2018. 05. 15.

Blog Cikkeim

Visszaemlékezős posztot akartam írni erről a témáról, amolyan ünneplésként. Előre szólok, lehet hosszú lesz, de megpróbálom összefoglalni, mit jelent nekem ez az életforma, valamikor később hozom a Büszkeségfalat, avagy A Gyűjteményt, amit eddig szereztem. Lesz kívánságlista is, az életemet megváltoztató lemezek sora, kedvenc videoklip, és egyéb ilyen triviális tény. Nekem is nagy kihívást jelentett, és már május elseje óta írtam ezt a bejegyzést.

Tovább olvasom ►

2018. 05. 13.

Cikkeim

Mindenki erre várt, hogy szólaljak már meg a témában, hiszen ez egy metal csapat, és eddigi blogos pályafutásom alatt kevés fajtámbeli bloggerrel találkoztam, és mi az, hogy még egyáltalán nem szólaltam meg a témában. Nos, eddig kellett várnotok.

Mindenképpen hazánk indulójával kell kezdenem, mert hát miattuk is pazaroltam három órát erre az amúgy politikailag gyalázatos műsorra, aminek évről-évre romlik a színvonala. Örömmel töltött el, mikor láttam, hogy a Depresszió és a Leander Kills tagjai buzdítják a rajongótáborukat, hogy szavazzanak Örsékre, hogy igenis mutassuk meg, hogy nekünk magyaroknak nem csak a tingli-tangli, hamis hangokkal rendelkező produkcióink vannak, hanem létezik az a fajta zene, amiben a hangszerek tökéletes párt alkotnak az énekhanggal. Rendkívül büszke voltam a saját fajtámra, hogy megmutattuk, mennyire összetartó egy család vagyunk, és mindenkiben hatalmasra nőtt a remény, hogy másfajta figyelmet kap kis hazánk.

Februárban bevallom, még csak egyszer hallgattam meg a dalt, aztán április végén-május elején kegyetlen módon ráfüggtem, és persze, itt volt az ideje, hogy komolyabban utánanézzek az AWS munkásságának.

A produkciót látván és hallván sehol se találkoztam hamis hanggal, sehol se találkoztam a mozgás általi kifulladás nyomával, aminél gyakran az előadók tévesztenek, vagy bele se tudnak kezdeni a következő szóba/sorba. Pedig itt aztán minden volt, mint egy jó gulyáslevesben. Tudom, már késő, tisztában vagyok az eredményekkel, de ez nálam 10 millió/12 pontos előadás volt, és ezt semmi se változtathatja meg. Sőt, még a Lordi is odavonult a srácokhoz, meg a portugál Moonspell két tagja is. És ez a két név a metalos közösségben húzónévnek számít…

Viszont nem a fiainknak volt számomra kiemelkedő produkciója, de ezért tovább kell olvasnotok. Engem tuti valamikor megtaláltok majd egy AWS-koncerten. Most már olyan kötelező, mint a Depi. Just sayin’.

Mielőtt tovább olvasnátok, van valami, amit meg kell osztanom veletek:

A mi műfajunkban kezdenek kialakulni újabb alfajok, és sokan, az ún. elitisták ezt nem nagyon nézik jó szemmel. Az elitisták többnyire Metallica és/vagy Slayer rajongók (úgy 80%-ban), és nehezen fogadnak el bármit is, ami különbözik az ő megszokott stílusuktól, zenekaruktól, és kb. utálnak minden zenekart, akiknek nagyobb a hírnevük (saját meglátás, nem pontos definíció). Külföldön elég gyakori, és főleg a core alműfaj rajongói ellen irányul.
Az újonc műfajok közül még nekem is új a deathcore és a modern metal, amire már ráaggadták a pop-metal jelzőt. Sajnos a legutolsó Amaranthe album az határozottan a pop-metal lett, az új Kamelot is erősen legyengült arra a szintre. A modern metal még egy kialakulóban levő műfaj – szerintem -, így hagyni kellene neki időt, amíg megtalálja a saját stílusjegyét.

Tisztában voltam vele, hogy ki fogunk lógni a mezőnyből, de az, hogy az elitisták, vagy a nagy kritikusok nekiálltak vitatkozni, hogy az AWS metal/nem metal, az enyhén szólva arra késztetett, hogy fejjel játsszak wall of death-et a fallal. Egy gyönyörű színfoltot csináltak a fiúk ebben az amúgy egyre rosszabb műsorban, és inkább büszkének kellene lennünk…

Még szerencse, hogy a srácokat már várja Németország egyik nagy fesztiválja, a Wacken, sőt, ahogy hallottam hírekben, még egy díjat is kaptak a produkciójuk után, így Európa bekaphatja a harci f…t, hogy Radics Peti kollégát idézzem, az AWS minden szempontból győzött!!!

