2018. 09. 09.

Blog

Igazából egy ilyen lelki szemetesvödrös poszttal már nagyon régóta készültem, mert bár túl vagyok a 22 napos sokkon nagyjából, mégis van pár dolog, amit nem tisztáztam le magamban.

Próbálok majd időrendben írni, ahogy megéltem őket, de a végére levontam a konklúziót, aztán úgy zárom soraimat.

Kezdjük azzal, hogy pont május végén kezdődött az életemnek az a szakasza, mikor elindultam a lejtőn, és ugyanazon a napon közölte számomra minden idők legjobb zenekara, hogy Rob kiválik. Akkor úgy éreztem, hogy összeesküdtek ellenem fent, hogy kimondottan rossz legyen nekem – de ez baromság volt már akkor is.

Azóta kiderült, hogy Oliver mellől mindenki megy, Tony is, az ikrek is. Olvasgattam a legnagyobb orosz fórumon a hozzászólásokat, és már nem tudom, igazából mire kellene gondolnom, mert megoszlanak a vélemények.
Fájt, hogy széthullott ez az ütős formáció? Naná.
Jó lenne többet tudni egyesével a kiválás okáról? Naná.
Örülök, hogy visszajött Daniel? Naná.
Örülök, hogy visszajött Dominik? Naná.
Méltán nevezem őket a továbbiakban is a legjobb zenekarnak a szívemben? Naná.
25 éves a banda idén, 12. lemezük érkezik novemberben. Nem tudom, mi lesz azokkal a dalokkal, amiket még Rob írt, de ahogy olvastam Oliver szavaiból, nem nagyon lesz a Hope is Here. Annyi kérdésem van, de inkább hallanám az ő szájából a válaszokat, mintsem mindenféle újságíró szavain keresztül. Tudjátok, szabad sajtó, azt írsz, amit akarsz.

Viszont elfogadtam Juliant, teljes mértékben. Hallhattam, hogy tényleg hasonlít a hangja Christopherére. Igaz, hogy nehéz lesz most egy darabig azt a 4 LP Vitacca Era albumot előszednem ugyanakkora lelkesedéssel, de csak túl kell ezen jutnom. Leginkább lelkileg.

Tovább olvasom ►

2018. 08. 22.

Blog

Úristen, de rég voltam már itt, szia mindenki!
Tudom, egy kicsit sokáig tartott, mire egyáltalán visszatérhettem, de higgyétek el, rengeteg minden történt, hatalmas dolgok változtak az életemben, és úgy érzem, az életem végre sínen van. Számtalan mindenről akarok írni nektek, és azt hiszem, elégedettek lesztek velem.

Mi történt velem június óta? Megjártam a poklot. 22 nap szörnyű napon vagyok túl, és néha úgy érzem, az ellenségeimnek kívánom. Bár nincsenek ellenségeim, ha lennének, csak 3 napra… de erről nem akarok beszélni, még én se dolgoztam fel teljesen. Lehet, leírni nem tudnám, de azóta számtalanszor szembenéztem azzal a hellyel, így mondhatni, túlvagyok az öngyógyításon. Igaz, alkalmanként még felriadok éjszakánként, mikor rémálmaim vannak az álomcsapdám ellenére is.

A segítséget pedig olyan helyről kaptam, ahonnan egyáltalán nem számítottam: a gimis osztályomtól. Magam lepődtem meg a legjobban, mikor egyik volt osztálytársnőm felhívott, hogy hallotta a rossz híreket, és miben tudna segíteni. Mindössze 72 óra alatt ismét tetőt és falakat tudhattunk magunk körül, később annyi holmit, hogy augusztus elejéig ki se kellett menni a közértbe.

