Sunday best of (#132) Ez az én szép kis fanboxom! * – * ÚRISTEEEN! Fave brands | KILLSTAR Sunday best of (#131) Ja, hogy klip is lesz? OKÉ!

13 éve kezdtem blogolni, és nem akarom abbahagyni!

Zene – Lacrimas Profundere: Father of Fate [on forever repeat]
2019. 04. 02.     Amy     Blog    0 comments

Hy darlings!

Elég régóta nem volt amolyan személyesebb posztom, de most úgy éreztem, itt az ideje. Talán nem is lehetne jobb időpont, mint megünnepelni a blog 13. szülinapját. 2006. április 2-án ilyenkor még fogalmam sem volt, mit és hogy szeretnék kialakítani. És ha már tizenhárom, akkor szeretnék úgy mindenről 13-13 pontokban beszélni. Készen álltok? :D

Round 1 – múlt
01. Annak idején nagyon nem értettem a grafikához, és akkoriban fogtam, feltettem egy alap sablont, és elkezdtem töltögetni a modulokat, hogy nagyjából ki vagyok én.
02. Még a verseim is fent szerepeltek, de azokat még ma is vállalhatatlannak tartom. Egyesek szerint – már akik olvasták – túl depresszívek.
03. Nem mertem felvállalni, hogy a metal a kedvenc műfajom, mert folyton cikiztek a HIM miatt.
04. A sulis dolgokat is óvatosan írtam le, mikor milyen napom volt, bár leginkább az volt a gondom, hogy be kellett járni, és mennyire nem szerettem.
05. Sose jeleztem sehol, hogy eredetileg pék-cukrász szakon indultam, így valamennyi fogalmam van a témáról, de jobban szerettem volna művelni, mint a folyamatokat szóban elmagyarázni, így kiábrándultam belőle.
06. Egy pár napig (vagy hétig?) voltak pixelek a blogomon, mint annak idején mindenkinek.
07. Iiigen, ismertem már akkor is a Lacrimast, csak nem tudtam leírni a nevüket. De akkor is nagy kedvencem volt a Filthy Notes album, ahogy azt kell az (eddig) aranyérmes lemezüknek neveznem.
08. Még mindig nem vagyok hajlandó E/3-ban írni magamról. Kivéve a spin-off regényemet.
09. A sötétebb tónusú designokat szerettem G-Portálon.
10. Sokszor néztem a nagyokat, és irigykedtem, milyen klassz blogjuk van. Ninaa volt ilyen, akivel azóta elég jóban vagyok.
11. Akkoriban úgy akartam, hogy minden legyen a blogomon, de hamar rájöttem, mi az én erősségem, így végül nem lett vegyesfelvágott a lapból.
12. A HOG Reviews akkor se született meg a fejemben, mikor elkezdtem a Dark Tales szériával játszani, pedig veszettül Poe mániás voltam már 10 évvel ezelőtt is.
13. Azt hittem, legalább 25 éves koromig leszek blogger, mert utána irányt vált az életem. Eléggé rosszul hittem, mint látszik. Akkoriban elég volt 50-60 látogató is, hogy boldog legyek.

Teljes bejegyzés

Életjel

Zene – Schwarzer Engel: Requiem
2019. 02. 16.     Amy     Blog    0 comments

Hy darlings! \m/ ♥
Miközben ültem magam előtt, a második névnapomra kapott bögrényi teámmal, azon agyaltam, hogy vajon az a lány, aki még 2019-et elkezdte, mit gondolna arról az Amyről, aki éppen ezeket a sorokat pötyögi.
Valószínűleg büszke lenne rá, de lehet, hogy nem. Sőt, még el is csodálkozna, hogy egyáltalán hogy élné túl. Sok mindent éltem meg, és nem azért nem írtam, mert nem lett volna mit mondanom, vagy nem lett volna kedvem és időm. Nem éreztem szükségesnek, hogy szóljak, hogy juhú, élek, csak éppen olyan válságot éltünk túl, amit senkinek sem kívánok.
Merőben részletekbe nem akarok bocsátkozni, volt itt kórház, vitatkozások, sírás, elszigeteltség-érzés, kialvatlanság, undor, fohászkodás a nyugodt életért, meg minden ilyesmi. Lesz most itt minden, mint a jó zacskós Vifon-levesekben.

