2018. 05. 24.

Games for Amy

A Farland egy olyan Facebook játék, amiben az a cél, hogy egy virágzó civilizációt egyengess. Bár elsőre Farmville-re hasonlít, egyáltalán nem az, mert nem az a poén, hogy számtalan terményt vess és arass, hanem bizony története is van.

A játék friss, valamikor idén vagy tavaly nagyon év vége felé indulhatott. Először Ezüstszakállú Halvardot kell megmenteni, akit egy elég morcos polip tart fogva (hogy kerül egy folyóba, ne kérdezzétek), utána Hangos Helgát, akiket tekinthetünk a karakterünk két fő tanácsosának is, hiszen sok hasznos dolgot mondanak, hogyan érdemes egy várost alapítani, valamint vezetni, és nyereséget is szerezni ebből.
Mivel a játék célja a gyarapodás, ezért kapunk segítőket is, bár konkrétan szaporodni nem tudunk (egy másik játékhoz képest tényleg nem), elég sokáig 5-6 emberrel építkeztem.

Elég gyorsan lehet fejlődni, alig kezdtem 2 hete, de már a cikk írásakor éppen elértem a 16. szintet. Ha sorra teljesíted a kiadott küldetéseket, valamint a piacon az idős hölgynek teljesíted a rendeléseit, elég hamar azon kapod magad, hogy egy nagyon vagány viking időkre emlékeztető falud van. Ez fogott meg főleg a játékban. Meg valamiért az ilyen városépítős, részben stratégiai játékok mindig is lekötöttek. Lehet, később lesz, de ha már ilyen vikinges a téma, azért harcokat beletehetnének.

Ez a vízesés olyan gyönyörű, hogy úristen!

Észrevételeim:

  • Mikor szétnéztem a tájon, felfedeztem, hogy vannak karakterek elrejtve a fák közé (én jelenleg a vadászcsávót sajnálom, egy pocsolyában fuldokol már x napja, és törekszem arra, hogy szegény végre felszabadulhasson :D).
  • Nem fájdítják az ember szívét, hogy pár szinttel később miket érhetsz el, mert minden fokozatosan kerül a játékba.
  • Kedvencem a tavirózsán utazó csiga.
  • Ahhoz képest, hogy friss játék, látni, hova fejlődhet a területünk. Nekem biztos, hogy jó ihletet ad már most a sztorimhoz.
  • Még kevés dolgot lehet a szomszédoktól kérni, de biztos, hogy idővel bővülni fog a kínálat.
  • A fele dekoráció ugyan még sunrune-os, de mindenképpen idővel csodaszép lehet a mi kis viking falunk.

    Szóval, akinek kedve van, azt várom szeretettel!

    2018. 01. 07.

    Eldarya Games for Amy

    Még Szofinak köszönhetem ezt, tavaly nyáron mutatta, hogyha bírom az ilyeneket, akkor kezdjek neki. Eleinte nem ismertem, és jól tettem, hogy maradtam.

    Az első pár napos játék után türelemre intettem magam, hogy ne akarjak mindent azonnal megszerezni. Először egy szerencsétlen Bekolám volt, ami rendszerint olyan tárgyakat hozott olyan színben, amiket még eladni se nagyon lehet a piacon, mert szinte mindenkinek megvan… Pingunak hívtam, és a mai napig az egyetlen nőstény famim.

    Nyáron volt az első eventem, ahol szert tettem egy Melomantha-ra, így egész karácsonyig az is volt a familiárisom. Hirtelen felindulásból Robertonak neveztem el (kedvenc nevem, mondtam már? X”D), és a teljesítményével meg voltam elégedve. Meg akkor sikerült utolsó előtti napon megszerezni a Woolapiyou-t, és még nem tudom, kikeltem-e, egyelőre meg vagyok a mostanimmal elégedve.