Tovább olvasom ►

2017. 12. 17.

Cikkeim

Az utóbbi napokban hullámzó volt a kedvem az egész ünnephez, de úgy döntöttem, nem hagyom, hogy befolyásoljanak a negatív gondolatok, ezért készítettem egy listát, hogy szerintem mit érdemes csinálni, hogy karácsonyi hangulatod legyen. A lista nem lesz hosszú, de érdekes lesz (remélem).

01. Állítsd fel előbb a karácsonyfát!
Sokaknak hagyomány, hogy szigorúan 24-én állítják fel, de te ne tegyél így: akár naponta teszel fel díszeket, miután elsején felállítottad a fát, akár egyszerre az egészet. A lényeg az, hogy tükrözze, hogy a karácsonyi varázs a szobádban tartozkodik.

02. Készíts apróságokat szeretteidnek!
Ez speciális, hiszen ha jól rajzolsz, vagy esetleg dolgoztál már dekorgyurmával, akkor akár csinálhatsz személyre szabott ajándékot is, amivel szerintem egyáltalán nem lehet mellélőni. Ilyenkor tényleg csak a kreativitás (és a pénztárcád) szab határt.

03. Süss néhány süteményt!
Ilyenkor kilószámra fogy a beigli, a zserbó, a mézeskalács figurák, de ezek csak a tradicíónális felhozatal. A neten másfajta sütemények is asztalra szoktak kerülni, így nyugodtan kísérletezz, hátha megfog valamelyik, amiben te is örömöd leled. Még a végén akarsz belőle majd magadnak is! :D

04. Látogass el egy karácsonyi vásárra!
Mi sem lehet ünnepibb annál, hogy fogod anyukád/barátod/barátnőd/velociraptorod, hogy kivándorolsz a hozzád legközelebbi vásárra, ami tele van fényekkel, forralt borral, nyalánkságokkal, és sok-sok kézműves termékkel. Már önmagában is egy élmény, nemhogy még úgy, hogy vásároltál is valamit.

05. Készíts ünnepi manikűrt!
Akár elmehetsz körmöshöz is, aki elkészíti, de az a lényeg, hogy kapcsolódjon az ünnephez! A fő alapszín a vörös, ehhez bátran társíthatod az ezüstöt, az aranyat, a fehéret, de akár merészebb kombinációban is kitalálhatsz egyet.

06. Dekoráld ki a szobád/lakást!
Ha már áll a fa, jöhet a többi. Pár dísz ide-oda, és még a szüleid is úgy fogják érezni, hogy az Északi-sarkon élnek, és hogy nem az ajándék számodra a lényeg, hanem hogy együtt vagytok a család legszentebb ünnepén.

07. Hallgass karácsonyi zenéket!
Elég sok van, kimondottan lejátszási listákat is találhatsz YouTube-on, amik még jobban meghozzák a hangulatot.

08. Nézz karácsonyi filmeket!
Tudom, hogy szinte mindenkinek a bögyében van Kevin és a Reszkessetek, betörők!, de sosincs jobb alkalom, mint összeülni a családdal egy-egy bögre forrócsokival (vagy tojáslikőrrel) a nappaliban, és reklám közben kibeszélni, miért is van elegetek ebből a filmből – vagy éppen miért nincs! De van karácsony Kevin nélkül is, így bármilyen más film is szóba jöhet.

09. Mindenkinek kell egy téli/havas fotósorozat!
Mutasd meg, hogy a hideg ellenére te jól érzed magad a bőrödben: készíttess egy sorozatot magadról valakivel! Biztos van valami tuti ünnepi sminked, amit mindig elkészítesz, vagy vannak olyan ruháid, amiket kimondottan szeretsz hordani. Ezzel még másokat is inspirálhatsz!

10. Néhány játék is kedvet tud ám hozni!
Nem kimondottan a Christmas Stories szériára gondolok, de gondolj bele, hány meg hány olyan játék van, amiben kimondottan készültek az ünnepekre! Csak nézz körbe, biztos, hogy találsz egy olyat, ami le tud kötni.


Ez lett volna az én listám, ez a 10 tipp közül szoktam válogatni, mikor úgy érzem, hogy nincs kedvem az ünnepekhez :). Egyetértesz, vagy tudnál még mit hozzátenni? :)

2017. 11. 09.

Cikkeim

Sokszor megkaptam már ezt a kérdést, és úgy döntöttem, hogy most nagyjából megpróbálok az összes eddig felmerült kérdésre válaszolni. Sokra mai napig emlékszem, ne kérdezzétek, miért :D. A posztot nagyrészt Limonadee-val való beszélgetésünk inspirálta.

