Mint a legtöbb gamer, én is valamikor leültettem magam a játékok mellé. Ez úgy lehetett… 1998-ban, ha nem előbb. Ki ne ismerné a Duck Hunt és társait? Oh, meg volt nekem is. Igaz, ez még a sárga-kazettás korszak volt, amiben nagyon is jól ellettem volna, de aztán Papám kapott egy számítógépet, és bizony szépen lassan a család többi tagjának is kellett.

Az első játékaim még a hatalmas nagy Sims előtt olyan full angol játékok voltak, amik miatt elkezdtem tanulni az angolt. Az egyiknek nem jut most eszembe a neve, de képek alapján kellett kitalálni az angol nevét a tárgyaknak, így egész hamar elkezdtem az angolomat fejleszteni (voltam vagy nyolc éves). Aztán, jöttek a kalandosabbak.

Nem mindegyik játékot sorakoztattam fel, azért a 90-es években felnőni nekem egyet jelentett az igazi gyerekkorral, így mindent, amit most láttok különböző oldalakon, azt én mind fogtam, ettem, láttam, éreztem, gyűjtöttem.

Tovább olvasom ►

Meg nem mondom már, mikor volt az, hogy én ezzel a játékkal találkoztam, de a története fogott meg. Van benne egy ijesztő jelenet is, így az 5. részt mindiiig utáltam újrajátszani, mert akkor még féltem a sétáló holtaktól. De mi ez akkor?

A Runaway-nek eszetekbe se jusson a folytatásait kipróbálni, nagyon rémesek. Egyedül az első az, ami kiemelkedik. Ennyit előljáróban. A Runawayt a spanyol Pendulo Studios készítette még 2001-ben. 2006-ban jelent meg a folytatása, a The Dream of the Turtle és 2009-ben a trilógia zárója, A Twist of Fate. Ebből egyedül az első rész az, ami annyira jó, hogy azt mindenkinek ismernie kell.

Az első részben Brian Basco éppen elhagyni készül New Yorkot, mert felvették a Berkeley-re. Egy könyvesbolt felé tart, hogy átvegyen egy könyvet, útban az egyetemre. Csakhogy útközben elüt egy menekülő lányt, aki szemtanúja volt egy maffiagyilkosságnak. Megmenti a lányt ugyan, de onnantól kezdve neki is menekülnie kell a bűnözők elől. Csakhogy nem csak a szemtanúság a játék apropója, amiért Gina menekül. Hat fejezetből áll a játék, ezért sorra mutatom be nektek. Nemrég újrajátszottam, mikor a kezembe akadt a háromrészes lemez magyar feliratozással.

Tovább olvasom ►

2012. május 15-én indult a Diggy’s Adventure, amivel már játszom lassan 5 éve. Nyitás után egy fél évvel kezdtem, 2012 októberében, mert érdekelt, hogy mit lehet csinálni Egyiptomban. Így tulajdonképpen az „elsők között” játszom.

De hogy ki ez a kis fickó? Diggy egy régész (nem bányász!) aki különböző kalandokba keveredik több ország istenségeivel, megismerhetjük a mitológiájukat, és számtalan különböző logikai feladatot kell megoldani. Emellett követhetjük Diggeriust, Diggy apját, akit valamikor Kína végén fogok utolérni, mert úgyis a Tűz sárkányánál tartok.

Miért is ajánlom?

Az tuti, hogy addiktív. Egyedül is haladhatsz vele, mert nekem is olyan a 40-60. szint között lettek először csak szomszédaim. Gyűjthetsz kincseket, sok nyersanyagot, drágaköveket meg aranyérméket, amikkel előre haladsz. Jelenleg öt országban lehet kalandozni: Egyiptom, Skandinávia, Kína, Atlantisz és Görögország. Régiónként nehezednek a pályák, így erre két módod van, hogy hamar túljuss a pályákon: kapacitást és regenerálódást kell növelni. A regenerálódás fontosabb, hiszen minél hamarabb tölt vissza a véges energiád, annál hamarabb eshetsz neki az adott pályának.

Mindenért jár plusz tapasztalatpont meg aranyérme, vannak kitüntetések meg minden földi jó.