    Halloweenkor azt se tudtam, hova küldjem Robikát, mert annyi klassz holmit akartam megszerezni, hogy jhaj. És akkor kezdtem el kiélni a modern kor Pokémonját, az utolsó napokban kimondottan arra mentem, hogy megszerezzem az összes famit. Először sikerült a Hydrakarisz, utána az Osztoplazma, végül pedig az a szerencsétlen kinézetű Globuloszaurusz. Utolsó napon, és csak véletlenül, de legalább megvan.

    Karácsony második napján lecseréltem Robikát a Hydrára, és Gyilkosnak kereszteltem el (soha jobb nevet egy hydrának, tényleg). Sajnos az új famikból egyedül a Bloobun sikerült, az Owlett csaliját egyáltalán nem volt hajlandó hozni Gyilkos, és egyszer futottam csak össze egy Xylvra-val, de nem tudtam elkapni =(. Úgyhogy az utóbbi kettőt megvenném :D. 

    A többi famiból szerencsére jól állok jelenleg, mindhárom famim hozott szerencsésen, és eddig csak egy Kiampu és egy Krowmerót vettem piacon. #amyisthepokemonmaster

    Így csak tavaly év végén tettem szert erre a gyönyörű hajkoronára, amiből végül is csak feketét nem tudtam szerezni :D.

    Látjátok ezt? LÁTJÁTOK EZT?! FINAL SEASON?! Hát ilyen niiiincs! Kirkman nem adott több engedélyt? Nagyon aludnom kell még erre egyet…


    2013 októberében jelent meg. NÉGY éve lassan! És mikor jön ez? Jövőre! Megőrülök! De Bigby! A világ legtökéletesebb vérfarkasa is coming back! Sokáig könyörögtünk. Ezt még Bigby hangja is megerősítette, de legalább elértük a célunkat.

    Mint a legtöbb gamer, én is valamikor leültettem magam a játékok mellé. Ez úgy lehetett… 1998-ban, ha nem előbb. Ki ne ismerné a Duck Hunt és társait? Oh, meg volt nekem is. Igaz, ez még a sárga-kazettás korszak volt, amiben nagyon is jól ellettem volna, de aztán Papám kapott egy számítógépet, és bizony szépen lassan a család többi tagjának is kellett.

    Az első játékaim még a hatalmas nagy Sims előtt olyan full angol játékok voltak, amik miatt elkezdtem tanulni az angolt. Az egyiknek nem jut most eszembe a neve, de képek alapján kellett kitalálni az angol nevét a tárgyaknak, így egész hamar elkezdtem az angolomat fejleszteni (voltam vagy nyolc éves). Aztán, jöttek a kalandosabbak.

    Nem mindegyik játékot sorakoztattam fel, azért a 90-es években felnőni nekem egyet jelentett az igazi gyerekkorral, így mindent, amit most láttok különböző oldalakon, azt én mind fogtam, ettem, láttam, éreztem, gyűjtöttem.

    Tovább olvasom ►

    Meg nem mondom már, mikor volt az, hogy én ezzel a játékkal találkoztam, de a története fogott meg. Van benne egy ijesztő jelenet is, így az 5. részt mindiiig utáltam újrajátszani, mert akkor még féltem a sétáló holtaktól. De mi ez akkor?

    A Runaway-nek eszetekbe se jusson a folytatásait kipróbálni, nagyon rémesek. Egyedül az első az, ami kiemelkedik. Ennyit előljáróban. A Runawayt a spanyol Pendulo Studios készítette még 2001-ben. 2006-ban jelent meg a folytatása, a The Dream of the Turtle és 2009-ben a trilógia zárója, A Twist of Fate. Ebből egyedül az első rész az, ami annyira jó, hogy azt mindenkinek ismernie kell.