Hol élünk most? Maradjon titok, de annyi biztos, hogy számtalan dolgot másképp csináltam azóta, így erről csak pár dolgot kaptok, a többi bejegyzés pedig idővel érkezik.
» Van normális munkahelyem, amit szeretek is, mert hasonlít a pénzszámolós időszakomra.
» Túl vagyok az 1. csókomon. Bátorságom még nincs adni, de kapni jól esett.
» Bátran mondom, van barátság lány és fiú között. Ne akarjatok meggyőzni az ellenkezőjéről!
» Én vagyok a drága szívecskés lány, akinek kézcsók is járt.
» Tudjátok milyen szép a Gellért-hegy éjszaka? Próbáljátok ki! Csak vigyázzatok, rengeteg a lépcső…
» Senki se hiszi el, hogy nem iszom koncerteken. Na jó, bort igen… lebuktam :$
» Vannak tapasztalataim randizásból, és hát eddig nem állok nyerésre.
» Gyerekesen fog hangzani, de egyre több fehér lepkét látok a közelemben.
» Új titulusom van egy hazai bandához. Sose találjátok ki, melyik az.
» Sok cuccot kaptam az utóbbi időben, van pl. rendes farmerom is.
» Rájöttem, hogy kevés a magyar metal a lemeztáramban.
» Íródik egy lista, mit szeretnék hazai fronton bandmerch-ből.
» Valaki kijelentette, hogy nem úgy kell kapcsolatokat építeni, hogy ülök a négy fal között. Ő. Kell. ♥.
» Láttam igen, kiadják a FTT-t új borítókkal… úgyis Vishous könyve szétesett a kezemben X”D.
» Megleptem saját magam is azzal, hogy mennyire közvetlenül beszélgetek fiúkkal.
» Megnéztem mind a négy Hannibal filmet, azóta imádom a kriminálpszichológiát. Tanulnám is.
» Nemsokára elkezdem kiépíteni a blog többi részét, így megkapjátok az igazi éjszakai misztériumot.
» Határozottan érzem, hogy 180 fokot változtam, és ennek lassan meglesznek az eredményei.
» Megkönnyeztem, mikor Rob like-olta a búcsúmat felé. Hiányozni fogsz, te férfiállat ♥!
» Elfogadtam Juliant, de akkor olyan albumot kérek vele, hogy méltó legyen a Paradise Lost-hoz.
» Van normális bullet journalom. Tényleg olyan, mint az agyam.

Minden másért most már érdemes követni a blogot rendszeresen. Idővel minden visszaáll a helyére, és sok-sok újdonságot olvashattok tőlem! Sziasztoooook! :D

Stay metal and hail the apocalypse!

2018. 05. 15.

Blog Cikkeim

Visszaemlékezős posztot akartam írni erről a témáról, amolyan ünneplésként. Előre szólok, lehet hosszú lesz, de megpróbálom összefoglalni, mit jelent nekem ez az életforma, valamikor később hozom a Büszkeségfalat, avagy A Gyűjteményt, amit eddig szereztem. Lesz kívánságlista is, az életemet megváltoztató lemezek sora, kedvenc videoklip, és egyéb ilyen triviális tény. Nekem is nagy kihívást jelentett, és már május elseje óta írtam ezt a bejegyzést.

Tovább olvasom ►

2018. 05. 14.

Blog Kihívások

Lyra Corvus oldalán láttam ezt a kihívást, és rögtön írtam is neki, hogy motiválónak találtam a dolgot, még félálomban is, így megegyeztünk, hogy az ő mintájára hasonlóan, de elkészíthetem a saját motivációs listámat. Még egyszer köszönöm, hogy megírhattam! ^^

A kihívás lényege az, hogy 101 olyan dolgot írjak össze, amit 1001 nap alatt meg kell csinálni – vagy amennyit tudok, közel 3 év alatt. Olyasmi, mint egy bakancslista gyakorlatilag, de ez komolyabbnak hangzik. A kihívás szóra az embereknek egyből az jut eszébe, hogy „én igenis meg tudom ezt csinálni, és meg is akarom csinálni!”. És persze, sokan nem tudják megcsinálni.
Nekem alapból nehézkes az életem, és gyakran az ilyen listák adnak kitartást és erőt, hogy soha ne adjam fel, és akkor minden megtörténhet. Eredetileg május elsején akartam posztolni, de nem sikerült ám megírni a listát addigra… sokkal nehezebb, mint gondoljátok. És számít, mikor lesz vége az 1001. napnak is.