Személyes kedvenceim az események, amik gyakran kortárs dolgokba is belenyúlnak. Általános dolog a nagyobb ünnepekkor egy-egy jelentős történetet hozni, ez a Diggyben sincs másképp. A karácsonyra mindig 5-6 hetet adnak, különben 3 hetes időtartalmú események vannak. Az év elején mindig valami mesés eseményre kell számítani, szokott lenni erőember verseny, ennek van nyári és téli verziója is. Idáig az idei téli erőembert sikerült megcsinálnom, mert csak most értem olyan szintre (230-as szint felett!), hogy nem kellett plusz energiát szereznem a táskámból. Kedvenceim általában a Halloween-es eventek, mert hát miért is ne vonzzon engem a sötét oldal? :D

Egyetlen rossz dolgot tudok csak felhozni a játékról, amit már élvezhetünk magyarul is: ha ne adja Merlin, elhagysz egy kockát, akkor azért végig kell járnod az egész pályát. Már rimánkodunk egy olyan opcióért, hogy dobjon a közelébe, de még nem találtak imáink meghallgatásra.

Aki kedvet kapott hozzá, kattintson a lenti ikonra, és kezdődhetnek a kalandok! :D

Ki ne ismerné Will Wright sikersorozatát, az életszimulációs Sims-et? Wright-ot a The Sims megteremtésére anno saját otthonának leégése inspirálta, mert imádta azt nézni, hogy korábban dolgozott játékain hogyan rendezkedhet be egy világban. Először a Maxis hezitált a játékkal kapcsolatban, és nem akarták kifejleszteni. 1997-ben azonban az Electronic Arts meglátta a fantáziát, és megvették Will ötleteit. Az első Sims játékok kis példányszámban keltek el, és a váratlan siker meglepett mindenkit.

A Sims 2 idején Will nem szerepelt a játék fejlesztésében, mégis mindenhol kiemelten említik meg a nevét.

Tovább olvasom ►

Ki ne ismerné az Alíz Csodaországban c. mesét? Szerintem sokan, és vagy szeretik, vagy éppen utálják. Jómagam éppenséggel a kedvelők táborába tartozik, így egy nagyon rövid hátteret adnék a hölgyeménynek.

Még mikor felfedeztem a játékot, volt egy oldalam, amit időhiány miatt nem folytattam, és ott tudtam meg, hogy Alice Liddell egy valóban létező személy volt Angliában, és ő ihlette tulajdonképpen Lewis Carrollt, hogy írja meg az Alice kalandjai Csodaországban c. könyvét, mikor az akkoriban gyermekkorban levő Alice megkérte Lewist, hogy meséljen neki az oxfordi hajóútjáról.

A történetnek van Disney változata is, de engem az a két rész érdekel, ami az amúgy is elborult sztorit még elborultabbá varázsolta. Amúgy egy teljesen hétköznapi életet élek, csak lekötnek az ilyenek :DD.

Tovább olvasom ►

Helyenként spoileres a bejegyzés, így óvatosan folytassátok az olvasást, főleg azok, akik még csak ismerkednek a sorozattal.

Még középsulis voltam, és kezdő író (nem mintha most valami profi lennék, lolz), akkori írópartnerem be akarta hozni a vámpírtémába Ward világának egy szeletét. Úgy voltam vele, oké, de akkor adja kölcsön az első kötetet. Még az egyik sulinaptáramba hivatalosan fel is van jegyezve egy hétfői napra, hogy hivatalosan is Ward-függővé lettem.

De igazából mit tud ez a sorozat, hogy úgy érzem, mindent kenterbe ver?

Tovább olvasom ►

Készítők: Frogwares
Megjelent: 2008. június 2.
Stílus: point-and-click, kaland
Mód: egyjátékos

Egész egyszerűen erre mondom azt, hogy az a fajta point-and-click, amit mindenkinek legalább egyszer ki kellene próbálnia. Jó, én már legalább tízszer végigvittem, mert annyira lenyűgözött a történet, hogy nem bírok betelni vele. A zenéje tökéletes, néha csak azért léptem be, hogy halljam a főcímdalt. Drakula mítosza itt is ki van fejtve, és itt kicsit csalódott voltam, hogy a vége nem teljesen úgy végződött, ahogy én akartam volna.

A régi winchesteremen a leggyengébb grafikával játszottam, és bár a háttér tökéletesen meg volt rajzolva, Van Helsing egyszerűen egy papírmasénak tűnt. A mostani gépemmel azonban már beleillik a háttérbe, emberibb a megjelenése :D. Természetesen le kell vadásznunk Drakulát, de én vámpírpárti lévén direkt elnyújtottam a sztorit, mert nem akartam egy ezüst nyíllal megölni (…). Helyette inkább végigjártam a helyszíneket, amíg nem kellett tovább mennem: a kastély melletti temetőt többször is végigjártam, mert minden részletre akartam emlékezni. Szerintem az a Highgate temető ihlette, amit még évekkel ezelőtt mutattam be. Valamint ihletet is kaptam tőle, és meg sem lepődtem, mikor egy sztorimban visszaköszönt a leírás.

Tovább olvasom ►