2018. 05. 15.

Blog Cikkeim

Visszaemlékezős posztot akartam írni erről a témáról, amolyan ünneplésként. Előre szólok, lehet hosszú lesz, de megpróbálom összefoglalni, mit jelent nekem ez az életforma, valamikor később hozom a Büszkeségfalat, avagy A Gyűjteményt, amit eddig szereztem. Lesz kívánságlista is, az életemet megváltoztató lemezek sora, kedvenc videoklip, és egyéb ilyen triviális tény. Nekem is nagy kihívást jelentett, és már május elseje óta írtam ezt a bejegyzést.

Tovább olvasom ►

2018. 05. 13.

Cikkeim

Mindenki erre várt, hogy szólaljak már meg a témában, hiszen ez egy metal csapat, és eddigi blogos pályafutásom alatt kevés fajtámbeli bloggerrel találkoztam, és mi az, hogy még egyáltalán nem szólaltam meg a témában. Nos, eddig kellett várnotok.

Mindenképpen hazánk indulójával kell kezdenem, mert hát miattuk is pazaroltam három órát erre az amúgy politikailag gyalázatos műsorra, aminek évről-évre romlik a színvonala. Örömmel töltött el, mikor láttam, hogy a Depresszió és a Leander Kills tagjai buzdítják a rajongótáborukat, hogy szavazzanak Örsékre, hogy igenis mutassuk meg, hogy nekünk magyaroknak nem csak a tingli-tangli, hamis hangokkal rendelkező produkcióink vannak, hanem létezik az a fajta zene, amiben a hangszerek tökéletes párt alkotnak az énekhanggal. Rendkívül büszke voltam a saját fajtámra, hogy megmutattuk, mennyire összetartó egy család vagyunk, és mindenkiben hatalmasra nőtt a remény, hogy másfajta figyelmet kap kis hazánk.

Februárban bevallom, még csak egyszer hallgattam meg a dalt, aztán április végén-május elején kegyetlen módon ráfüggtem, és persze, itt volt az ideje, hogy komolyabban utánanézzek az AWS munkásságának.

A produkciót látván és hallván sehol se találkoztam hamis hanggal, sehol se találkoztam a mozgás általi kifulladás nyomával, aminél gyakran az előadók tévesztenek, vagy bele se tudnak kezdeni a következő szóba/sorba. Pedig itt aztán minden volt, mint egy jó gulyáslevesben. Tudom, már késő, tisztában vagyok az eredményekkel, de ez nálam 10 millió/12 pontos előadás volt, és ezt semmi se változtathatja meg. Sőt, még a Lordi is odavonult a srácokhoz, meg a portugál Moonspell két tagja is. És ez a két név a metalos közösségben húzónévnek számít…

Viszont nem a fiainknak volt számomra kiemelkedő produkciója, de ezért tovább kell olvasnotok. Engem tuti valamikor megtaláltok majd egy AWS-koncerten. Most már olyan kötelező, mint a Depi. Just sayin’.

Mielőtt tovább olvasnátok, van valami, amit meg kell osztanom veletek:

A mi műfajunkban kezdenek kialakulni újabb alfajok, és sokan, az ún. elitisták ezt nem nagyon nézik jó szemmel. Az elitisták többnyire Metallica és/vagy Slayer rajongók (úgy 80%-ban), és nehezen fogadnak el bármit is, ami különbözik az ő megszokott stílusuktól, zenekaruktól, és kb. utálnak minden zenekart, akiknek nagyobb a hírnevük (saját meglátás, nem pontos definíció). Külföldön elég gyakori, és főleg a core alműfaj rajongói ellen irányul.
Az újonc műfajok közül még nekem is új a deathcore és a modern metal, amire már ráaggadták a pop-metal jelzőt. Sajnos a legutolsó Amaranthe album az határozottan a pop-metal lett, az új Kamelot is erősen legyengült arra a szintre. A modern metal még egy kialakulóban levő műfaj – szerintem -, így hagyni kellene neki időt, amíg megtalálja a saját stílusjegyét.

Tisztában voltam vele, hogy ki fogunk lógni a mezőnyből, de az, hogy az elitisták, vagy a nagy kritikusok nekiálltak vitatkozni, hogy az AWS metal/nem metal, az enyhén szólva arra késztetett, hogy fejjel játsszak wall of death-et a fallal. Egy gyönyörű színfoltot csináltak a fiúk ebben az amúgy egyre rosszabb műsorban, és inkább büszkének kellene lennünk…

Még szerencse, hogy a srácokat már várja Németország egyik nagy fesztiválja, a Wacken, sőt, ahogy hallottam hírekben, még egy díjat is kaptak a produkciójuk után, így Európa bekaphatja a harci f…t, hogy Radics Peti kollégát idézzem, az AWS minden szempontból győzött!!!

