Február megfelelhetne az újdonságok hónapjának is, hiszen annyi, de annyi zenekar adott ki új lemezt, hogy alig győztem őket meghallgatni, és feljegyezni. Rövidke hónapunkban viszont szép számmal kaptok videókat.

Starkill: The Real Enemy

Feel free to hate me: elegem van Sarah-ból. Nem, nem azért, mert féltékeny lennék, már elfogadtam, hogy beszopta magát a bandába. Azt is, hogy amúgy jó a hangja [csak nem ide], de mi a jó édes fenének kell Simone Simonst utánozni?
Mi a jó abban, hogy tulajdonképpen Epica-klónná változtatta a bandát, és ezt Parkerék meg hagyják… oh, bocsi, Parker másképp is rákacsint a nőre, így igazából észre sem veszi a rózsaszín ködtől, hogy ez a zenekar nem olyan, ami volt. Több a szimfónikus elem, és ez így nem Nightwish-Epica divízió, ahogy azt Parker akarja… ez valami új, amiért őt dicsérem, nem plasztikszőkét. Tudom, már unjátok, hogy állandóan ezen picsogok, de fáj látnom, hogy az egykori nagy melodeath csillag leáldozóban van, mert ez az idióta nem képes felfogni, hogy szerelem és munka nem fér meg egymás mellett. Majd szétmennek, mint Mark meg Simone anno.
Amúgy tök jó a klip, amolyan session-féleség, csak plasztikszőkét távolítsák el onnan, és eskü, feljebb tornáztatom Last.fm-en őket. Jó, ott lesz nekem az első három lemez.

Tovább olvasom ►

Tudom, sok idő kimaradt, de legalább volt ideje a zenészeknek új anyagokat kiadni a kezükből, így én is tudtam miből válogatni. A zenékben annyi a közös, hogy valamilyen metalra végződik, különben igazából változatos a műfaj. Van itt sympho, Neue Deutsche Härte, melodeath, meg amit akartok.

Delain: Masters of Destiny

Bár az ezt megelőző albumukat nem éreztem annyira magaménak, ezzel idáig úgy néz ki, a hollandok telibetalálták a szívemet. Kicsit magasabb ugyan Charlotte hangja, de az pont kiemelkedő. Eddig is az ő különleges hangja miatt szerettem annyira a Delaint, így még különlegesebb. Plusz, olyan gyönyörű ez a nő így szöszin. Mint valami istennő.

Tovább olvasom ►

2019. 01. 06.

Cikkeim Metal is Religion

Hy darlings! \m/ ♥
Most egy rendhagyó posztot fogok írni, amit már tavaly is elkezdtem, csak félkészen hagytam, mert miért is ne? XD A Last.fm minden évben statisztikát állít az éves zenei hallgatottságomról, és ez most sem volt másképp. Így nekiállnék kielemezni, mit láttunk majd a fotón, amit amúgy majd egyben hosszún meg lehet tekinteni.

– Tavaly csak 8733 dalt hallgattam. Ami elég szép szám, még úgy is, hogy vannak benne forever on repeat nóták is. 2017-ben ez viszont magasabb szám volt, így 12%-ot rontottam. Tegyük hozzá, hogy volt két hónapom, amíg egyáltalán nem hallgattam zenét, ezért is csökkent, na mindegy.
– Naponta átlagosan 23 dalt hallgattam, és 21 nap 5 órát tesz ki ez a sok dal.
– Előadók közül abszolút aranyérmes lett a Schwarzer Engel – ezen nem lehet igazából meglepődni. Ezzel második helyre szorította a Lacrimas Profundere-t, akiket mindössze 1146 alkalommal hallgattam. DE! Idén új album, ez a szám változni fog :D. Bronzérmes helyen a Depresszió végzett, mily meglepő.
– A leghallgatottabb albumot is Dave Jason készítette, a Kult der Krähe 934 alkalommal forgott. Utána jött épphogy lemaradva az In Brennenden Himmeln, és mindössze 10 alkalommal kevesebbszer tettem be az Imperium I. albumát.
– Dave a leghallgatottabb dal kategóriájában is igencsak elárasztotta a mezőnyt, a 38. dal már nem az övé a chart összesítőn :D. És mily meglepő, de a Ritt der Toten c. dala lett 2018 leghallgatottabb dala.
– Átlagosan este 8 és 9 között szoktam hallgatni zenét.
Vasárnap szoktam a legtöbb zenét hallgatni.
– Műfajilag az alábbi öt került be a mezőnybe: gothic metal, dark metal, German, Metal, Melodic death metal.
– Huzamosabb ideig 15 napon keresztül hallgattam zenét (2018. február 11. és március 8-a között).
2018. november 18-án kevéssel maradtam csak le a tavalyi rekordtól, ugyanis aznap 184 dalt hallgattam végig, 10-zel kevesebbet, mint korábban.