Teljes bejegyzés

Ilyen lesz számomra 2019

Zene – Mind Imperium: Eventide
2019. 01. 01.     Amy     Blog, SiteNews    0 comments

Hy darlings! \m/ ♥

Először is, BÚÉK mindenkinek! Végre elkezdtünk megírni a 2019-es könyvünket, így az első lapját produktívan töltöttem: a blogot turbóztam, és nagy reményekkel készülök az év többi napjára is. Jelen esetben pár dolgot már előre leszögeztem magamnak, amik közül a publikus fogadalmaimat elmondom nektek, a maradék pedig marad az enyém :).

Mindenekelőtt, a blogra vonatkozó terveim:
» Ha tudok, előre dolgozok legalább egy hónappal, így mindig lesznek bejegyzések. Ez leginkább három rovattal lesz egyelőre kivitelezhető.
» A tegnapiakban elkezdődött az egyik új rovatom, egy régóta várt ismerős, az Olvasónapló. Nem is kezdhetném kisebb sorozattal, mint a Fekete Tőr Testvériséggel, így először azokat az élményeimet osztom meg, amik a kötetekhez kapcsolódnak, de nem maradnak el a többiek sem. Egyelőre heti bontást tervezek, nem akarom, hogy az oldal könyvértékelős legyen, így is tízmillió van már belőlük.
» Nemsokára elkezdek egy olyan modult, amivel évekkel ezelőtt már próbálkoztam, ez pedig a lemezkritikás modul. Igen, megpróbálom megint, kevésbé elfogultabban, de azóta benőtt a fejem lágya, nem leszek elfogult. Annyira :o)
» Galéria szempontból talán annyi lesz, hogy az összes HOG-nak elhozom a screenshotjait. Ez nagyon hosszú folyamat lesz, mivel több, mint 700 játékról van szó, de legyetek türelemmel! ^^. Néhány még a héten fel fog kerülni.
» A lemezkritikák és az olvasónapló mellett szeretném behozni végre a Movie Weekendet és a Sorozatajánlót is, de kicsivel részletesebben, főleg az utóbbit. Visszanézve a korábbi írásaimat kevésnek éreztem, így évadokra, félévadokra bontva fogok haladni, és akkor lesz egy nagyobb poszt, epizódonként a véleményemmel. Mikor jön az első, azt nem tudom még, még nekem is fel kell építenem az új menetrendet.
» Azt még nem tudom, mennyire lenne igény, hogy az animék felé menjek, de kérésre/ajánlásra biztos, hogy nem hagyom ki, így nyugodtan bombázzatok! :D
» Egy régiúj ismerős is vissza fog térni, ez pedig az Amy Loves Metal. Nem is értem, miért hanyagoltam annyira, talán volt egy enyhe írói válságom, hogy nem volt ihletem hozzá. Szerencsére, elég hamar találok számomra kedves zenekart, akik átmennek a válogatómon. Csak még a birodalmamba nem költöztek be…
» Az élménybeszámolók terén a koncertbeszámolókat vegyétek biztosra, viszont ha lesz bármilyen rendezvény, ami felkelti az érdeklődésemet, és találok is rá valakit, akit el tudok vinni, biztosra vehetitek, hogy arról is lesz írás.

Annyira édes ez a kép, nem? Ezt muszáj volt idetennem! *-*
(Evidens kérdés, mi/ki akkor a sárkány? Védelmező, vagy ellenség?)