Ha azt mondom Finnország, mindenkinek nagy valószínűséggel a Mikulás, a rénszarvasok, és a sok ezer tó (ami valójában 188 ezer fölött jár!, és a legtökéletesebb oktatási rendszer jut eszébe. Aki még sosem járt kint, biztos úgy gondolja, hogy nagyon hideg van, nincs nyár, sötét van, depressziós mindenki. Megsúgom, senki sem depressziós, mindenki a saját maga életével van elfoglalva, emiatt más európai népnek tűnhetnek gorombának. 
10-11 éves lehettem, így ha emlékeim nem csalnak, akkoriban még nem tartottunk Európánál, nemhogy Skandináviánál, így igazán nem volt fogalmam ezekről, bár akkor is hittem a Mikulásban, így igencsak meglepődtem a nyelvükön. Az első, amit megtanultam, hogy az ipszilont ü-nek ejtik.

Tovább olvasom ►

2017. 10. 20.

Cikkeim

Sose gondoltam volna, hogy én valaha egyszer ilyen jellegű poszttal fogok jelentkezni, de most úgy éreztem, hogy muszáj. Friss élményem van, és egy dolgot azonnal leszögeztem magamnak: én nem fogok idáig jutni. Tőlem ez rendkívül szokatlan lesz, lehet, hogy az utolsó.

Azt az alcímet adnám neki, hogy figyelj magadra.

A történet tényleg friss, az elmúlt 48 órában zajlott le. Muszáj kiírnom magamról, mintegy tapasztalatként, meg motivációként, meg talán főleg tanulságként, miért érdemes jobban figyelnünk magunkra.

Na, elég, ennyi volt a hatásvadászatból.

Tovább olvasom ►

2017. 09. 11.

Cikkeim

Az utóbbi időben egyre több blogon vettem észre, hogy hiába lelkes a szerkesztő, hiába posztol, egyszerűen senki sem kap kommentet.

Hol van az az időszak, mikor az embernek nem esett le a gyűrű az ujjáról, hogy kapott egy hozzászólást a témával kapcsolatban?

Hol van az az időszak, mikor nem csak egy gyors like-ra futotta a Facebookon, hanem tényleg, vettük a fáradtságot, hogy elolvastuk a blogger/ina bejegyzését, és megosztottuk vele a gondolatainkat?

Eltűnt. És ezért rettentően szomorú vagyok.

Igazából ez egy felhívás a mindenkori mindig csendes olvasóknak, hogy hiába csinálja egy blogger/ina a blogját, hogyha nem kap visszajelzést. Ha nem kap visszajelzést, honnan tudja, hogy jó-e az, amit csinál? Hogy olvassák a bejegyzéseit? Hogy lesznek-e érdeklődök, olvasók, esetleg jelentkezők, hogyha nyereményjátékot rendez?

Ez nem csak a szerkesztőkön múlik, hanem RAJTATOK olvasókon is, hogy egyetlen kommenttel támogattok minket.

Mi mit kapunk ezért cserébe? Ugyanúgy semmit, mint ti. De nem jobb érzés azt tudatni a kedvenc íróddal, szerződdel, hogy überjó, amit csinál? És tudod, hogy ezt meghálálja, hogy nem hagyja abba a blogolást?

Sokan egyáltalán nem pénzért írnak, hanem szívből, szórakozásból. És ezt az örömet, a lelkesedést veszitek el azzal, hogy csendben olvastok valakit. Hány meg hány nagyszerű bloggertársam zárta be online naplóját, mert hiába olvasták, ha annyit se írtak neki, hogy „Szia! Klassz a blogod, csináld még!”? 

Mit tudtok tenni? Akár chatbe, akár vendégkönyvbe, akár hozzászólásban ÍRTOK a szerkesztőnek. 

Mi mit tudunk tenni? Tartjuk a lelkesedést, és kitartunk egymás mellett, támogatjuk egymást akkor is, hogyha továbbra is csendben marad az olvasótábor…

Valószínű, hogy ez is le fog csengeni x idő múlva, de ez mind megelőzhető, hogyha író-olvasó figyel egymásra. És ez az olvasókon is múlik, nem csak rajtunk, írókon…

2017. 07. 01.

Cikkeim My Fit Diary

Délelőtt úgy félálomban benyomtam a tévét, hogy mondom, nézzek egy kis műsort, és így akadtam a TLC-n arra a műsorra, ahol olyan emberek történetét mutatták be, akik rengeteg kilótól szabadultak meg, és a lógó bőr pedig megkeserítette az életüket. Jómagam is küzd ezzel a lógó bőr problémával, és ahogy végignéztem, megfogalmazódott bennem valami: csak azoknak jár ilyen fontos műtét, akik legalább 80-100 kilótól szabadultak meg, vagy azok is reménykedhetnek, akik csak 10-20 kilótól?