– Az On Repeat kategóriában viszont Dave alulmaradt a három kategóriában. 2018. március 16-án a Lacrimas Profundere forgott a legtöbbször, 108 alkalommal. Nekik a „Hope is Here” albumuk forgott 108 alkalommal, ugyanazon a napon. Dave pedig 2018. március 7-én 33 alkalommal „énekelte nekem” a Ritt der Toten c. dalát.

Most is próbáltam változatos zenéket összeszedni, ami azért picit nehéz volt, hiszen javarészt három előadót hallgattam egész hónapban XD. Viszont! Eszembe jutott az a benti lista, amit hallgattam munka közben, így elég hamar össze is jött a megoldás, hogy ne csak három videóval örvendeztesselek meg titeket, hanem többel :D.

Bullet For My Valentine: Your Betrayal

Hogy őszinte legyek, velük volt egy olyan gondolatom, hogy abszolút nem az én világom, pedig ismertem őket már jó régóta, szinte az első lemeztől kezdve, csak valahogy sose vonzott annyira, hogy tartósabb kapcsolatot alakítsak ki a zenekarral. Ám ez megváltozott október elejétől, mikor valahogy bekerült a benti lejátszások közé ez a dal, és a végén már azon kaptam magam, hogy keresem, hány lemezük is jelent meg. Rá is csodálkoztam, hogy már hat, és a hatodik is idén jelent meg.
Tudom, hogy a Bullet enyhén szólva megosztja a metal hallgatókat, az elitisták is előszeretettel szedik elő őket egy rossz példát említve, de hé, emberek, nem rossz, amit Matték csinálnak! Csak… ne ítéljük el őket, mert egy olyan műfajban utaznak, ami nem mindenkinek jön be…

Tovább olvasom ►

2018. 10. 21.

Metal is Religion

Azt hittem, már sose kerül nyilvánosságra, mikor jelenik meg Curtisék negyedik lemeze. 2018. október 26. Vagyis jövő hét péntek. Aztán lehet várakozni, mire megtalálom :D

A borítót megint Gris Grimly csinálta, hullásítva (tudom, ilyen szó nem létezik, de ezt mostantól teljesen elfogadott az én könyvtáramban) az egész témát. Nekem nagyon bejön.

Számlista és borító itten van, ni:

01) The Greatest Show Unearthed Returns
02) Dead Next Door
03) Primitive State
04) Odd Hours
05) The Creeps
06) The Art of Poisoning
07) Lights Out
08) Carpe Demon
09) Pushing Daisies
10) Gremlins Everywhere

A hetedik rész bárhol is legyen, egész egyszerűen különleges. Ne kérdezzétek, miért, egyszerűen ez kell, és kész. Nem tudom, mennyi előadó lesz felsorolva, hiszen a munkámnak köszönhetően megint sok újjal találkoztam, de azokkal később muszáj lesz a füleimmel szeretkezniük, mert bent egyszerűen nem elég.

Poets of the Fall: Carnival of Rust (live)

Kevés zenekar éri el azt a szintet, ami azonnal libabőrt okoz. Annak idején, mikor még javarészt csak finn zenekarokat hallgattam, akaratlanul is belefutottam a Poets of the Fall nevezetű formációba. És elsők között ez a dal volt, amit szerintem az is meghallgathat, akinek nem ez a kedvenc műfaja. Egy gyönyörű szerelmes dal. Mindegyiknél ezerszer szebb, még a sokat emlegetett Lacrimast is leveri, pedig az nálam nagy szó már (vagy most túl érzelmes egy hangulatban vagyok).
Nem magával a videóklippel jövök, hanem a koncertes verzióval, csakhogy lássátok, Marko Saaresto mekkora egy tehetséges előadóművész.

Tovább olvasom ►

2018. 09. 03.

Metal is Religion

Lehet, hogy már van 10 éve, mikor akkori ismerősöm megmutatta nekem ezt a csodabandát. Az elvontságuk miatt figyeltem fel rájuk, talán nem véletlen. Az összes morbid dolog jöhet nekem, ezek a srácok meg már 10 éve kergetnek, de úgy látszik, nem menekülhetek előlük örökké :D Most már meg is mondták:

You barely survived
Escaped our last show
Once you’re in our grip
We’ll never let you go

(és ne akarjak songficet írni bakker o . o)

Egyre jobb az ősz, egyre jobb az október. Walking Dead, szülinap, most meg egy új Creature Feature… mi kellhet még?

Kigépeltem a szöveget, így lehet dalolászni nyugodtan :D.

Tovább olvasom ►