A tervek után most azokról írnék, amik a blogon kívüli dolgokat érintik:
» Mindenek előtt azt a pár kilót mindenképpen le akarom adni, ami még hátravan. Jó, most az ünnepek miatti evészetet nem számítom bele, mert igenis híztam, de a fenébe is, hat kilóra vagyok az álomsúlyomtól!!! Ez egy olyan dolog, amire rá kell kapcsolni, de úgy istenesen.
» Az olvasónapló miatt is, meghogy a szemem ne érzékelje azt a csalafintaságot, hogy foghíjas a polc, a sorozataimat be akarom fejezni. Hál’isten, a Fekete Tőrrel már nincs probléma (millió csók mindenkinek, aki segített benne! ^^), viszont a többi az csúnya úgy. És nem is lehet mindegyiket már megtalálni olyan könnyen.
» Valamikor idén lesz egy room-tour is, amint beköltözik végre a galériaágy a szobámba. Máskülönben nem lesz gardróbom, és azt is akarok venni. Sajnos a félszoba hátránya, hogy egy egész falat elfoglal a könyvespolc (*hallja, hogy a könyvmolyok már kapkodják a levegőt* – kaptok majd bookshelf-porn képet, nyugodjatok meg! ;D), és nincs ruhás szekrényem. Node, Odin shieldmaidenje vagyok, túléltem eddig is, de azért így nem lehet a ruhatárat lecserélni, ha nincs mibe tenni. Érti eztet, ugye?
» Idén be fogom fejezni a Before the Dawnt, és elkezdek kiadót keresni hozzá, hátha valaki rákap. Majd amint kész, megírom a kéziratot is hozzá, meg valaki jártas személlyel is leülök beszélgetni.
» Valamint az első(?) tetkómat is meg akarom csináltatni már. Nemrég öcsém egyik rajza pont azt az elképzelést adta meg, amit ezer éve kerestem a fekete tőrös tetkómhoz, így már csak finomanítani kell rajta, és nagyszerű lesz.

Zárszóként hadd zárjak ezzel az aranyos képpel. Egy oldal a 365-ből megírva. Készen álltok a többire? ;)

Hát ezt nem hiszem el!

Zene – Depresszió: Állom a szavam
2018. 12. 27.     Amy     Blog    0 comments

Tudom, háttal nem kezdünk mondatot, de ezt most muszáj volt. Végre túl vagyok a karácsonyon, melót is túléltem, koncertmásnaposságot is túléltem, erre olyan dologgal találkoztam, amivel eddig még eddigi éveim alatt sose: ízületi gyulladással.

Fogalmam sincs, hogy keletkezhetett. A koncertet elvből kizárom, mert egyetlen egy napot fájt csak a nyakam, az is hétfőn volt, de szedtem rá gyógyszert. A fájdalom azonban maradt, a derekam egyik pontján. Ráfogtam először arra, hogy nagylány vagyok, volt már ilyen, de az el is múlt azzal együtt, most viszont itt maradt. A háziorvosom szabadságon van, így öcsém orvosa vett fel, bár nem örültem a táppénznek, iszonyatosan csalódott vagyok, hogy ilyen jellegű problémáim vannak. Egyszerűen szeretek ott lenni, jó ott dolgozni, szeretek is bent mindenkit, és nem akarok kimaradni.
Már viccesen lumbágónak hívom a hátfájásomat, mire kiderült, hogy a tünetek alapján az is. Ha járkálok, akkor a fájdalom felkúszik a gerincem mentén a lapockáim közé, és leülni, lehajolni is nehéz. Konkrétan majdnem sírógörcsöt kaptam, mikor megláttam a lépcsőket.
A lépcsőkkel most úgyis jó barátságot ápolok, olyan szép kerek fenekem lett 21 nap alatt, hogy csak rávaló nadrágot kell majd lelnem jövőre.

Öröm az ürömben, van időm még több rovatot hozni a blogra, és van időm befejezni a könyveket. Úgyis FTT-maratont akartam tartani, hogy az elejétől olvasom a 14. kötetig, de először még Vladdal randizom egyet.

Élek még!

Zene – Nothgard: Serpent Hollow
2018. 11. 07.     Amy     Blog    0 comments

Hy darlings!

Jó rég volt, hogy írtam valamit valamit. Nem is tudom igazából, hol kezdjem nehéz mostanában bármiről is beszélnem. Pedig nem vagyok az a fajta, aki nem érzi magát jobban akkor, ha nem írja ki magából.
Lehet, hogy csak a fáradtságtól, de mostanában egyre több butaságot csinálok, és ilyenkor jön a pillanatnyi pánik. Néha hajlamos vagyok gyerekesen viselkedni, főleg ha úgy érzem, rosszat tettem. Hajlamos vagyok akkor úgy is érezni, hogy valaminek vége szakad, és megint kezdődik minden rossz elölről. Tudom, hülyeség, de hajlamos vagyok túlagonizálni mindent, de ez van. Ezt most le kellett írnom, mert tudom, hogyha kialszom, jó lesz. Magamért felelek elsősorban, és eddig semmit se csináltam rosszul, maximum aprócska dolgokban figyelmetlen voltam. Most na, ha sok a meló, hajlamos az ember hibázni. De sokszor írtam le a hajlamos szót, jesszus.

