2018. 05. 15.

Blog Cikkeim

Visszaemlékezős posztot akartam írni erről a témáról, amolyan ünneplésként. Előre szólok, lehet hosszú lesz, de megpróbálom összefoglalni, mit jelent nekem ez az életforma, valamikor később hozom a Büszkeségfalat, avagy A Gyűjteményt, amit eddig szereztem. Lesz kívánságlista is, az életemet megváltoztató lemezek sora, kedvenc videoklip, és egyéb ilyen triviális tény. Nekem is nagy kihívást jelentett, és már május elseje óta írtam ezt a bejegyzést.

Tovább olvasom ►

2018. 05. 14.

Blog Kihívások

Lyra Corvus oldalán láttam ezt a kihívást, és rögtön írtam is neki, hogy motiválónak találtam a dolgot, még félálomban is, így megegyeztünk, hogy az ő mintájára hasonlóan, de elkészíthetem a saját motivációs listámat. Még egyszer köszönöm, hogy megírhattam! ^^

A kihívás lényege az, hogy 101 olyan dolgot írjak össze, amit 1001 nap alatt meg kell csinálni – vagy amennyit tudok, közel 3 év alatt. Olyasmi, mint egy bakancslista gyakorlatilag, de ez komolyabbnak hangzik. A kihívás szóra az embereknek egyből az jut eszébe, hogy „én igenis meg tudom ezt csinálni, és meg is akarom csinálni!”. És persze, sokan nem tudják megcsinálni.
Nekem alapból nehézkes az életem, és gyakran az ilyen listák adnak kitartást és erőt, hogy soha ne adjam fel, és akkor minden megtörténhet. Eredetileg május elsején akartam posztolni, de nem sikerült ám megírni a listát addigra… sokkal nehezebb, mint gondoljátok. És számít, mikor lesz vége az 1001. napnak is.

Kezdtem: 2018. május 14.
Vége lesz: 2021. február 8.

A lista durván 90%-ra van tehát 2 évem, 8 hónapom és 25 napom. Mégha a nagyja első ránézésre lehetetlennek is tűnik, legalább meg akarom próbálni.

Tovább olvasom ►

Ami tényleg szó szerint picike, mert eddig ezeket tudtam szűk pénztárca mellett beszerezni. Van, amihez bolti áron, van, amihez baráti áron, 1000 Ft/db áron jutottam hozzá, van, amit meg ajándékba kaptam. Ajándék könyv a legjobb könyv, nem igaz? :D Sajnos, megkezdett sorozatok, és nekem is fáj látni, hogy konkrétan egy sincs befejezve a Kárpátok vámpírjain kívül…
De mik is ezek a drágaságok pontosan? Balról jobbra fogok haladni.

Akiknek már elegük van a vámpírokból, most ne nézzenek ide.

Fekete Tőr Testvériség oszlop
Éjsötét szeretőtől kezdve egészen a Beavatásig, plusz a Halálos csók, amit kimondottan csak Ward novellája miatt szereztem be. Megvolt még a Megbosszult, Halhatatlan, Felszabadított és Újjászületett szerető is, de azok már csak rosszabb álmaimban láthatóak. Pont az előbb említett négy miatt nem vagyok hajlandó soha többet könyvet kölcsönadni, remélem, megértitek szívfájdalmamat. Még talán látni is, hogyha megnyitjátok a képet új lapon, hogy az Éjsötét szerető enyhén szólva használt, de a szeretett könyv ismérve, hogy megtört a gerince, és kopott a fedőlapja. Szakmai titok volt, bocsi. De ez azért elmondható a többiekről is XD.
Remélem, hamar befejezhetem a sorozatot, mert ez az, ami konkrétan külön polcon csücsül, amióta gyűjteni kezdtem.