    Az első részben Brian Basco éppen elhagyni készül New Yorkot, mert felvették a Berkeley-re. Egy könyvesbolt felé tart, hogy átvegyen egy könyvet, útban az egyetemre. Csakhogy útközben elüt egy menekülő lányt, aki szemtanúja volt egy maffiagyilkosságnak. Megmenti a lányt ugyan, de onnantól kezdve neki is menekülnie kell a bűnözők elől. Csakhogy nem csak a szemtanúság a játék apropója, amiért Gina menekül. Hat fejezetből áll a játék, ezért sorra mutatom be nektek. Nemrég újrajátszottam, mikor a kezembe akadt a háromrészes lemez magyar feliratozással.

    Tovább olvasom ►

    2012. május 15-én indult a Diggy’s Adventure, amivel már játszom lassan 5 éve. Nyitás után egy fél évvel kezdtem, 2012 októberében, mert érdekelt, hogy mit lehet csinálni Egyiptomban. Így tulajdonképpen az „elsők között” játszom.

    De hogy ki ez a kis fickó? Diggy egy régész (nem bányász!) aki különböző kalandokba keveredik több ország istenségeivel, megismerhetjük a mitológiájukat, és számtalan különböző logikai feladatot kell megoldani. Emellett követhetjük Diggeriust, Diggy apját, akit valamikor Kína végén fogok utolérni, mert úgyis a Tűz sárkányánál tartok.

    Miért is ajánlom?

    Az tuti, hogy addiktív. Egyedül is haladhatsz vele, mert nekem is olyan a 40-60. szint között lettek először csak szomszédaim. Gyűjthetsz kincseket, sok nyersanyagot, drágaköveket meg aranyérméket, amikkel előre haladsz. Jelenleg öt országban lehet kalandozni: Egyiptom, Skandinávia, Kína, Atlantisz és Görögország. Régiónként nehezednek a pályák, így erre két módod van, hogy hamar túljuss a pályákon: kapacitást és regenerálódást kell növelni. A regenerálódás fontosabb, hiszen minél hamarabb tölt vissza a véges energiád, annál hamarabb eshetsz neki az adott pályának.

    Mindenért jár plusz tapasztalatpont meg aranyérme, vannak kitüntetések meg minden földi jó.

    Személyes kedvenceim az események, amik gyakran kortárs dolgokba is belenyúlnak. Általános dolog a nagyobb ünnepekkor egy-egy jelentős történetet hozni, ez a Diggyben sincs másképp. A karácsonyra mindig 5-6 hetet adnak, különben 3 hetes időtartalmú események vannak. Az év elején mindig valami mesés eseményre kell számítani, szokott lenni erőember verseny, ennek van nyári és téli verziója is. Idáig az idei téli erőembert sikerült megcsinálnom, mert csak most értem olyan szintre (230-as szint felett!), hogy nem kellett plusz energiát szereznem a táskámból. Kedvenceim általában a Halloween-es eventek, mert hát miért is ne vonzzon engem a sötét oldal? :D

    Egyetlen rossz dolgot tudok csak felhozni a játékról, amit már élvezhetünk magyarul is: ha ne adja Merlin, elhagysz egy kockát, akkor azért végig kell járnod az egész pályát. Már rimánkodunk egy olyan opcióért, hogy dobjon a közelébe, de még nem találtak imáink meghallgatásra.

    Aki kedvet kapott hozzá, kattintson a lenti ikonra, és kezdődhetnek a kalandok! :D

    Ki ne ismerné Will Wright sikersorozatát, az életszimulációs Sims-et? Wright-ot a The Sims megteremtésére anno saját otthonának leégése inspirálta, mert imádta azt nézni, hogy korábban dolgozott játékain hogyan rendezkedhet be egy világban. Először a Maxis hezitált a játékkal kapcsolatban, és nem akarták kifejleszteni. 1997-ben azonban az Electronic Arts meglátta a fantáziát, és megvették Will ötleteit. Az első Sims játékok kis példányszámban keltek el, és a váratlan siker meglepett mindenkit.

    A Sims 2 idején Will nem szerepelt a játék fejlesztésében, mégis mindenhol kiemelten említik meg a nevét.

    Tovább olvasom ►