2018. 11. 07.

Blog

Hy darlings!

Jó rég volt, hogy írtam valamit valamit. Nem is tudom igazából, hol kezdjem nehéz mostanában bármiről is beszélnem. Pedig nem vagyok az a fajta, aki nem érzi magát jobban akkor, ha nem írja ki magából.
Lehet, hogy csak a fáradtságtól, de mostanában egyre több butaságot csinálok, és ilyenkor jön a pillanatnyi pánik. Néha hajlamos vagyok gyerekesen viselkedni, főleg ha úgy érzem, rosszat tettem. Hajlamos vagyok akkor úgy is érezni, hogy valaminek vége szakad, és megint kezdődik minden rossz elölről. Tudom, hülyeség, de hajlamos vagyok túlagonizálni mindent, de ez van. Ezt most le kellett írnom, mert tudom, hogyha kialszom, jó lesz. Magamért felelek elsősorban, és eddig semmit se csináltam rosszul, maximum aprócska dolgokban figyelmetlen voltam. Most na, ha sok a meló, hajlamos az ember hibázni. De sokszor írtam le a hajlamos szót, jesszus.

Várom a hétfőt, lesz egy aranyos hármaskoncert a Dürer-ben, így megyek nézni a sok jó zenészt. Most esik csak le, hogy látni fogom a Nothgard-ot végre! Amióta kicsúszott a szívemből a Starkill, azóta velük vigasztalódom. Már meg is beszéltem, hogy megyek be aznap dolgozni (nem kell nekem szabadnap, Odin shieldmaidene vagyok, nincs alvás), aztán majd jó lesz minden. Augusztus rég volt, így ideje szórakozni is egy kicsit (szeptembert nem számítom).

Tovább olvasom ►

2018. 10. 18.

Blog

Hy darlings!

Jó ideje nem jelentkeztem, és ennek egy egyszerű, rövid oka van: beszippantott a melóhellyel járó fáradtság, és javarészt, mikor itthon letehetem a fenekem, kikapcsolom az agyam. Szinte az összes játékomban tombol a Halloween-láz, úgyhogy örül a fejem, mint a majom a farkának :D. Lehet gyűjtögetni megint mindenfélét, sőt, a hőn szeretett Diggy-met is lekörözi a Farland-i Halloween event… jaj nekem :D

Igazából nincs valami sok újság velem. Bent zajlik az élet igazából, egyre több mindent tudok, tehetek (és íródik fejben a csudálatos kívánságlistám). Semmiképp se monoton, mindig van valami új, bár néha kérdezősködök, mert van, hogy pillanatra elfelejtem, mi hol van :DDD. Megesik. Eddig 8-16 között dolgoztam, most már 10-18 között. Az időbeosztás volt csak furcsa, meg kellett szoknom. Néha-néha szombaton is bemegyek, igaz, akkor csak 4 órára, de az is számít. Elég sok vásárlónk van, ismerősök is járnak szerencsére, így nem unatkozom.
Még egy éve nem mertem volna azt mondani, hogy lesz egy melóhelyem, amire ki merem jelenteni, hogy szeretek bejárni. Sőt, azt hiszem pont 2017 októberében volt is egy bejegyzésem, hogy soha nem lesz ilyen helyem. Sohase mondd, hogy soha, ugye? :D. Innen tényleg már csak az robbanthat ki, ha egy zenekar megkér, hogy társuljak be hozzájuk. Iiigen, az a zenekar…

Velük is egyébként újra nagy fokon izzik a szerelem. Talán csak a hype miatt, hogy új lemez, új klip, és lesz mire elvernem a fizetésem. Amit eddig hallottam Juliantól, igencsak meggyőzött, úgyhogy szerintem csalódni nem fogok. Bár igazából lövésem sincs, mit kellene elvárnom tőlük.
Burning: A Wish féle lemez lesz mai köntösben, ahogy én elképzelem, de ez is csak egy óvatos gondolat, nem akarok pofára esni, mint annak idején a HIM Screamworks-énél. Az kegyetlenül fájt. Karácsonyra úgyis meg akarom lepni magam a bögrével, ami VÉGRE BEKERÜLT A WEBSHOPBA!
#kellaznekem #morningcoffeebylacrimas #amcikalesgirlyamereted #kellmegpolobazze #silppinaction

Amúgy sunyiban a blog aloldala az konkrétan az ő „fan”-oldaluk, amire Ninaa barátnőm készített is egy csodálatos sablont. Még várom jelenleg a rábólintást a flaunttól, mert jó lenne, ha tudnának végre erről, így cirka 2013. májusa óta. Igaz, hogy sokszor nem frissítettem rajta, de ha egyszer valamit jól akarok csinálni, akkor az az. Szerintem csak idő kérdése, hogy lássátok a végeredményt.