Vámpírkönyvek 1-9 + Éjfél szülöttei 1-4 + Halhatatlanok alkonyat után 1-2
A vámpírkönyvek mániámat nem Drakula hozta meg (előbb láttam a filmet, minthogy olvastam volna az egész könyvet), hanem Darren Shan. Először a Vámpírok hegyét szereztem be, ami a sorozat 4. kötete. Emlékszem, hogy még Dombóváron nyaraltam barátnőmnél, és valami plázában láttam, és úgy döntöttem, hogy kell. Nyári zsebpénz, tudjátok. Ahogy utánanéztem nyaralás után, akkor láttam, hogy ez bizony egy sorozat része, és elkezdtem beszerezni őket. Sajnos nem teljes, az utolsó trilógia még beszerzésre vár, de remélem, csak idő kérdése, és hazaköltöznek.

Az Éjfél szülöttei sorozat volt olyan, hogy konkrétan az első két darabját csoporttársamtól vettem meg, a másik kettőt is valami akció keretein belül. Még nincs tudomásom, hogy Lara Adrian sorozatát melyik kiadó viszi tovább, de addig kellene azt a hiányzó három darabot megszereznem, amíg nem folytatja, vagy úgy járok, mint Kresley Cole sorozatával…

És ha már Kresley Cole. Nekem megvan az első kettő kötet, és persze, hogy égeti az agyam a kíváncsiság, hogy mi lehet tovább, mert azért el lett kezdve valami, amit nem ártana folytatni. A sorozat most tart a 14. köteténél, így azt hiszem, ezzel a sorozattal van kb. a legnagyobb elmaradásom . _ .

Vampire Knight 1-5 + Az alvilág urai 2.
Ajándék könyvecskék – pardon, mangák – kerültek hozzám nem egészen egy hónapja, és azóta is várják, hogy beleolvassak, de mostanában sajnos nincs annyi időm letenni a fenekem a könyvek mellé, mint ahogy tervezem. Pedig tudnék ám miről írni, hajaj. Még Holly volt olyan aranyos, hogy megajándékozott velük, úgyhogy most öröm és boldogság van.

Sokáig volt az, hogy amint az Ulpius csődbe ment, hogy mindenki aggódott, mi lesz a kedvenc sorozataink sorsa. Azt tudtam, hogy Showalter sorozata elég későn lelt új kiadóra, és azóta már a 8. kötet is kijött ebből a sorozatból, és még egyet elkezdtek kiadni… én meg itt vagyok, az egyedüli 2. kötettel, ami ugyan ajándék volt, de legalább van. Mégha szegény egyike az árva sorozatoknak is.

Kísértés Rt. + Rémálom + Alagutak
Bizony, nekem vannak ilyen kis hazai cuki dolgok is. A fülszövege alapján megtetszett a kötényt viselő ördög, azért került a kosaramba anno a Librinél. Szégyenszemre, még csak a feléig jutottam, pedig a karikatúrák és maga a történet is lenyűgöző, és szeretnék már a végére járni, mert csak erre emlékszem, meghogy az Isten egy nő. Nem ártana minél hamarabb felfrissíteni a memóriámat, tudom.

Böszörményi egyik sorozata talán 2007 vagy 2008 októberében költözött be hozzám, mert szülinapi ajándékom volt egy ismerősömtől, akit azóta is keresek, mert túl hirtelen váltunk el, és bosszant ez a tudat. A magamfajta sötét lelkeknek ez a könyv úgymond kötelező darab, van benne minden földi jó, de újra kellene olvasnom, mert annyi derengett fel most róla, hogy Lilith-nek hívják a főszereplő lányt, és a goth-ok megbélyegzett személyek, de már ebben sem vagyok biztos.

Ez volt az a sorozat, aminek csak három része hiányzik, de egy négy óra alatt elolvastam az első részét. A történet nekem nagyon tetszett, bár legalább 10 éve olvastam, így nem ártana ezt is újra elővenni, hogy ne csak álljon egymagában. Szegény kis árvám.

Egykék, félbehagyottak, befejezettek

A cím ne tévesszen meg senkit, de sajnos ebbe a kategóriába jutottak csak.