Miközben ezen elkezdtem agyalni, ittam az első kávém, és elgondolkoztam azon, hogy talán ebbe én is belevághatnék. Bár többnyire 40-50 éveseket mutattak, Amerikában meg egész iparág épült erre, hogy az elhízott embereken segítsenek (segélyből „csak” 2 bevásárlókocsit tudnak telerakni, annyira olcsó kint a kaja…). Egyetlen 24 éves lány volt, aki úgy cirka 5 év alatt érte el, hogy testhez álló ruhát merjen felvenni.

Nálunk annyit tudnék elérni, hogy a háziorvosomnak sírhatnék (aki amúgy gratulált a súlyvesztésemhez még áprilisban!), hogy az egész eltorzult testem olyan szinten elnyom lelkileg, hogy nem látok más kiutat, és akkor talán elküldene egy plasztikai sebészhez. De az is lehet, hogy simán kizavar, hogy ne legyek egy lusta disznó, és mozduljak meg. A tb elvileg ezt állja, bár nem tudom, nekem hányszor és mekkora beavatkozásra lenne szükség.
Még ha bele is mennék (de nem fogok), akkor a lábadozási idő elvenne egy csomó időt, amíg nem tudok mit kezdeni magammal. Plusz, lehet, hogy egy előzetes felmérés során találnak valamit, amitől félek. Évekkel korábban se az endokrinológia, se a nőgyógyászat, se az ultrahang nem talált a szervezetemben semmit, de az évekkel korábban volt, 2014-2015 környékén.

Megpróbálom felsorakoztatni a pro és kontra érveket, melyik hogy érné meg jobban:

Plasztikai beavatkozás pro
» viszonylag hamar megvan az az alkat, ami megfelel, hiszen a doktor szószerint személyre szab
» altatásban végzik
» nem kell szenvedni az edzőteremben, hogy elérd az alkatod

Plasztikai beavatkozás konktra
» ha nem fizeti a tb, akkor bizony hatszámjegynél kezdődik az összeg, és a csillagos égig is felmehet az ár
» hosszú a lábadozási idő
» többfordulós, mert elsőre nem az egész testet szabják át
» felmerülhetnek olyan akadályok, ami miatt a műtétet nem tudják elvégezni
» még ha el is halványul a varrat, ott maradhatnak olyan hegek, ami után újabb műtétre szorulsz

A másik oldal, amit sokan életmódszerűen űznek, és erre teszik a voksukat, néha hevesen tüntetve a műtét ellen, az edzés.

Számtalan edzést kipróbáltam, van, amit elég sokáig csináltam, és akkor lett is valami eredménye: minden ruhám bővebb lett rám. Később, az albérlet és a sokszor 12-16 órás munkarend miatt nem táplálkoztam annyit, de rengeteget mozogtam, és leadtam 15 kilót. Azóta egyáltalán nem híztam egy értékhatár fölé, aminek rettenetesen örülök, DE! még mindig messze vagyok az ideális & vágyott testsúlytól.

Nem egyszer nézem magam a tükörben, és látom, hogy hol vannak ezek a területek. Már van előtte fotóm, centiket holnap mérek újra, mert június elején mértem utoljára. Valami változásra számítok, de nem iszom előre a medve bőrére, mert pofára eshetek.

Mint előbb, most is leírom a pro és kontra oldalakat az edzéssel kapcsolatban. Van benne némi tapasztalatom is, hiszen amióta csak leérettségiztem, küzdök ezzel, és van egy fitneszes a családban:

Edzés pro
» egészségesebb leszel tőle (evidens, Amci…)
» beáll egy rutin az életedbe
» hatalmas motivációt tud adni, hogyha valaki olyan támogat, aki hasonló cipőben járt, mint te
» minden olyan ruhát megvehetsz, amit eddig nem kaptál a méretedben
» megnéz az ellenkező nem
» szintén nagy motiválást ad egy olyan zene, aminek fontos üzenete van számodra

Edzés kontra
» elfáradsz, ha nem megfelelően csinálod
» nem minden eszköz található meg otthon
» drága az edzőterem, és nem szimpatikus alakok járnak be
» az élelmiszerek gyakran drágábbak, mint a normális ételek
» a táplálékkiegészítőknek van káros mellékhatása (túlzott fehérjebevitel esetén sok pattanás pl.)

Próbáltam tényleg tapasztalatok alapján összeírni az érveimet, csak nem írtam hatalmas hülyeséget. Máskülönben nem írtam volna :D.

Annyi biztos, hogy már elkezdtem magamnak egy motivációs levelet írni, miért lenne fontos nekem, hogy végre tovább csináljam egy hétnél. Végre nem úgy látnám magam, mint egy rakás szerencsétlenség, hanem, mint egy Disney-hercegnő (enyhe túlzással…).

Lehet, hogy tényleg ennyire gyenge az akaraterőm, hogy nem megy egy kis időnél tovább? Minek kell vajon bekövetkeznie, hogy a kitartásom olyan legyen, aminek lesz eredménye is?