Tovább olvasom ►

2017. 12. 17.

Cikkeim

Az utóbbi napokban hullámzó volt a kedvem az egész ünnephez, de úgy döntöttem, nem hagyom, hogy befolyásoljanak a negatív gondolatok, ezért készítettem egy listát, hogy szerintem mit érdemes csinálni, hogy karácsonyi hangulatod legyen. A lista nem lesz hosszú, de érdekes lesz (remélem).

01. Állítsd fel előbb a karácsonyfát!
Sokaknak hagyomány, hogy szigorúan 24-én állítják fel, de te ne tegyél így: akár naponta teszel fel díszeket, miután elsején felállítottad a fát, akár egyszerre az egészet. A lényeg az, hogy tükrözze, hogy a karácsonyi varázs a szobádban tartozkodik.

02. Készíts apróságokat szeretteidnek!
Ez speciális, hiszen ha jól rajzolsz, vagy esetleg dolgoztál már dekorgyurmával, akkor akár csinálhatsz személyre szabott ajándékot is, amivel szerintem egyáltalán nem lehet mellélőni. Ilyenkor tényleg csak a kreativitás (és a pénztárcád) szab határt.

03. Süss néhány süteményt!
Ilyenkor kilószámra fogy a beigli, a zserbó, a mézeskalács figurák, de ezek csak a tradicíónális felhozatal. A neten másfajta sütemények is asztalra szoktak kerülni, így nyugodtan kísérletezz, hátha megfog valamelyik, amiben te is örömöd leled. Még a végén akarsz belőle majd magadnak is! :D

04. Látogass el egy karácsonyi vásárra!
Mi sem lehet ünnepibb annál, hogy fogod anyukád/barátod/barátnőd/velociraptorod, hogy kivándorolsz a hozzád legközelebbi vásárra, ami tele van fényekkel, forralt borral, nyalánkságokkal, és sok-sok kézműves termékkel. Már önmagában is egy élmény, nemhogy még úgy, hogy vásároltál is valamit.

05. Készíts ünnepi manikűrt!
Akár elmehetsz körmöshöz is, aki elkészíti, de az a lényeg, hogy kapcsolódjon az ünnephez! A fő alapszín a vörös, ehhez bátran társíthatod az ezüstöt, az aranyat, a fehéret, de akár merészebb kombinációban is kitalálhatsz egyet.

06. Dekoráld ki a szobád/lakást!
Ha már áll a fa, jöhet a többi. Pár dísz ide-oda, és még a szüleid is úgy fogják érezni, hogy az Északi-sarkon élnek, és hogy nem az ajándék számodra a lényeg, hanem hogy együtt vagytok a család legszentebb ünnepén.

07. Hallgass karácsonyi zenéket!
Elég sok van, kimondottan lejátszási listákat is találhatsz YouTube-on, amik még jobban meghozzák a hangulatot.

08. Nézz karácsonyi filmeket!
Tudom, hogy szinte mindenkinek a bögyében van Kevin és a Reszkessetek, betörők!, de sosincs jobb alkalom, mint összeülni a családdal egy-egy bögre forrócsokival (vagy tojáslikőrrel) a nappaliban, és reklám közben kibeszélni, miért is van elegetek ebből a filmből – vagy éppen miért nincs! De van karácsony Kevin nélkül is, így bármilyen más film is szóba jöhet.

09. Mindenkinek kell egy téli/havas fotósorozat!
Mutasd meg, hogy a hideg ellenére te jól érzed magad a bőrödben: készíttess egy sorozatot magadról valakivel! Biztos van valami tuti ünnepi sminked, amit mindig elkészítesz, vagy vannak olyan ruháid, amiket kimondottan szeretsz hordani. Ezzel még másokat is inspirálhatsz!

10. Néhány játék is kedvet tud ám hozni!
Nem kimondottan a Christmas Stories szériára gondolok, de gondolj bele, hány meg hány olyan játék van, amiben kimondottan készültek az ünnepekre! Csak nézz körbe, biztos, hogy találsz egy olyat, ami le tud kötni.


Ez lett volna az én listám, ez a 10 tipp közül szoktam válogatni, mikor úgy érzem, hogy nincs kedvem az ünnepekhez :). Egyetértesz, vagy tudnál még mit hozzátenni? :)

2017. 11. 09.

Cikkeim

Sokszor megkaptam már ezt a kérdést, és úgy döntöttem, hogy most nagyjából megpróbálok az összes eddig felmerült kérdésre válaszolni. Sokra mai napig emlékszem, ne kérdezzétek, miért :D. A posztot nagyrészt Limonadee-val való beszélgetésünk inspirálta.