  • A Karó volt az egyetlen, amit Rukkolán sikerült lecsapnom, de azóta se jártam arra. Sajnos akkor kezdtünk el anyagilag megcsúszni, így nem tudtam postázni, és jeleztem is, hogy csak pesti átvételt tudok biztosítani, és még ki is lettem rakva a szégyenfalra x évvel ezelőtt. Enyhén szólva túlzásnak éreztem ezt egy felnőtt nőtől, de végül is, lényegtelen. Tudtommal a Rukkola akkor még úgy működött, hogy cserélhettél könyveket, és nem kellett pluszban fizetni még érte.
  • A Vámpírok! Vámpírok! egy ajándék volt, ami konkrétan bemutatja a vérszívókat, néhol vicces, néhol komoly szemszögből. Ez a könyv volt a másik, ami miatt elkezdtem írni anno a Hunters of the Beauty-t.
  • Vicces, mert anno egyszerre letudtam a Kárpátok vámpírjai megvételét, mert egyszerre vettem meg 1000 forintért. És azt hiszem, nem is ér többet. Sajnos pocsékul lett megszerkesztve, nagyon lassan haladtam, pedig maga a történet nem rossz, csak… hogy lehetett ezt így betördelni?! Már csak büszkeségből se adok túl rajtuk, mert végigolvastam. És állítólag, a 3. kötettől már javult a helyzet is.
  • Bizony, nekem van a birtokomban egy Vámpírakadémia kötet, amit még a Westendben vettem a használt könyves boltban. Konkrétan nem akartam kölcsönözni, hanem kifizettem. Sajnos, azóta többször találkozom olyan kommentekkel, hogy lehetetlen megszerezni a darabokat, így máris nehezített dolgom lesz, ha valamikor meg akarom szerezni a maradék öt könyvet, csakhogy teljes legyen a sorozatom.
  • Ha az emlékeim nem csalnak, vagy Az Éjszaka Háza 1. vagy a Vámpírakadémia 1.-et szereztem meg a rákoskeresztúri Tescoban… már nem tudom pontosan sajnos. Nagyon szerettem ezt a könyvet, és lehet, hogy addig kellene beszereznem a maradékot, amíg nem fejezi be egy másik kiadó.
  • Az Éjvilágot érettségi alatt szereztem be, amolyan megelőlegezett ajándékom volt. Még alá is írtam a kampányt, hogy adják ki a folytatást, de tudomásom szerint csak a Holdvilágig jutottak. Nagyon-nagyon-nagyon imádtam Cal Leandrost, így lehet, hogy előszedem megint. Emlékszem, hogy úgy ragasztottam össze a lapokat, mikor a kötés mentén elkezdett engedni a ragasztó… úgyhogy szívemben élő darabról van szó.

Nos, ennyi lenne az én kis gyűjteményem. Látni sajnos, hogy elég sok darab hiányzik, pontosan 64 darab, hogy legalább ezek a sorozatok egyben legyenek, mégha a többi nem is kerül haza egyhamar.

2018. 04. 25.

Blog Metal is Religion

Ha nem sikerül a Korpiklaani vagy az Apocalyptica a valamikor-egyszer-az-életben esedékes lagzimra, akkor tuti, hogy hazánkból szerválok valami csudijó zenekart. Nem lenne fantasztikus Paddyra ropni egy kicsit?

2018. 04. 09.

Blog

Igazából ezt a témát már nem egyszer lerágták előttem, de én még egyáltalán nem „nyilatkoztam” erről a témáról.

Alapjáraton mindenki szép valahol, de sajnos nem egyszer láttam túlzásokba eső embereket. Többségében lányokat. Biztos mindenki látta már, ahogy reggel álmosan zötykölődött a metrón, vagy bármi más járművön, hogy vannak, akiknek reggel még sminkelni is van idejük. Nekik óriási respect. De mi van, ha annyira túlestek azon a határon, hogy inkább azért nézik, mert valamit elrontott? Vagy annyira sok, hogy szinte már bohócnak néz ki? Ismerős a helyzet, ugye.

