2016. 08. 08.

Mások cikkei

Anyám szerint hittérítés zajlik. Szerintem meg Elflein úr tökéletesen megfogalmazta azt, amit sose tudtam 13 év alatt megmagyarázni neki.

Dietmar Elflein a braunschweigi egyetemen foglalkozik zenetudománnyal, és egy könyvet is írt Schwermetallanalysen címmel, amelyben kizárólag a heavy metal stílusról, illetve annak speciális zenei nyelvezetéről értekezett.

A minap a jetzt.de oldalnak adott interjút arról, hogy az ifjúsági kultúrában miért foglal el különleges helyet a heavy metal, és hogy más stílusirányzatokhoz képest miért bizonyult ilyen időtállónak.

Elflein úr, miért nem halt még ki a metal?
A metal mindig is egy életre szóló döntés volt, és a hétköznapokkal is mindig összeegyeztethető volt. Nappal az ember elmegy rendesen dolgozni, este pedig metal rajongó lesz belőle. Egy metalos akár meg is öregedhet, anélkül, hogy elárulná magát. És ez ugyanúgy igaz az előadókra, mint a rajongókra.

Más zenei műfajoknál ez miért nem működik így?
Van ahol a pénzkeresés jelenti a problémát, például a punknál. Vagy az öregedés, mint a hip hopnál. Ez az egész rap-háború történet mindig az apagyilkosságnál köt ki: győzd le a mesteredet, legyél te a legnagyobb! Ez az alapvető kapitalista elv a metalra egyáltalán nem jellemző.

Nem elképzelhető az a magyarázat, hogy a metalkultúra kissé olyan, mint egy ortodox szekta: merev öltözködési szabályok, konzervatív hozzáállás, patriarchális struktúra az idő vasfoga ellen?
Minden egyes műfaj, amelyik kitart a felismerhető jegyei és kódrendszere mellett, elsőre konzervatívnak látszik. De ha az ember egy kicsit alaposabban megismerkedik ezzel a kultúrával, észreveszi az egészen csekély változásokat is. Ha valaki az elmúlt 40 év metal történelmét végignézi, akkor láthatja, hogy itt távolról sincs szó merev állandóságról, sokkal inkább dinamikusan változó minden. Ugyanakkor aki egyáltalán nem hallgat metalt, az természetesen mit sem vesz észre ebből.

Miért van az, hogy azok közül, akik nem metalosok, annyira kevesen hallgatják ezt a zenét? Manapság a műfaji határok eléggé elmosódottak, akárcsak a zenei ízlés, a Spotify-on is sokan ugrálnak a punkról a hip hopra, onnan a popra… Csak a metalnál mondják azt sokan: ez nem az én zeném, ez szemét.
Ezek régóta dédelgetett előítéletek, amelyek nyilvánvalóan ma is léteznek, az említett új típusú nyitottság ellenére is: a metal a hátrányos helyzetűeknek szóló lárma, a munkásosztály fehér fickóinak zenéje. Ez a vélekedés a médiában éppen úgy jelen van, mint a zenetudományban – ugyanakkor soha nem volt igaz. A metal mindig is a társadalom képmása volt, és ezt a zenét kortól, nemtől és képzettségtől függetlenül hallgatják az emberek. Mégis az emített régi séma alapján sorolják be, értékelik le ezt a stílust, a kispolgárságtól a munkásosztályig. Ez ebben az értelemben egy tipikus német jelenség.

A metalosok nem raknak maguk köré korlátokat? Ahogy mondjuk egy jazz-rajongó mondja: “ezt a zenét úgysem érti”.
A jazz a komplexitásával, a nehezen megközelíthetőségével a kispolgári mainstream zenétől felfelé helyezte el magát. A metal épp ellenkezőleg, ott a piálás, az archaikus férfikép, a sátáncucc, a hangerő. Nem kell, hogy a szomszédnak bejöjjön, eleve ez a gondolkodás jellemzi.

Ezek ellenére a metalosok gyakran teljesen ártalmatlan, barátságos emberek. Erre van valamilyen magyarázata?
Aki a metal klisék alapján gondolkodik, majd találkozik a való életben egy metalossal, azt a legtöbb esetben természetesen kellemes meglepetés éri. Egyből azt gondolja, hogy ez az alak valójában egész rendes. De ebből persze nem következik az, hogy a metalosok alapból rendesebbek, mint bárki más. Köztük is van éppen annyi unszimpatikus ember, mint a társadalom más csoportjaiban.

A metal ugyanakkor amolyan szelepként is szolgál, az embereket a hétkönapokban kiegyensúlyozottabbá vagy éppenséggel ‘rendesebbé’ tudja tenni. A metalosok maximálisan tudatában vannak annak, hogy a metal-identitásuk csak egy jól behatárolt körben érvényes, s ennek semmi köze a társadalom valóságához. És ez igaz a férfiasságot sugalló képre meg az agresszióra is. Ezeknek is megvan a maguk helyük, és pedig a moshpitben.”

