Happy Birthday Oliver! Lacrimas Profundere: Ave End (2004) Lacrimas Profundere: Fall, I Will Follow (2002) Lacrimas Profundere: Burning: A Wish (2001) Lacrimas Profundere: Memorandum (1999) Szia július!

Amanda kalandjai a YouTube-on (#11)

Zene – Lacrimas Profundere: Father of Fate [on forever repeat]
2019. 03. 29.     Amy     Metal is Religion, YouTube-kalandjaim    0 comments

Megjött a havi metalválogatás. Legalábbis valami olyasmi. Ki kéri a piros nyalókáját, látván az első videót? :D Csak nem bírtam megállni…

Lacrimas Profundere: Father of Fate

Egy dolgot megfogadtam: nyitott leszek Julian felé. Koncertes változatokban tényleg visszahozta Christ (és Robot is, ha már itt tartunk), viszont így volt bennem egy minimális tartás. Hallgatva a saját formációját tetszett, amit akkor hallottam, de mégiscsak nekem itt kellett a bizonyíték, hogy minden tartásom/aggályom felesleges.
Ezért ők a kedvenc bandám, nem más. Egyszerűen ott van két előző album is (tényleg van egy Burning: A Wish utóíz, de nekem valahogy cseng még ott egy Filthy Notes is), de mégis, valami új, ami eddig nem volt ott. Egyébként, akárhányszor lement a dal (mit akárhányszor, ez az én forever repeat nótám azóta is!!!), egyre inkább erősődött az érzés bennem, hogy nem Juliant hallom, hanem Christ. A hörgős refrénért bónusz pacsi, mintha ezek a srácok tudnák, hogy manapság amúgy is az tart életben. Vagy a srác tééényleg eeennyire le tudja vinni a hangját? Emelem a létező kalapom előtte.

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥


♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Teljes bejegyzés

2017. 07. 18.     Amy     Metal is Religion    0 comments

A hétvégén pont annak a két csapatnak jelent meg új videója, akiktől a leginkább idegenkedtem kismetalos koromban. Pedig nagy hülye voltam, tudom. Szóval, figyeljetek csak ide.

Az utóbbi időben rengeteg melodeath metalt hallgattam, és ebbe beletartozik az Arch Enemy is. Alissával ez lesz a második albumuk, a Will to Power szeptember elején jelenik meg. Azt hittem, hogy ki fogom tudni várni, hogy megjelenjen, és akkor majd egyben… de hát tévedni emberi dolog :D. Kár, hogy nem voltam ott Rockmaratonon, biztos valami eszméletlen nagy bulit csináltak. Alissával találkozni pedig biztos, hogy egy élmény lehet :3.

A másik csodamű (nekem meg még párszáz lányzónak/srácnak) az új Amon Amarth, akik szintén nemsokára lehorgonyozzák nálunk viking hajójukat. Sajnos az a hétezres beugró nekem most olyan soknak tűnik, mintha a fogam húznák… pedig muszáj lenne akkorát bulizni rá! *-* Még a végén pasi lennék, és Johanhoz hasonló szakállam nőne (szóvicc helye, de nem tudok semmit).

Kb. csak én szeretem ezt a műfajt, de azért enjoy! :)

(#28) Amy és az Amon Amarth kapcsolata

Zene – Amon Amarth: Guardians of Asgaard
2015. 07. 14.     Amy     Amy Loves Metal    0 comments

Ha már kezdem magam beleásni a viking mitológiába, ami egy elég hálás téma, nem mehetek el ez a banda mellett. Még kismetálos koromban ők és a jövő héten érkezők voltak azok, akiket az akkori énem a legdurvábbnak találtak, így aztán nem is foglalkoztam egyikkel sem 2013-ig. Igen, az egyik örök hiba, ugyanis az AA az egyik csapat, akik előkelő helyet foglalnak el a „Miért is nem hallgattam már előbb?” listámon.

Mint említettem, az Amon Amarth a szövegvilágát igencsak a vikingek köré építi, Johan ugyanis legalább akkora két lábon járó viking-enciklopédia, mint én TWD/FTT-enciklopédia, de ehhez a témakörhöz a többi műfaj valahogy nem is illene :D.
A filmről is tudok, amiben Johan játszott, és sajnos olvastam a legnagyobb spoilerét is, így nem akarom megnézni. Úgy lett volna értelme, ha legalább az egész filmben benne van…

Kedvenc album kimondottan nincs, mindegyiket szeretem, de a legelső, amivel a fülembe költöztek, az a Guardians of Asgaard volt; és azt meg is lehet hallgatni itt alább.