Ha azt mondom Finnország, mindenkinek nagy valószínűséggel a Mikulás, a rénszarvasok, és a sok ezer tó (ami valójában 188 ezer fölött jár!, és a legtökéletesebb oktatási rendszer jut eszébe. Aki még sosem járt kint, biztos úgy gondolja, hogy nagyon hideg van, nincs nyár, sötét van, depressziós mindenki. Megsúgom, senki sem depressziós, mindenki a saját maga életével van elfoglalva, emiatt más európai népnek tűnhetnek gorombának. 
10-11 éves lehettem, így ha emlékeim nem csalnak, akkoriban még nem tartottunk Európánál, nemhogy Skandináviánál, így igazán nem volt fogalmam ezekről, bár akkor is hittem a Mikulásban, így igencsak meglepődtem a nyelvükön. Az első, amit megtanultam, hogy az ipszilont ü-nek ejtik.

Tovább olvasom ►

2017. 10. 20.

Cikkeim

Sose gondoltam volna, hogy én valaha egyszer ilyen jellegű poszttal fogok jelentkezni, de most úgy éreztem, hogy muszáj. Friss élményem van, és egy dolgot azonnal leszögeztem magamnak: én nem fogok idáig jutni. Tőlem ez rendkívül szokatlan lesz, lehet, hogy az utolsó.

Azt az alcímet adnám neki, hogy figyelj magadra.

A történet tényleg friss, az elmúlt 48 órában zajlott le. Muszáj kiírnom magamról, mintegy tapasztalatként, meg motivációként, meg talán főleg tanulságként, miért érdemes jobban figyelnünk magunkra.

Na, elég, ennyi volt a hatásvadászatból.

Tovább olvasom ►

2017. 09. 11.

Cikkeim

Az utóbbi időben egyre több blogon vettem észre, hogy hiába lelkes a szerkesztő, hiába posztol, egyszerűen senki sem kap kommentet.

Hol van az az időszak, mikor az embernek nem esett le a gyűrű az ujjáról, hogy kapott egy hozzászólást a témával kapcsolatban?

Hol van az az időszak, mikor nem csak egy gyors like-ra futotta a Facebookon, hanem tényleg, vettük a fáradtságot, hogy elolvastuk a blogger/ina bejegyzését, és megosztottuk vele a gondolatainkat?

Eltűnt. És ezért rettentően szomorú vagyok.

Igazából ez egy felhívás a mindenkori mindig csendes olvasóknak, hogy hiába csinálja egy blogger/ina a blogját, hogyha nem kap visszajelzést. Ha nem kap visszajelzést, honnan tudja, hogy jó-e az, amit csinál? Hogy olvassák a bejegyzéseit? Hogy lesznek-e érdeklődök, olvasók, esetleg jelentkezők, hogyha nyereményjátékot rendez?

Ez nem csak a szerkesztőkön múlik, hanem RAJTATOK olvasókon is, hogy egyetlen kommenttel támogattok minket.

Mi mit kapunk ezért cserébe? Ugyanúgy semmit, mint ti. De nem jobb érzés azt tudatni a kedvenc íróddal, szerződdel, hogy überjó, amit csinál? És tudod, hogy ezt meghálálja, hogy nem hagyja abba a blogolást?

Sokan egyáltalán nem pénzért írnak, hanem szívből, szórakozásból. És ezt az örömet, a lelkesedést veszitek el azzal, hogy csendben olvastok valakit. Hány meg hány nagyszerű bloggertársam zárta be online naplóját, mert hiába olvasták, ha annyit se írtak neki, hogy „Szia! Klassz a blogod, csináld még!”? 

Mit tudtok tenni? Akár chatbe, akár vendégkönyvbe, akár hozzászólásban ÍRTOK a szerkesztőnek. 

Mi mit tudunk tenni? Tartjuk a lelkesedést, és kitartunk egymás mellett, támogatjuk egymást akkor is, hogyha továbbra is csendben marad az olvasótábor…

Valószínű, hogy ez is le fog csengeni x idő múlva, de ez mind megelőzhető, hogyha író-olvasó figyel egymásra. És ez az olvasókon is múlik, nem csak rajtunk, írókon…

2017. 09. 01.

Cikkeim

Biztos hallottatok már erről a naplózási módszerről, ami most éli gyakorlatilag a virágkorát. Szerintem sokkal jobban lehet vele dolgozni, mintha vennél egy előre betáblázott határidőnaplót, és egy idő után baromira megéri átállni erre a módszerre.

Szeretném veletek megosztani, miért tartom igencsak szimpatikusnak ezt az elgondolást, és mikor döbbentem rá, hogy a sima határidőnaplókat nem nekem találták ki.