[Forrás]

2012. 11. 19.

Mások cikkei

Areh, mit csináltál?!

[Forrás]

Brit kutatók megfejtették, hogy mi okozta Ginger, a londoni British Museum gyűjteményében őrzött múmia rejtélyes halálát. Az 5500 éve élt férfit váratlanul, hátulról szúrhatta le haragosa.

A gebeleini embert még 1896-ban fedezték fel Egyiptomban. A vörös haja miatt később Gingernek nevezett múmia i.e. 3500 körül élt a Nílushoz közel, Thébától 30 kilométerre délre. A British Museumban 2001 óta látható múmiát egy időre a nyugat-londoni Cromwell Kórházba vitték, ahol computeres tomográfia (CAT scan) segítségével először sikerült megvizsgálni a férfi belső szerveit.

A kutatásból kiderült, hogy Ginger 18-21 éves korában halt meg; a feltételezések szerint gyilkosa váratlanul, hátulról támadta meg, halálát pedig egy 15 centiméter hosszú, rézből vagy kovakőből készült penge szúrása okozta. A szakemberek erre a következtetésre az után jutottak, hogy az áldozatnál nem találtak védekezésre utaló sérülést.

„Nem csak azt sikerült megállapítanunk, hogy a gebeleini ember fiatalon hunyt el, de a CT háromdimenziós képe azt is megmutatta, hogy a hátán érte a szúrás” – közölte Daniel Antoine, a múzeum egyik kurátora.

2012. 11. 08.

Mások cikkei

Olyan változat nincs, hogy meg lehet tartani az msn-t?

MSN: megszűnik a népszerű chatszoftver

A hivatalosan már évek óta Windows Live Messenger itthon is népszerű, sokan még régi nevén, MSN-nek hívják. Friss sajtóinformációk szerint már nem sokáig él a szoftver.

Nyugdíjba küldi a Windows Live Messenger szoftvert a Microsoft – értesült több forrásból is a The Verge. A lap szerint a sokak által még mindig MSN-nek nevezett programnak és a mögötte lévő szolgáltatásnak már csak néhány hónapja van hátra, utána már csak a Skype-ból lesz elérhető a Microsoft azonnali üzenetküldésre alkalmas szolgáltatása.

Az integráció már megkezdődött: a Skype legújabb verziójából már lehet emesenelni, azaz a Windows Live Messenger szolgáltatásban lévő kontaktjainkkal chatelni, de egyelőre csak szövegben.

[Forrás]

2012. 11. 05.

Mások cikkei Vámpírok

Miket nem talál az ember…

[Forrás]

Őrzi titkát a középkori angol “vámpír”

Vaskarókat szúrtak annak a vámpírnak vélt férfi testébe, akinek csontjait még 1959-ben találták meg Southwellben (Notts). A földi maradványokat nem sikerült kiemelni, de valószínű, hogy az áldozat egy deviánsnak tartott, a társadalomból kitaszított személy lehetett.

Néhány elmaradott kelet-európai falusi közösségben a vámpírok létezése a mai napig valós fenyegetettséget jelent. A misztikus, vérszívó, ember formájú kreatúráktól való félelem egyes kultúrákban több ezer évre nyúlik vissza. Ezt mutatja például az a legutóbb Csehországban megtalált háromezer temetkezési hely is, ahol az elhunytakra sziklákat helyeztek, megakadályozva ezzel, hogy a halottak kimásszanak sírjaikból.

A kereszténység eljövetele tovább erősítette a vámpírok legendáját, mivel ezeket a lényeket Krisztus antitézisének hitték. A népszerű vélekedés szerint a vámpírok az utcákat járták annak reményében, hogy olyan embereket találjanak, akiknek vérét kiszívhatják, biztosítva ezzel fennmaradásukat. A középkorban, amikor a fekete halálnak is nevezett pestis az örök kárhozat tanát elérhető közelségbe hozta a parasztok számára, a vámpíroktól való félelem tovább erősödött.

Néhány esetben az eltemetett, vámpírnak vélt halottak szájába téglát helyeztek, hogy felkelve ne tudja megenni a pestisben elhunytakat. A közhiedelem szerint a járványban meghaltak mellé temetett “vámpírok” szomszédjaikból táplálkoztak, amíg elég erősek nem lettek ahhoz, hogy kimásszanak a föld alól, és újra megtámadják az élőket. A vámpírok azonosítása a halottak között a sírásók feladata volt; a munka során nagyon gondosan vizsgálták meg a tetemeket, és amelyiket gyanúsnak vélték, annak téglát tettek a szájába.