Kezdtem: 2018. május 14.
Vége lesz: 2021. február 8.

A lista durván 90%-ra van tehát 2 évem, 8 hónapom és 25 napom. Mégha a nagyja első ránézésre lehetetlennek is tűnik, legalább meg akarom próbálni.

Tovább olvasom ►

Ami tényleg szó szerint picike, mert eddig ezeket tudtam szűk pénztárca mellett beszerezni. Van, amihez bolti áron, van, amihez baráti áron, 1000 Ft/db áron jutottam hozzá, van, amit meg ajándékba kaptam. Ajándék könyv a legjobb könyv, nem igaz? :D Sajnos, megkezdett sorozatok, és nekem is fáj látni, hogy konkrétan egy sincs befejezve a Kárpátok vámpírjain kívül…
De mik is ezek a drágaságok pontosan? Balról jobbra fogok haladni.

Akiknek már elegük van a vámpírokból, most ne nézzenek ide.

Fekete Tőr Testvériség oszlop
Éjsötét szeretőtől kezdve egészen a Beavatásig, plusz a Halálos csók, amit kimondottan csak Ward novellája miatt szereztem be. Megvolt még a Megbosszult, Halhatatlan, Felszabadított és Újjászületett szerető is, de azok már csak rosszabb álmaimban láthatóak. Pont az előbb említett négy miatt nem vagyok hajlandó soha többet könyvet kölcsönadni, remélem, megértitek szívfájdalmamat. Még talán látni is, hogyha megnyitjátok a képet új lapon, hogy az Éjsötét szerető enyhén szólva használt, de a szeretett könyv ismérve, hogy megtört a gerince, és kopott a fedőlapja. Szakmai titok volt, bocsi. De ez azért elmondható a többiekről is XD.
Remélem, hamar befejezhetem a sorozatot, mert ez az, ami konkrétan külön polcon csücsül, amióta gyűjteni kezdtem.

Vámpírkönyvek 1-9 + Éjfél szülöttei 1-4 + Halhatatlanok alkonyat után 1-2
A vámpírkönyvek mániámat nem Drakula hozta meg (előbb láttam a filmet, minthogy olvastam volna az egész könyvet), hanem Darren Shan. Először a Vámpírok hegyét szereztem be, ami a sorozat 4. kötete. Emlékszem, hogy még Dombóváron nyaraltam barátnőmnél, és valami plázában láttam, és úgy döntöttem, hogy kell. Nyári zsebpénz, tudjátok. Ahogy utánanéztem nyaralás után, akkor láttam, hogy ez bizony egy sorozat része, és elkezdtem beszerezni őket. Sajnos nem teljes, az utolsó trilógia még beszerzésre vár, de remélem, csak idő kérdése, és hazaköltöznek.

Az Éjfél szülöttei sorozat volt olyan, hogy konkrétan az első két darabját csoporttársamtól vettem meg, a másik kettőt is valami akció keretein belül. Még nincs tudomásom, hogy Lara Adrian sorozatát melyik kiadó viszi tovább, de addig kellene azt a hiányzó három darabot megszereznem, amíg nem folytatja, vagy úgy járok, mint Kresley Cole sorozatával…

És ha már Kresley Cole. Nekem megvan az első kettő kötet, és persze, hogy égeti az agyam a kíváncsiság, hogy mi lehet tovább, mert azért el lett kezdve valami, amit nem ártana folytatni. A sorozat most tart a 14. köteténél, így azt hiszem, ezzel a sorozattal van kb. a legnagyobb elmaradásom . _ .

Vampire Knight 1-5 + Az alvilág urai 2.
Ajándék könyvecskék – pardon, mangák – kerültek hozzám nem egészen egy hónapja, és azóta is várják, hogy beleolvassak, de mostanában sajnos nincs annyi időm letenni a fenekem a könyvek mellé, mint ahogy tervezem. Pedig tudnék ám miről írni, hajaj. Még Holly volt olyan aranyos, hogy megajándékozott velük, úgyhogy most öröm és boldogság van.