Egyetlen apró tervem van, amit igazából nagyon jól kell csinálnom, különben rosszul kezdek, és annak nem lesz jó vége: nagyon fontolóra vettem a külön költözést. Tudooom, tizenx millió évvel ezelőtt megtehettem volna már, de úgy éreztem akkor, hogy nem tudnék úgy élni, mint mai fejjel. Ma már úgy érzem, hogy készen állok, és nagyon is szeretném, ha ez megvalósulna.
Azért is vágyok már erre, mert elég pontosan tisztában vagyok azzal, milyen kiadásaim vannak, és mi az, amit egy albérletbe simán bele tudnék fektetni. Igazából már jelenleg is van egy terv, hogyan élhetnénk meg jól, de nehéz úgy, ha hármunk közül egyikünk nemes egyszerűséggel nem akar dolgozni. Hiába szép álom, hogy 50-55 ezer a rám eső rész, ha közben muszáj beleadnom… értitek.
A döntésemet egyre inkább erősíti az is, hogy féltem a mostani helyemet (is). Sajnos, nem csak rajtam múlik egy lakás fenntartása, és hiába spórolok magamon a legtöbbet, ha egyszerűen nem bírok ennél többet tenni. És valamiért úgy is érzem, nem is kötelességem. Egyelőre ez még csak terv, és nem akarok úgy gondolni rá, mintha szabadulnék innen… mégha néha úgy is érzem, hogy ezek a béklyók ledobhatóak, és csak annyit kell tennem, hogy kinyújtom a kezem az előttem levő kulcsért.

Nem vágyok sok mindenre igazából. Tudom, hogy a hatalmas hörcsög-mód csak jövőre indul, addig pedig marad a vágyakozás. Így is kaptam, mikor vettem bérletet magamnak, hogy a 20-25 perces kényelmes utazást élvezhessem könyvek társaságában, minthogy rettegek 40-50 percig a villamoson… soha többet.

Ha már könyvek. Sikerült beszereznem az eddig megjelenttetett FTT könyveket, Rob Thurman 2. könyvét, a Holdvilágot (Caliban Leandros a sokadik könyvpasim, btw), és holnap hazakerül az első 3 True Blood. Mekkora királynő vagyok.

2018. 09. 09.

Blog

Igazából egy ilyen lelki szemetesvödrös poszttal már nagyon régóta készültem, mert bár túl vagyok a 22 napos sokkon nagyjából, mégis van pár dolog, amit nem tisztáztam le magamban.

Próbálok majd időrendben írni, ahogy megéltem őket, de a végére levontam a konklúziót, aztán úgy zárom soraimat.

Kezdjük azzal, hogy pont május végén kezdődött az életemnek az a szakasza, mikor elindultam a lejtőn, és ugyanazon a napon közölte számomra minden idők legjobb zenekara, hogy Rob kiválik. Akkor úgy éreztem, hogy összeesküdtek ellenem fent, hogy kimondottan rossz legyen nekem – de ez baromság volt már akkor is.

Azóta kiderült, hogy Oliver mellől mindenki megy, Tony is, az ikrek is. Olvasgattam a legnagyobb orosz fórumon a hozzászólásokat, és már nem tudom, igazából mire kellene gondolnom, mert megoszlanak a vélemények.
Fájt, hogy széthullott ez az ütős formáció? Naná.
Jó lenne többet tudni egyesével a kiválás okáról? Naná.
Örülök, hogy visszajött Daniel? Naná.
Örülök, hogy visszajött Dominik? Naná.
Méltán nevezem őket a továbbiakban is a legjobb zenekarnak a szívemben? Naná.
25 éves a banda idén, 12. lemezük érkezik novemberben. Nem tudom, mi lesz azokkal a dalokkal, amiket még Rob írt, de ahogy olvastam Oliver szavaiból, nem nagyon lesz a Hope is Here. Annyi kérdésem van, de inkább hallanám az ő szájából a válaszokat, mintsem mindenféle újságíró szavain keresztül. Tudjátok, szabad sajtó, azt írsz, amit akarsz.

Viszont elfogadtam Juliant, teljes mértékben. Hallhattam, hogy tényleg hasonlít a hangja Christopherére. Igaz, hogy nehéz lesz most egy darabig azt a 4 LP Vitacca Era albumot előszednem ugyanakkora lelkesedéssel, de csak túl kell ezen jutnom. Leginkább lelkileg.

Tovább olvasom ►

2018. 08. 22.

