha igazán le akarja nyűgözni kedvenc zenészét, akkor annak anyanyelvén kell őt megszólítani. Úgy tűnik azonban, hogy északon a zenészek kezdik unni ezt a jelenséget. Nyelvtanulási motivációkról és meglepő metáljelenségekről szól a cikkünk.

Finn szakosok, finnül tanulók gyakran megkapják a kérdést: miért? Sokak számára értelmetlennek tűnhet megtanulni egy olyan nyelvet, aminek a nyelvtana (az általános tévhit szerint) az egyik legbonyolultabb a világon, egy nyelvet, amit viszonylag kevesen beszélnek, ráadásul jó messze. Mi kell mégis hozzá, hogy az ember a finn szakon kössön ki? Immár szakdolgozók kutatásai bizonyítják: sok esetben a fő motiváció a finn metál. A témáról nemrég a The Wall Street Journal publikált hosszabb cikket.

Talán meglepő, de nemcsak bölcsészek adják finntanulásra a fejüket. Michael Brown nemzetközi kapcsolatok szakon tanul a Washingtoni Egyetemen, és a diplomáciában képzeli el a jövőjét. Finnország stratégiai szerepet tölt be a Sarkvidéken és befolyásos tagja az eurózónának: ez azt jelenti, hogy Michael számára a finn tanulásával töltött idő jövedelmező befektetés. De inspirációt a nyelvtanuláshoz valami más adott Michaelnek, ez pedig a heavy metal volt.

A metál legjelesebb képviselői közt feltűnő többségben vannak a finn zenekarok, de jellemzően ők angolul írják dalszövegeiket, hiszen a nemzetközi hírnevet valamivel nehezebb elérni egy mindössze 5,4 millió anyanyelvi beszélőt számláló nyelven. Bár az is világos, hogy a rajongókra jellemző, főleg a fanatikusabbakra, hogy mindent, de mindent tudni akarnak kedvencükről: mit eszik, mi fáj neki, agglutináló nyelvet beszél-e, netán flektálót. És annál nincs is jobb, mint látni a meglepetést kedvencünk arcán, amikor anyanyelvén szólítjuk meg.

A metálzenekarok sűrűsége a világban (a százezer főre jutó együttesek száma)

(Forrás: copyranter.blogspot.de)

De vajon meglepetés ez még? Sami Hinkka, a finn Ensiferum basszusgitárosa azt mondja, hogy akárhányszor valaki azzal jön neki, hogy a zenéjük inspirálta a nyelvtanulásban, az erőt ad neki, hogy tovább zenéljen. Mathias Nygard, a szintén finn Turisas énekese viszont már meg sem lepődik finnül folyékonyan beszélő külföldi rajongóin.

De akkor nézzünk egy magyart, aki a finn tanulására adta a fejét! Balogh Andrea, akit korábban semmilyen szálak sem fűztek Skandináviához, olyan zenekarok hatására kezdett el nyelvet tanulni, mint a Moonsorrow, Apocalyptica, Stratovarius, Children Of Bodom, Ensiferum vagy a Wintersun. Andrea később szakdolgozatát arról írta, hogy milyen köze van a metálzenének nemzetközi diákok finntanulási motivációihoz.

Hihetetlen, de még a Harvardon is téma a metál. Olivia Lucas doktorandusz a skandináv metálról ír disszertációt. Szerinte a dolog nagyon egyszerű: az emberek tudni akarják, hogy milyen kultúra az, ahonnan kedvenc zenéik jönnek. Nem tart sokáig – mondta –, hogy párhuzamot vonjunk a melankólia, a komorság (a finn metál tartópillérei) és a finn psziché között. Mint mondja, a finnek kényelmesen megvannak ezekkel az érzésekkel, és nem éreznek nyomást, hogy folyton jókedvűek legyenek. A zenéjük pont ezt a világlátást közvetíti.

A metál a finnek fő zenei exportja. Olyan zenekarok, mint a HIM, a The Rasmus, az Apocalyptica, Sonata Arctica – és még sorolhatnánk – világszerte ismertek. A metált maguk a finnek is a kultúrájuk meghatározó részének tartják. Finnország 2006-ban bezsebelte első és nagy becsben tartott győzelmét az Eurovíziós Dalfesztiválon. Akkor versenyzőjük a szörnyjelmezes Lordi zenekar volt a Hard Rock Halleluja című rockhimnusszal. És ha már vallás, akkor említsük meg azt is, hogy a finnek 2006 óta rendszeresen tartanak metálmiséket (metallimessu) különböző templomokban. Ezek a luteránus istentisztelet mintáit követik, de a zsoltárokat „metálosítva” éneklik. A metálmise 2007-ben megkapta az év keresztény médiateljesítményének járó díjat.

Természetesen nem a finn az egyetlen nyelv, amelyhez nyelvtanulók a metálon keresztül jutnak el. A norvég black metál egy kicsit sötétebb tónust képvisel, mint a finnek, és a jó hírén is esett már csorba. 1992 és 1996 között keresztényellenes norvég black metal rajongók több mint ötven templomot gyújtottak fel.

A kilencvenes években több konfliktus is kialakult a norvég black metal és a svéd death metal zenészei között. Állítólag rajongók egy csoportja még terveket is szőtt bizonyos svéd zenészek meggyilkolására. Ennyit a norvég metál sötét korszakáról ahhoz, hogy lássuk, hova fejlődtek ma: a norvég külügyminisztérium gyakornokainak külön szemináriumot kell elvégezniük black metalból, ugyanis a nagykövetségek már nem bírják kezelni a hozzájuk érkezett rengeteg ilyen jellegű kérést. Norvégia egyébként több metálzenekarát rendszeresen támogatja pénzügyileg.

Szóval ilyenek vannak északon.