Sokáig volt az, hogy amint az Ulpius csődbe ment, hogy mindenki aggódott, mi lesz a kedvenc sorozataink sorsa. Azt tudtam, hogy Showalter sorozata elég későn lelt új kiadóra, és azóta már a 8. kötet is kijött ebből a sorozatból, és még egyet elkezdtek kiadni… én meg itt vagyok, az egyedüli 2. kötettel, ami ugyan ajándék volt, de legalább van. Mégha szegény egyike az árva sorozatoknak is.

Kísértés Rt. + Rémálom + Alagutak
Bizony, nekem vannak ilyen kis hazai cuki dolgok is. A fülszövege alapján megtetszett a kötényt viselő ördög, azért került a kosaramba anno a Librinél. Szégyenszemre, még csak a feléig jutottam, pedig a karikatúrák és maga a történet is lenyűgöző, és szeretnék már a végére járni, mert csak erre emlékszem, meghogy az Isten egy nő. Nem ártana minél hamarabb felfrissíteni a memóriámat, tudom.

Böszörményi egyik sorozata talán 2007 vagy 2008 októberében költözött be hozzám, mert szülinapi ajándékom volt egy ismerősömtől, akit azóta is keresek, mert túl hirtelen váltunk el, és bosszant ez a tudat. A magamfajta sötét lelkeknek ez a könyv úgymond kötelező darab, van benne minden földi jó, de újra kellene olvasnom, mert annyi derengett fel most róla, hogy Lilith-nek hívják a főszereplő lányt, és a goth-ok megbélyegzett személyek, de már ebben sem vagyok biztos.

Ez volt az a sorozat, aminek csak három része hiányzik, de egy négy óra alatt elolvastam az első részét. A történet nekem nagyon tetszett, bár legalább 10 éve olvastam, így nem ártana ezt is újra elővenni, hogy ne csak álljon egymagában. Szegény kis árvám.

Egykék, félbehagyottak, befejezettek

A cím ne tévesszen meg senkit, de sajnos ebbe a kategóriába jutottak csak.

  • A Karó volt az egyetlen, amit Rukkolán sikerült lecsapnom, de azóta se jártam arra. Sajnos akkor kezdtünk el anyagilag megcsúszni, így nem tudtam postázni, és jeleztem is, hogy csak pesti átvételt tudok biztosítani, és még ki is lettem rakva a szégyenfalra x évvel ezelőtt. Enyhén szólva túlzásnak éreztem ezt egy felnőtt nőtől, de végül is, lényegtelen. Tudtommal a Rukkola akkor még úgy működött, hogy cserélhettél könyveket, és nem kellett pluszban fizetni még érte.
  • A Vámpírok! Vámpírok! egy ajándék volt, ami konkrétan bemutatja a vérszívókat, néhol vicces, néhol komoly szemszögből. Ez a könyv volt a másik, ami miatt elkezdtem írni anno a Hunters of the Beauty-t.
  • Vicces, mert anno egyszerre letudtam a Kárpátok vámpírjai megvételét, mert egyszerre vettem meg 1000 forintért. És azt hiszem, nem is ér többet. Sajnos pocsékul lett megszerkesztve, nagyon lassan haladtam, pedig maga a történet nem rossz, csak… hogy lehetett ezt így betördelni?! Már csak büszkeségből se adok túl rajtuk, mert végigolvastam. És állítólag, a 3. kötettől már javult a helyzet is.
  • Bizony, nekem van a birtokomban egy Vámpírakadémia kötet, amit még a Westendben vettem a használt könyves boltban. Konkrétan nem akartam kölcsönözni, hanem kifizettem. Sajnos, azóta többször találkozom olyan kommentekkel, hogy lehetetlen megszerezni a darabokat, így máris nehezített dolgom lesz, ha valamikor meg akarom szerezni a maradék öt könyvet, csakhogy teljes legyen a sorozatom.
  • Ha az emlékeim nem csalnak, vagy Az Éjszaka Háza 1. vagy a Vámpírakadémia 1.-et szereztem meg a rákoskeresztúri Tescoban… már nem tudom pontosan sajnos. Nagyon szerettem ezt a könyvet, és lehet, hogy addig kellene beszereznem a maradékot, amíg nem fejezi be egy másik kiadó.
  • Az Éjvilágot érettségi alatt szereztem be, amolyan megelőlegezett ajándékom volt. Még alá is írtam a kampányt, hogy adják ki a folytatást, de tudomásom szerint csak a Holdvilágig jutottak. Nagyon-nagyon-nagyon imádtam Cal Leandrost, így lehet, hogy előszedem megint. Emlékszem, hogy úgy ragasztottam össze a lapokat, mikor a kötés mentén elkezdett engedni a ragasztó… úgyhogy szívemben élő darabról van szó.