Nem tudott békében nyugodni az az 550 és 700 között élt “vámpír” sem, akinek csontjait Charles Daniels még 1959-ben találta meg Southwellban, a Church Streetnél folyó ásatások során, amelyről a Southwell Archaeology című folyóirat számolt be legutóbb. A szerző, Matthew Beresford szerint Daniels a felfedezést követően legelőször azt vizsgálta meg, hogy van-e tépőfoga az áldozatnak. A feltételezések szerint az áldozat csontjai ugyanott lehetnek eltemetve, mivel Daniels nem tudta kiemelni a maradványokat a földből.

A korszakban tartotta magát a “vámpírokkal” kapcsolatos közkeletű nézet, s mindent elkövettek annak érdekében, hogy a halott ne tudjon kimászni sírjából. A valóságban azonban a vámpírok olyan, a társadalom peremén elhelyezkedő személyek voltak, akik szokatlan viselkedésükkel félelmet keltettek a polgárokban. Érdekesség, hogy ugyan a halottakkal való kegyetlen bánásmód a középkorban bevett gyakorlat volt, de csak néhány eset vált ismertté Nagy-Britannia területéről, a kutatást ráadásul megnehezíti, hogy a csontok holléte ismeretlen.

Az angolszász időben a vámpírok büntetése igen változatos volt: az elhunytakat vizenyős területeken temették el, arccal a földnek, néha fejüket vették vagy vasakat szúrtak a testükbe. A tolvajok és gyilkosok mellett hasonló sors várt a házasságtörőkre, az istentagadókra és a hitszegőkre is. Azt, hogy a southwelli áldozat ezek közül melyik kategóriába esett, valószínűleg már soha nem fogjuk megtudni – summázta írásában Beresford.

2012. 10. 26.

Mások cikkei

Egy friss amerikai tanulmány szerint alaptalanok voltak azok a félelmek, melyek szerint a Facebook-generáció teljesen lemondott volna a könyvekről. A Pew Research Center munkatársa az amerikai NPR-nek elmondta, hogy tízből nyolc 30 év alatti fiatal arról számolt be, hogy olvasott valamilyen könyvet az elmúlt egy évben. A felnőtteknél tízből heten mondták ugyanezt.

Amikor az okokat firtatták, a harminc év alattiak nagy többsége azt mondta, hogy elsősorban a tanulmányai miatt olvas, vagy azért, mert különösen szeretne elmélyedni valamely témában, de szintén sokan voltak, akiknek egyszerűen örömet okoz az olvasás.

Érdekesség még, hogy a fiatalok még mindig elsősorban nyomtatott könyveket vesznek a kezükbe, az e-könyvek tehát egyelőre nem szorították ki a print alapú kiadványokat. A 16-17 év közötti amerikaiak 77 százaléka például nyomtatott könyvet olvasott, az e-könyveket pedig a jelek szerint a leginkább a 30-39 év közöttiek kedvelik. 

Sok olvasó számára azonban a két formátum egyáltalán nem zárja ki egymást, és helyzettől függően válogatják meg, hogy elektronikus vagy „hagyományos” könyvet vesznek-e a kezükbe. Sőt, a felmérés készítői beszéltek olyan olvasóval, aki kedvenc könyveit mindkét formátumban beszerzi.

A 30 év alattiak 60 százaléka járt könyvtárban az elmúlt egy évben. A felmérés készítői szerint a könyvtárak is egyre többet tesznek azért, hogy felkeltsék a fiatal olvasók figyelmét, akár azzal, hogy már e-könyveket is szerepeltetnek a kínálatukban, akár azzal, hogy olyan helyiségeket, társalgókat alakítanak ki, ahol a fiatalok szívesen töltik el együtt az idejüket.

[Forrás]

2012. 09. 23.

Mások cikkei

Tegnap kaptam ezt a linket, és szerintem Burton bácsi nagyon jól teszi, hogy nem változtat!

[Forrás]

Tim Burton soha nem fog megváltozni

Tim szerint szorul a hurok a nyaka körül, de nem enged, sem a nézők, sem a stúdió kedvéért nem változtat szürreális rendezési stílusán.

Tim Burton minden idők egyik legérdekesebb rendező-producere, aki a maga sötét, bizarr és szürreális látásmódjával készíti a filmeket. Az Ollókezű Edward című filmje óta a filmipar jobban felfigyelt rá. A kivívott elismerést és bizalmat élvezi, de egyre több negatív kritika jelenik meg filmjeivel kapcsolatban. Tim szerint ehhez hozzá van szokva, és el is fogadja az emberek véleményét, most már azonban nehezebben tudja felvenni a versenyt a többi rendező-producerrel, nem érzi, hogy manapság önmagát is beleadhatja filmjeibe, ezzel magyarázza az Éjsötét árnyék bukását.