Várom a hétfőt, lesz egy aranyos hármaskoncert a Dürer-ben, így megyek nézni a sok jó zenészt. Most esik csak le, hogy látni fogom a Nothgard-ot végre! Amióta kicsúszott a szívemből a Starkill, azóta velük vigasztalódom. Már meg is beszéltem, hogy megyek be aznap dolgozni (nem kell nekem szabadnap, Odin shieldmaidene vagyok, nincs alvás), aztán majd jó lesz minden. Augusztus rég volt, így ideje szórakozni is egy kicsit (szeptembert nem számítom).

Teljes bejegyzés

Valamikor írnom is kell

Zene – Schwarzer Engel: Rache
2018. 10. 18.     Amy     Blog    0 comments

Hy darlings!

Jó ideje nem jelentkeztem, és ennek egy egyszerű, rövid oka van: beszippantott a melóhellyel járó fáradtság, és javarészt, mikor itthon letehetem a fenekem, kikapcsolom az agyam. Szinte az összes játékomban tombol a Halloween-láz, úgyhogy örül a fejem, mint a majom a farkának :D. Lehet gyűjtögetni megint mindenfélét, sőt, a hőn szeretett Diggy-met is lekörözi a Farland-i Halloween event… jaj nekem :D

Igazából nincs valami sok újság velem. Bent zajlik az élet igazából, egyre több mindent tudok, tehetek (és íródik fejben a csudálatos kívánságlistám). Semmiképp se monoton, mindig van valami új, bár néha kérdezősködök, mert van, hogy pillanatra elfelejtem, mi hol van :DDD. Megesik. Eddig 8-16 között dolgoztam, most már 10-18 között. Az időbeosztás volt csak furcsa, meg kellett szoknom. Néha-néha szombaton is bemegyek, igaz, akkor csak 4 órára, de az is számít. Elég sok vásárlónk van, ismerősök is járnak szerencsére, így nem unatkozom.
Még egy éve nem mertem volna azt mondani, hogy lesz egy melóhelyem, amire ki merem jelenteni, hogy szeretek bejárni. Sőt, azt hiszem pont 2017 októberében volt is egy bejegyzésem, hogy soha nem lesz ilyen helyem. Sohase mondd, hogy soha, ugye? :D. Innen tényleg már csak az robbanthat ki, ha egy zenekar megkér, hogy társuljak be hozzájuk. Iiigen, az a zenekar…

Velük is egyébként újra nagy fokon izzik a szerelem. Talán csak a hype miatt, hogy új lemez, új klip, és lesz mire elvernem a fizetésem. Amit eddig hallottam Juliantól, igencsak meggyőzött, úgyhogy szerintem csalódni nem fogok. Bár igazából lövésem sincs, mit kellene elvárnom tőlük.
Burning: A Wish féle lemez lesz mai köntösben, ahogy én elképzelem, de ez is csak egy óvatos gondolat, nem akarok pofára esni, mint annak idején a HIM Screamworks-énél. Az kegyetlenül fájt. Karácsonyra úgyis meg akarom lepni magam a bögrével, ami VÉGRE BEKERÜLT A WEBSHOPBA!
#kellaznekem #morningcoffeebylacrimas #amcikalesgirlyamereted #kellmegpolobazze #silppinaction

Amúgy sunyiban a blog aloldala az konkrétan az ő „fan”-oldaluk, amire Ninaa barátnőm készített is egy csodálatos sablont. Még várom jelenleg a rábólintást a flaunttól, mert jó lenne, ha tudnának végre erről, így cirka 2013. májusa óta. Igaz, hogy sokszor nem frissítettem rajta, de ha egyszer valamit jól akarok csinálni, akkor az az. Szerintem csak idő kérdése, hogy lássátok a végeredményt.