Blog

Úristen, de rég voltam már itt, szia mindenki!
Tudom, egy kicsit sokáig tartott, mire egyáltalán visszatérhettem, de higgyétek el, rengeteg minden történt, hatalmas dolgok változtak az életemben, és úgy érzem, az életem végre sínen van. Számtalan mindenről akarok írni nektek, és azt hiszem, elégedettek lesztek velem.

Mi történt velem június óta? Megjártam a poklot. 22 nap szörnyű napon vagyok túl, és néha úgy érzem, az ellenségeimnek kívánom. Bár nincsenek ellenségeim, ha lennének, csak 3 napra… de erről nem akarok beszélni, még én se dolgoztam fel teljesen. Lehet, leírni nem tudnám, de azóta számtalanszor szembenéztem azzal a hellyel, így mondhatni, túlvagyok az öngyógyításon. Igaz, alkalmanként még felriadok éjszakánként, mikor rémálmaim vannak az álomcsapdám ellenére is.

A segítséget pedig olyan helyről kaptam, ahonnan egyáltalán nem számítottam: a gimis osztályomtól. Magam lepődtem meg a legjobban, mikor egyik volt osztálytársnőm felhívott, hogy hallotta a rossz híreket, és miben tudna segíteni. Mindössze 72 óra alatt ismét tetőt és falakat tudhattunk magunk körül, később annyi holmit, hogy augusztus elejéig ki se kellett menni a közértbe.

Hol élünk most? Maradjon titok, de annyi biztos, hogy számtalan dolgot másképp csináltam azóta, így erről csak pár dolgot kaptok, a többi bejegyzés pedig idővel érkezik.
» Van normális munkahelyem, amit szeretek is, mert hasonlít a pénzszámolós időszakomra.
» Túl vagyok az 1. csókomon. Bátorságom még nincs adni, de kapni jól esett.
» Bátran mondom, van barátság lány és fiú között. Ne akarjatok meggyőzni az ellenkezőjéről!
» Én vagyok a drága szívecskés lány, akinek kézcsók is járt.
» Tudjátok milyen szép a Gellért-hegy éjszaka? Próbáljátok ki! Csak vigyázzatok, rengeteg a lépcső…
» Senki se hiszi el, hogy nem iszom koncerteken. Na jó, bort igen… lebuktam :$
» Vannak tapasztalataim randizásból, és hát eddig nem állok nyerésre.
» Gyerekesen fog hangzani, de egyre több fehér lepkét látok a közelemben.
» Új titulusom van egy hazai bandához. Sose találjátok ki, melyik az.
» Sok cuccot kaptam az utóbbi időben, van pl. rendes farmerom is.
» Rájöttem, hogy kevés a magyar metal a lemeztáramban.
» Íródik egy lista, mit szeretnék hazai fronton bandmerch-ből.
» Valaki kijelentette, hogy nem úgy kell kapcsolatokat építeni, hogy ülök a négy fal között. Ő. Kell. ♥.
» Láttam igen, kiadják a FTT-t új borítókkal… úgyis Vishous könyve szétesett a kezemben X”D.
» Megleptem saját magam is azzal, hogy mennyire közvetlenül beszélgetek fiúkkal.
» Megnéztem mind a négy Hannibal filmet, azóta imádom a kriminálpszichológiát. Tanulnám is.
» Nemsokára elkezdem kiépíteni a blog többi részét, így megkapjátok az igazi éjszakai misztériumot.
» Határozottan érzem, hogy 180 fokot változtam, és ennek lassan meglesznek az eredményei.
» Megkönnyeztem, mikor Rob like-olta a búcsúmat felé. Hiányozni fogsz, te férfiállat ♥!
» Elfogadtam Juliant, de akkor olyan albumot kérek vele, hogy méltó legyen a Paradise Lost-hoz.
» Van normális bullet journalom. Tényleg olyan, mint az agyam.

Minden másért most már érdemes követni a blogot rendszeresen. Idővel minden visszaáll a helyére, és sok-sok újdonságot olvashattok tőlem! Sziasztoooook! :D

Stay metal and hail the apocalypse!

2018. 05. 15.

Blog Cikkeim

Visszaemlékezős posztot akartam írni erről a témáról, amolyan ünneplésként. Előre szólok, lehet hosszú lesz, de megpróbálom összefoglalni, mit jelent nekem ez az életforma, valamikor később hozom a Büszkeségfalat, avagy A Gyűjteményt, amit eddig szereztem. Lesz kívánságlista is, az életemet megváltoztató lemezek sora, kedvenc videoklip, és egyéb ilyen triviális tény. Nekem is nagy kihívást jelentett, és már május elseje óta írtam ezt a bejegyzést.