Nos, ennyi lenne az én kis gyűjteményem. Látni sajnos, hogy elég sok darab hiányzik, pontosan 64 darab, hogy legalább ezek a sorozatok egyben legyenek, mégha a többi nem is kerül haza egyhamar.

2018. 04. 25.

Blog Metal is Religion

Ha nem sikerül a Korpiklaani vagy az Apocalyptica a valamikor-egyszer-az-életben esedékes lagzimra, akkor tuti, hogy hazánkból szerválok valami csudijó zenekart. Nem lenne fantasztikus Paddyra ropni egy kicsit?

2018. 04. 09.

Blog

Igazából ezt a témát már nem egyszer lerágták előttem, de én még egyáltalán nem „nyilatkoztam” erről a témáról.

Alapjáraton mindenki szép valahol, de sajnos nem egyszer láttam túlzásokba eső embereket. Többségében lányokat. Biztos mindenki látta már, ahogy reggel álmosan zötykölődött a metrón, vagy bármi más járművön, hogy vannak, akiknek reggel még sminkelni is van idejük. Nekik óriási respect. De mi van, ha annyira túlestek azon a határon, hogy inkább azért nézik, mert valamit elrontott? Vagy annyira sok, hogy szinte már bohócnak néz ki? Ismerős a helyzet, ugye.

Persze, ez csak egy baki. De mi van, ha valaki tényleg azért pakol magára annyi sminket, mert más akar lenni? Már eleve az, hogy másnak lenni, már azért felvonom a szemöldököm. Szerintem attól, hogy valaki ötkilónyi vakolatot pakol az arcára, csakhogy szépnek lássa magát, nem egészséges. Mindenki szép egy szinten, ezért nem kell maskara mögé rejteni az arcod. Akik olyan szerencsések, hogy semmit sem kell használniuk, azoknak tényleg minden tiszteletem. Nem vagyunk egyformák. Ha valami túlzás, azt is meg lehet mondani úgy, hogy nem lesz belőle gond. Lehet egy kritikát úgy is előadni, hogy az építőjellegű legyen, ne támadó.

Sajnos az emberiség egy rétege már mindenért beleköt az emberbe. Annak idején én is olvastam Ashley kálváriáját, hogy egy betegség miatt gúnyolódtak rajta, mert a sminkkel el tudta tüntetni a hibákat. Ezzel semmi probléma nincs! Ahogy a fotót láttam, ez abszolút nem sok, sőt. Ez még nem az a kategória, amitől tényleg az ember ideges. Ha olyan platinaszőke lányt látsz, aki természetellenesen le van barnulva, a szemöldöke is közelebb van a nonfiguratívhoz, mint a természeteshez, azoknak adnék egy uszodabérletet, majd elbeszélgetnék vele, hogy mitől érezheti jobban magát.

És hogy ezt hogy is értettem, az alábbi sorokból kiderül. Nem vagyok egy beauty guru, de a legegyszerűbben csak így tudom eljuttatni a szavaimat hozzátok.

Személyszerint 17-18 éves koromig a sminkelés nagyon csajos dolognak tűnt nekem, de olyannyira, hogy egyedül körömlakkjaim voltak, abból is egy színtelen, meg egy fekete. Nem használtam semmilyen terméket az arcomra pattanástalanítón kívül.