Egyetlen apró tervem van, amit igazából nagyon jól kell csinálnom, különben rosszul kezdek, és annak nem lesz jó vége: nagyon fontolóra vettem a külön költözést. Tudooom, tizenx millió évvel ezelőtt megtehettem volna már, de úgy éreztem akkor, hogy nem tudnék úgy élni, mint mai fejjel. Ma már úgy érzem, hogy készen állok, és nagyon is szeretném, ha ez megvalósulna.
Azért is vágyok már erre, mert elég pontosan tisztában vagyok azzal, milyen kiadásaim vannak, és mi az, amit egy albérletbe simán bele tudnék fektetni. Igazából már jelenleg is van egy terv, hogyan élhetnénk meg jól, de nehéz úgy, ha hármunk közül egyikünk nemes egyszerűséggel nem akar dolgozni. Hiába szép álom, hogy 50-55 ezer a rám eső rész, ha közben muszáj beleadnom… értitek.
A döntésemet egyre inkább erősíti az is, hogy féltem a mostani helyemet (is). Sajnos, nem csak rajtam múlik egy lakás fenntartása, és hiába spórolok magamon a legtöbbet, ha egyszerűen nem bírok ennél többet tenni. És valamiért úgy is érzem, nem is kötelességem. Egyelőre ez még csak terv, és nem akarok úgy gondolni rá, mintha szabadulnék innen… mégha néha úgy is érzem, hogy ezek a béklyók ledobhatóak, és csak annyit kell tennem, hogy kinyújtom a kezem az előttem levő kulcsért.

Nem vágyok sok mindenre igazából. Tudom, hogy a hatalmas hörcsög-mód csak jövőre indul, addig pedig marad a vágyakozás. Így is kaptam, mikor vettem bérletet magamnak, hogy a 20-25 perces kényelmes utazást élvezhessem könyvek társaságában, minthogy rettegek 40-50 percig a villamoson… soha többet.

Ha már könyvek. Sikerült beszereznem az eddig megjelenttetett FTT könyveket, Rob Thurman 2. könyvét, a Holdvilágot (Caliban Leandros a sokadik könyvpasim, btw), és holnap hazakerül az első 3 True Blood. Mekkora királynő vagyok.

Amanda update (#?)

Zene – Schwarzer Engel: Meine Liebe
2018. 09. 09.     Amy     Blog    0 comments

Igazából egy ilyen lelki szemetesvödrös poszttal már nagyon régóta készültem, mert bár túl vagyok a 22 napos sokkon nagyjából, mégis van pár dolog, amit nem tisztáztam le magamban.

Próbálok majd időrendben írni, ahogy megéltem őket, de a végére levontam a konklúziót, aztán úgy zárom soraimat.

Kezdjük azzal, hogy pont május végén kezdődött az életemnek az a szakasza, mikor elindultam a lejtőn, és ugyanazon a napon közölte számomra minden idők legjobb zenekara, hogy Rob kiválik. Akkor úgy éreztem, hogy összeesküdtek ellenem fent, hogy kimondottan rossz legyen nekem – de ez baromság volt már akkor is.

Azóta kiderült, hogy Oliver mellől mindenki megy, Tony is, az ikrek is. Olvasgattam a legnagyobb orosz fórumon a hozzászólásokat, és már nem tudom, igazából mire kellene gondolnom, mert megoszlanak a vélemények.
Fájt, hogy széthullott ez az ütős formáció? Naná.
Jó lenne többet tudni egyesével a kiválás okáról? Naná.
Örülök, hogy visszajött Daniel? Naná.
Örülök, hogy visszajött Dominik? Naná.
Méltán nevezem őket a továbbiakban is a legjobb zenekarnak a szívemben? Naná.
25 éves a banda idén, 12. lemezük érkezik novemberben. Nem tudom, mi lesz azokkal a dalokkal, amiket még Rob írt, de ahogy olvastam Oliver szavaiból, nem nagyon lesz a Hope is Here. Annyi kérdésem van, de inkább hallanám az ő szájából a válaszokat, mintsem mindenféle újságíró szavain keresztül. Tudjátok, szabad sajtó, azt írsz, amit akarsz.

Viszont elfogadtam Juliant, teljes mértékben. Hallhattam, hogy tényleg hasonlít a hangja Christopherére. Igaz, hogy nehéz lesz most egy darabig azt a 4 LP Vitacca Era albumot előszednem ugyanakkora lelkesedéssel, de csak túl kell ezen jutnom. Leginkább lelkileg.

Teljes bejegyzés