Tovább olvasom ►

2018. 05. 14.

Blog Kihívások

Lyra Corvus oldalán láttam ezt a kihívást, és rögtön írtam is neki, hogy motiválónak találtam a dolgot, még félálomban is, így megegyeztünk, hogy az ő mintájára hasonlóan, de elkészíthetem a saját motivációs listámat. Még egyszer köszönöm, hogy megírhattam! ^^

A kihívás lényege az, hogy 101 olyan dolgot írjak össze, amit 1001 nap alatt meg kell csinálni – vagy amennyit tudok, közel 3 év alatt. Olyasmi, mint egy bakancslista gyakorlatilag, de ez komolyabbnak hangzik. A kihívás szóra az embereknek egyből az jut eszébe, hogy „én igenis meg tudom ezt csinálni, és meg is akarom csinálni!”. És persze, sokan nem tudják megcsinálni.
Nekem alapból nehézkes az életem, és gyakran az ilyen listák adnak kitartást és erőt, hogy soha ne adjam fel, és akkor minden megtörténhet. Eredetileg május elsején akartam posztolni, de nem sikerült ám megírni a listát addigra… sokkal nehezebb, mint gondoljátok. És számít, mikor lesz vége az 1001. napnak is.

Kezdtem: 2018. május 14.
Vége lesz: 2021. február 8.

A lista durván 90%-ra van tehát 2 évem, 8 hónapom és 25 napom. Mégha a nagyja első ránézésre lehetetlennek is tűnik, legalább meg akarom próbálni.

Tovább olvasom ►

2018. 05. 04.

Blog

*azt se tudja, hol kezdje*

Nos, sziasztok. Már megint itt vagyok. Szerintem néhányotok már várta, hogy mikor térek ide vissza, és biztos fogadásokat is kötöttetek, hogy meddig bírom a flaunt köreiben. Mielőtt leszögezném, semmi bajom a WordPress felülettel, sőt, igazán élvezetes vele dolgozni, csak mégis jött valami, ami miatt azt a pár új posztot vissza kellett hoznom.

(és követtem is)

A flaunt nem nagyon híres arról, hogy blogok szerepeljenek rajta – ellentétben rengeteg fansite-tal, amik közül néhány designja igencsak meglepő, néhányé kijött a fogkrémtubusból, de mindenek előtt jó volt… úgy tegnapig. Egyszerűen nem tudtam egyáltalán belépni, se a vezérlőpultba, se ftp-n keresztül a szerverre. Más oldalát szintén nem töltötte be, és a főoldaluk is enyhén szólva lassan, vagy alig-alig töltött be. De nem, emiatt én még tudnék várni, hogy megjavul, van időm…
A szabályzatuk miatt mondtam azt, hogy köszönöm, elég volt. Amikor még anno a Walking Deades lapom miatt kértem domaint, akkor mondták, jó, érjem el a napi 200-at, és megkaphatom a kért címet. Én hülye akkor kihátráltam.

Most az alábbi három dolog az, ami miatt én azt mondtam, hogy elég. Három indok, az már három indok.
» Legyen NAPI 600 látogatód (rajongói oldalaknál, ha jól csinálod, gyerekjáték)
» Legyen reszponzív mind a galériád, mind az oldalad
» Legyen reklám elhelyezve oldaladon/galériádban

Ezzel kimondottan a középső kis idióta szabállyal van bajom. Miért kötelező egyáltalán a mobilnézet? Jó, értem én, modern világot élünk, az utolsó csövesnek is a legújabb okostelefonja van, de azokra nem gondolnak soha, akik nem engedhetnek meg mindent maguknak? Hogy nem mindenkit vett fel a pénz annyira, hogy a legjobb okostelefon/tablet/PC legyen a birtokában? 

Igen, ez nekem felháborító. Főleg azért, mert még nem engedhetem meg magamnak, és tabletem meg e-bookom amúgy se lenne, de ez most lényegtelen. Visszatértem, és erre most betennék egy Theory of a Deadman dalt, de semmiben nem egyezek a csajjal. Úgyhogy, erről ennyit.

Azon kívül, hogy ezen dühöngök, mondhatni, minden „normális”, bár munkahelyet akarok váltani, mert már nem bírom ezt a mostanit, de addig nem is akarok lépni, míg egy biztosra nem vesznek fel. Van Auchan-kártyám, rendeltem új dm-et (mondjuk az előző se jött meg X”D), és rászoktam a vaníliás-kakaós cappuchino-ra. Az is házi, úgy meg még jobb. A telefonom egyre több hülyeséget csinál, feltörte a tornacipőm a bokám, úgyhogy pár napig járni nem tudtam, stb.