Persze, ez csak egy baki. De mi van, ha valaki tényleg azért pakol magára annyi sminket, mert más akar lenni? Már eleve az, hogy másnak lenni, már azért felvonom a szemöldököm. Szerintem attól, hogy valaki ötkilónyi vakolatot pakol az arcára, csakhogy szépnek lássa magát, nem egészséges. Mindenki szép egy szinten, ezért nem kell maskara mögé rejteni az arcod. Akik olyan szerencsések, hogy semmit sem kell használniuk, azoknak tényleg minden tiszteletem. Nem vagyunk egyformák. Ha valami túlzás, azt is meg lehet mondani úgy, hogy nem lesz belőle gond. Lehet egy kritikát úgy is előadni, hogy az építőjellegű legyen, ne támadó.

Sajnos az emberiség egy rétege már mindenért beleköt az emberbe. Annak idején én is olvastam Ashley kálváriáját, hogy egy betegség miatt gúnyolódtak rajta, mert a sminkkel el tudta tüntetni a hibákat. Ezzel semmi probléma nincs! Ahogy a fotót láttam, ez abszolút nem sok, sőt. Ez még nem az a kategória, amitől tényleg az ember ideges. Ha olyan platinaszőke lányt látsz, aki természetellenesen le van barnulva, a szemöldöke is közelebb van a nonfiguratívhoz, mint a természeteshez, azoknak adnék egy uszodabérletet, majd elbeszélgetnék vele, hogy mitől érezheti jobban magát.

És hogy ezt hogy is értettem, az alábbi sorokból kiderül. Nem vagyok egy beauty guru, de a legegyszerűbben csak így tudom eljuttatni a szavaimat hozzátok.

Személyszerint 17-18 éves koromig a sminkelés nagyon csajos dolognak tűnt nekem, de olyannyira, hogy egyedül körömlakkjaim voltak, abból is egy színtelen, meg egy fekete. Nem használtam semmilyen terméket az arcomra pattanástalanítón kívül.

Azonban olyan szerencsés vagyok, hogy a pubertáskoromra voltak ezek a kis gonoszok jellemzőek. Néha felvittem egy kb. két másodperc után elkenődő szemhéjfestéket, úgy félévente egyszer, többnyire szürke színben, aztán csodálkoztam, ha a nap végére pandamaci voltam.

Most is néha úgy érzem, mikor alapvetően kihangsúlyozom a szemem, hogy átesek a ló túloldalára. Mást nem is kentem fel, és ez sajnos látszik is. A Nivea-arckrém az, ami jó mindenhova, így elég reggelente felvinnem. Sajnos azonban van egy aprócska dolog, ami megnehezíti a mindennapjaimat: seborrhoeás dermatitis-em van.

Korábban erről sose írtam, így vettem a bátorságot, hogy most igen. Van ennek egy enyhébb változata is, az sima seborrhoea, de mint gondolhatjátok, a dermatitis miatt súlyosabb. Ennek velejárója a pirosas bőr, és a korpára emlékeztető sárgásfehér bőrlemezkék a bőr főleg hajjal fedett területein. Mikor ennek gyanújával orvoshoz fordultam, kaptam rá sampont, és javasolta, hogy stresszmentesen éljek, és akkor elmúlhat. Ez volt még a középiskolás éveim végén.

Interneten rengeteg mindent olvastam erről a betegségről, és nagyon megriasztott, hogy elvileg nem gyógyítható. Szerény körülmények között pedig szinte lehetőség sincs a nyomait eltüntetni, ezért gyakran kínos pillanatokat élek meg, pedig úgy érzem, hogy mindent megtettem.