Pozitív oldal:

Tavaly én csak februárban kaptam kézhez ezt a füzetet. Kicsit megviselt, mert egyszer véletlen leöntöttem narancslével, de a post-itekkel simán elhárítottam a katasztrófát. Igazából baromi pratikus volt, mert elfért a táskámban, jóval ár alatt jutottam hozzá (kínai boltban eredetileg 600 volt, de mamámnak sikerült 200 forintért megszereznie), így állandóan kéznél volt. Gyors jegyzetekhez praktikus volt.

Negatív oldal:

Konkrétan csak három oldalnyi jegyzet volt benne, az egy fektetett A6os méretben. Lássuk be, az semmire nem elég :D. Egyedül annyit csináltam, hogy színkódolással jelöltem, mi micsoda, mit jelentenek a használt jelzéseim. Itt jegyeztem azt is, mikor kellett mennem dolgozni, blogon mi mikor jött pontosan, nehogy valamit véletlen kétszer csináljak meg, vagy éppen mikor léptem szintet Diggyben (#justgamerlife; erre kb. rajtam kívül a kutya sem kíváncsi XD).

Pont a tavaly ilyentáji időt kaptam el. Már akkor is péntekenként volt elérhető a HOG Reviews, itt éppen a két aktuális kiszemelt látható. Pirossal írtam a fontos ünnepeket (mint most a névnapom xD), akkor a sorozatokat mindig lila tollal írtam, így tudtam, mikor számíthatok következő részre. A halványan látható M és Sz a melót és a szabadnapot jelölték.

Az elrendezése viszont csapnivaló volt ilyen téren. Egy nap 9 kis sorra rövidült, én meg vonalas lapokon sokkal nagyobb betűkkel írok, ezért rosszabb részemről ez a megoldás. A hétvégi rész olyan, hogy szombatra van négy sorod, péntekre meg csak három.

Volt előre 2016/2017-es naptár, de kb. 3-as betűmérettel. Ezek rendkívül bántották a szemem, nagyítót meg nem mellékeltek a csomaghoz. És azt már nem is említem, hogy minél kisebb a betűméret, annál jelentéktelenebbnek hat egy szöveg, és szerintem egy éves naptár legyen átlátható, még ha mellé nem is tudsz jegyzetelni, de legalább be tud karikázni, melyek azok a napok, amik fontosak neked.

Az biztos, hogy ilyen kicsit nem javaslok. De akkor mi lenne mindenki számára az ideális?

A nagy döntés, avagy a filofaxom elődje:

Úgy voltam, hogy egy sima A5-ös füzet, ami nem spirálozott, lehetőleg négyzethálós, tökéletesen kielégíti az igényeimet, de arra még tavaly év elején rá kellett jönnöm, hogy nem tudok vele dolgozni fél évnél tovább. Februárig tényleg rendszeresen írtam bele, de aztán elmaradozott, mert feleslegesnek éreztem pazarolni már bele a tintát is.
Először előszedtem egy nem használt vastagabb spirálfüzetet, de aztán átszámoltam a lapjait, amiket ki kellett volna tépnem, úgy máris nem volt elég. Legalább 90 lap kell, ha csak a napi teendőimet írom bele, és nem teszek bele olyanokat, mint az év olvasmányai, zenei listái, mennyi vizet ittam egy nap. De ugye nem ártana egy fontos oldal, ahova fel kéne írnom az ügyfélszámaimat, melyik bolt mettől-meddig van nyitva, stb.

Tegnap nagy gondolkodóban voltam, – augusztusban megesik – hogy mégis mi legyen az aktuális BuJo-m, mert az előzőt májusban annyira elfelejtettem, hogy csak júliusban, dobozolás közben leltem meg, és majdnem feladtam az egészet. De nem hagyott nyugodni, folyamatosan nézegettem a mintákat, mert szükségem volt rá. Aztán ráleltem tegnapelőtt erre a kis szépségre (pedig annyira nem is vagyok oda Párizsért):

Aztán összeültünk Holly kolleginával, hogy akkor ötletelünk. Jó késő este, de olyankor jól lehet rajzolni, miközben háttérben megy a rainymood.com. Süt a nap? Katt a Rainy Mood-ra! Garantáltan érzed, hogy teát akarsz, hűvösebb időt, plaid-mintás ruhákat (tudom, hogy ilyen szó nincs, de így visszaadja jobban a hangulatot). Na szóval, akkor elkezdtem nyomozni a Pinteresten, mert ott rengeteg csudijó klassz dolog van.

Egy hónap múlva meglátjuk, mi sül ki belőle, akkor megmutatom, hogy haladtam. Még a heti bontás ötleteit keresem, de az biztos, hogy kreatív és ötletes megoldást kell találnom.