2012. 08. 26.

Mások cikkei

Tehát kérem szépen… akkor én már finn vagyok, mert:

  • tényleg szeretem a csöndet (Enjoy the Silence…)
  • a dísztasakokat jobban szeretem hordani, mint a tescost
  • sapkát pont a bálványaim miatt hordok (Ville meg mindig hord, mert lusta dög néha)
  • a vodkát jobban szeretem, mint a sört
  • ma még csak a 4. kávémnál tartok
  • véres hurkát nem ettem még, de alkohollal én nem lakok jól…
  • ünnepelni mindig jó, s szeretek is egy-egy finom bor mellett
  • a salmiakki baromi finom, de tényleg
  • meghalok 38-40 fokban, de a szauna 80 foka olyan, mintha meleg vízzel mosnék kezet

[Forrás 1] [Forrás 2]

Túl sok időt töltöttél el Finnországban, ha…

A Helsingin Sanomat hosszú listájából megtudhatjuk, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek arra utalnak, hogy kezdünk „finnesedni”. Tartsunk önvizsgálatot!

A lista harminchét pontjából válogattunk, a Helsingin Sanomatmegjegyzéseit néha cáfoltuk. Íme a Rénhírek kilences listája:

1. Szereted a csöndet
Igen, habár a csöndes és tartózkodó finnekről szóló sztereotípiák („Beszédes, mint egy finn”) veszélybe kerültek, ahogy az ország egyre inkább urbanizálódik, és a finneknek nincs más választásuk, mint beszélgetni. Egyébként Szentivánéjkor a „folyékony” fesztivál idején bebizonyosodik, hogy a finneknek igenis van hangjuk. Gyakran hallani robosztus férfiakat, ahogy tavakon átkiabálnak egymásnak: „Pekkaaaaa, Pekkaaaa”, „Arskaaaa, Arskaaaa”. Általában ez a beszélgetés nem mélyül el jobban keresztnevek ismételgetésénél, de legalább hangos.

2. Körbenézel a szatyorgyűjteményedben, hogy melyiket vidd magaddal a boltba
A finn boltokban kapható szatyrok minősége jobb, mint más országokban. Talán azért van ez, mert ezeknek a szatyroknak jóval nagyobb súlyt és jóval több visszaváltható üveget kell elbírniuk. A szatyortágító versenyeknek például nagy sikerük van a külföldi sajtóban. És igen, Finnországban ennél hajmeresztőbb versenyeket is szoktak rendezni.

3. Még mínusz harminc fokban sem vagy hajlandó kalapot/sapkát hordani
Ezt az állítást hivatalból cáfolnánk. A Rénhíreken már tervezzük egy finnországi öltözködési szokásokkal foglalkozó cikk megjelenését, addig azonban csak annyit mondanánk, hogy „de”.

4. Az ok, amiért komppal mész Stockholmba vagy Tallinnba:
a. vámmentes vodka
b. vámmentes sör
c. vámmentes… alkohol?

A 2004-es erőteljes növekedés ellenére (amikor az alkohol adója csökkent), a finnek még mindig csak a középmezőnyben vannak az egy főre jutó alkoholfogyasztás bajnoki táblázatán (csak évi tíz liter tiszta szeszt isznak fejenként).

5. A napi kávéfogyasztásod hat bögre…
De amennyi koffein abban a hat bögrében van, annyi erőből akár egy féllel is ihatnál.

6. Átalakuláson mentél keresztül, és:
a. elfogadod, hogy a mustamakkara (véres hurka) étel
b. elfogadod, hogy az alkohol is étel
A kérdéses hurka tamperei specialitás.

7. Tudod, hogy a „vallási ünnep” kifejezés valójában azt jelenti, hogy „rúgjunk be!”
Az legalábbis gyanús, hogy jó néhány vallási ünnepet, amely a hét közepére esett, a legközelebbi szombatra raktak át.

8. Ízlik neked a salmiakki
A salmiakki talán a medvecukorhoz hasonlít legjobban, és csak a finnek (illetve a finn szakos egyetemisták) körében népszerű. Hírhedt ital is készült a salmiakki ízével, a Koskenkorva Salmiakki vagy Salmiakkikossu vagy Salmari.

9. Te is úgy érzed, hogy 80 fok a szaunában még hűvös, de kint a 20 már elviselhetetlenül forró
Egy kissé túlzás, de van alapja. Nem olyan rég láttunk a Facebookon egy hozzászólást, amelyben egy finn ismerős érdeklődött, hogy vajon Budapesten is olyan meleg van-e, mint Finnországban, ahol már 26(!) fokos a hőség. A szaunáról pedig bővebben itt.