Azonban olyan szerencsés vagyok, hogy a pubertáskoromra voltak ezek a kis gonoszok jellemzőek. Néha felvittem egy kb. két másodperc után elkenődő szemhéjfestéket, úgy félévente egyszer, többnyire szürke színben, aztán csodálkoztam, ha a nap végére pandamaci voltam.

Most is néha úgy érzem, mikor alapvetően kihangsúlyozom a szemem, hogy átesek a ló túloldalára. Mást nem is kentem fel, és ez sajnos látszik is. A Nivea-arckrém az, ami jó mindenhova, így elég reggelente felvinnem. Sajnos azonban van egy aprócska dolog, ami megnehezíti a mindennapjaimat: seborrhoeás dermatitis-em van.

Korábban erről sose írtam, így vettem a bátorságot, hogy most igen. Van ennek egy enyhébb változata is, az sima seborrhoea, de mint gondolhatjátok, a dermatitis miatt súlyosabb. Ennek velejárója a pirosas bőr, és a korpára emlékeztető sárgásfehér bőrlemezkék a bőr főleg hajjal fedett területein. Mikor ennek gyanújával orvoshoz fordultam, kaptam rá sampont, és javasolta, hogy stresszmentesen éljek, és akkor elmúlhat. Ez volt még a középiskolás éveim végén.

Interneten rengeteg mindent olvastam erről a betegségről, és nagyon megriasztott, hogy elvileg nem gyógyítható. Szerény körülmények között pedig szinte lehetőség sincs a nyomait eltüntetni, ezért gyakran kínos pillanatokat élek meg, pedig úgy érzem, hogy mindent megtettem.

Talán emiatt és a szemüvegem miatt nem is nyúltam nagyon több sminktermékhez, pedig higgyétek el, én lennék a legeslegboldogabb! Emiatt csak a nagyon alapoknál tartok:
a szemem kiemelem szemceruzával, valamint egy Balea/Essence szőlőrúzst felkenek a számra. Semmi több. Néha szeretem kihangsúlyozni, hogy attól még, hogy van egy bónusz kiegészítőm, nem kell lemondani a sminkelésről. Sőt, inkább a keretemhez igazítottam. Műszempillát egyáltalán nem használok, és nem is festem őket. Olyan étcsokibarna színük van, amikre szinte kár lenne bármit is felkenni, de ez még változhat. Ha valami fontos helyre megyek, évente egyszer feketével át szoktam őket húzni, és nem ragadnak össze a szempilláim. Nemrég volt szerencsém megtalálni a tökéletes spirált, az Essence jóvoltából.

A legtöbb sminktermék igencsak kiszedi a pénzt a zsebemből. Az olcsóbb termékekre allergiás vagyok sajnos. Nem egy Lora terméket vettem már úgy, hogy egyszerűen bizsergett mindenem tőle. A körömlakkjaiktól feldagadtak az ujjaim, a szemceruzától majdnem bevörösödött a szemem, a szájfényük pedig semmit sem fénylett, és később kicserepesedtek az ajkaim. Jelenleg az Essence az, aminek majdnem mindegyik terméke beválik, de erről majd később hozok igény szerint tesztet.

Korábban írtam, hogy az Essence lakkok számomra beváltak, még akkor is, ha olyan 4-5, maximum 6 nap után elkezdenek lepattogzani. De sokáig kellett keresgélnem a módszert, amivel a kezeim is ápolt hatást kelthetnek. Miután lemosom a lakkot, fogok egy durva szemcsés reszelőt, és azzal áthúzom a köröm felületét. Múlt héten is így festettem fel, és csak ma vettem észre egy gombostűfejnyi hiányt, így azt hiszem, legalább ezzel jól állok. Most nincsenek hosszú körmeim, de már hiányzik. Szerencsére, le tudtam szokni a körömrágásról még évekkel ezelőtt, így legalább ezzel nincs már több gondom.