Happy Birthday Oliver! Lacrimas Profundere: Ave End (2004) Lacrimas Profundere: Fall, I Will Follow (2002) Lacrimas Profundere: Burning: A Wish (2001) Lacrimas Profundere: Memorandum (1999) Szia július!

Amanda kalandjai a YouTube-on (#2)

Zene – Borealis: Sign of No Return
2018. 04. 22.     Amy     Metal is Religion, YouTube-kalandjaim    0 comments

Ismét eltelt egy kis idő, és ismét jó néhány zenekar akadt fent a hálómon, akik közül sokan még nekem is újak, néhányan új dallal jelentkeztek. És eme sorozat(?) történelmében először megemlítem azokat is, akik nekem a háromkörös válogatón nem jutottak be, de kiírom a nevüket, hátha valaki másnak tetszeni fognak.

Five Finger Death Punch: Sham Pain

Először picit vonakodtam, hogy nyissak-e ezzel, mert ez a daluk nekem annyira nem jött át, mint az előző, a Fake, de FFDP sose csinál rossz zenét :D. Csak érlelni kell egy kicsit a fülemben, és valószínű, hogyha kijön a lemez, akkor számtalanszor le fog futni, és azon fogom kapni magam, hogy megy a bólogatás ezerrel.

Teljes bejegyzés

(#84) Amy és a Crematory kapcsolata

Zene – Crematory: Nothing
2016. 08. 09.     Amy     Amy Loves Metal    0 comments

Nemrég volt az, hogy én őket felfedeztem, mert úgy felötlött bennem, mi lenne, ha kicsit kutakodnék a német zenei színtéren. Nem egy nevet ismerek onnan, de bővíteni az infókat sosem árt :D.

Jól meg is lepődtem, mikor olvastam, hogy a német Crematory bizony a második x-en is túl van, és a kedvenc korongom pont a 13. lemezük lett. Most na, már a 10. nagylemez is egy gyönyörű mérföldkő minden zenekarnak, nemhogy a 13-ik. Ezzel kezdtem pont az ismerkedésüket, és sokadik meghallgatásra egyre több dalba szeretek bele. Mondjuk nem ártana már végre tovább menni, mert még van 12 :D.

Igazából valami régebbit akartam, mint a Ravens Calling. Aztán szerencsére sikerült túljutnom ezen a dilemmán, ezért megmutatom a Nothing-ot. Ő volt a második, amelyik azonnal a fülembe költözött :3.

Még egy zenekar kihúzva a várólistáról

Zene – Crematory: Ravens Calling
2016. 04. 16.     Amy     Blog    0 comments

Azt én mindig is tudtam, hogy a gothic metal, mint műfaj, egy igazi kincsesbánya. Az Elvenkingnél megénekeltem, hogy kevesen vannak, akik elsőre elvarázsolnak mind zeneileg, mind hangilag. Erre most sikerült a német Crematorynak ugyanazt a szintet megütnie, mint anno nekik. Minden tökéletes. És ne akarjam megint feketére festeni azonnal a karmaimat miattuk.

És már értem, miért tekint az összes Lacrimasos rájuk úgy, mint én Ozzyra. Love at first hear!