Talán emiatt és a szemüvegem miatt nem is nyúltam nagyon több sminktermékhez, pedig higgyétek el, én lennék a legeslegboldogabb! Emiatt csak a nagyon alapoknál tartok:
a szemem kiemelem szemceruzával, valamint egy Balea/Essence szőlőrúzst felkenek a számra. Semmi több. Néha szeretem kihangsúlyozni, hogy attól még, hogy van egy bónusz kiegészítőm, nem kell lemondani a sminkelésről. Sőt, inkább a keretemhez igazítottam. Műszempillát egyáltalán nem használok, és nem is festem őket. Olyan étcsokibarna színük van, amikre szinte kár lenne bármit is felkenni, de ez még változhat. Ha valami fontos helyre megyek, évente egyszer feketével át szoktam őket húzni, és nem ragadnak össze a szempilláim. Nemrég volt szerencsém megtalálni a tökéletes spirált, az Essence jóvoltából.

A legtöbb sminktermék igencsak kiszedi a pénzt a zsebemből. Az olcsóbb termékekre allergiás vagyok sajnos. Nem egy Lora terméket vettem már úgy, hogy egyszerűen bizsergett mindenem tőle. A körömlakkjaiktól feldagadtak az ujjaim, a szemceruzától majdnem bevörösödött a szemem, a szájfényük pedig semmit sem fénylett, és később kicserepesedtek az ajkaim. Jelenleg az Essence az, aminek majdnem mindegyik terméke beválik, de erről majd később hozok igény szerint tesztet.

Korábban írtam, hogy az Essence lakkok számomra beváltak, még akkor is, ha olyan 4-5, maximum 6 nap után elkezdenek lepattogzani. De sokáig kellett keresgélnem a módszert, amivel a kezeim is ápolt hatást kelthetnek. Miután lemosom a lakkot, fogok egy durva szemcsés reszelőt, és azzal áthúzom a köröm felületét. Múlt héten is így festettem fel, és csak ma vettem észre egy gombostűfejnyi hiányt, így azt hiszem, legalább ezzel jól állok. Most nincsenek hosszú körmeim, de már hiányzik. Szerencsére, le tudtam szokni a körömrágásról még évekkel ezelőtt, így legalább ezzel nincs már több gondom.

2018. 04. 02.

Blog

Valóban nagyon régen nem találkoztunk már, ami azt illeti. Biztos sokan meglepődtetek, hogy egy ilyen rendszeren belül találhattok meg, de azt már megénekeltem, hogy meggyűlt a bajom a blogspottal.
Végleges döntésem azok után született, mikor ki akartam próbálni valamit G-Portálon, és nem találtam ingyenes megoldást. Leveleztem a webmesterrel is, meg minden, de nem sikerült. Úgyhogy elkezdtem tervezni, hogy szedem a sátorfámat.

Előzetesen nem egy szolgáltatót végignéztem. Néztem a weeblyt, a wixet is, a sima wordpress is jó lett volna, de egyikre se lehet saját sablont feltölteni, így megpróbáltam a flauntot. Igen, meglepő, hogy 90%-ban fansite-oknak fenntartott helyet választottam, de erről eddig jókat hallottam, ingyen is van, és most nem abba a két reklámba fogok belehalni, hiszen nekik is fenn kell valamiből maradniuk.

A domaint még február végén kaptam meg, és javarészt a design kialakításával ment el kismillió időm, ami munkahely meg betegség miatt nagyon nehezen ment. Feladni nem akartam, elmúlt az a varázs, ami a GP-hez kötött (de addig-addig mondom ezt, míg olyan rendszerrel térnek vissza, hogy megbánom), így kitartottam.
Végül Linda egyik sablonja lett a befutó, de ez sem a végleges, mert Ninaa volt olyan aranyos, hogy elvállalt egy sablont nekem. Igaz, nem fogom zaklatni, hogy siessen, nem az a fajta nőstény vagyok én XD, de így is köszönöm, hogy elvállaltál ♥.

A költözéshez ez a dolog adta meg a löketet, de igazából az is motoszkált, hogy komolyabban akarom venni a blogolást, meg fel is vállalnám, hogyha úgy van. Sokan kérdezhetitek magatokban, hogy ugyan, most melyik részét? Őszintén? Egyelőre nem tudom, ki kell alakulnia :D. A zenei rész miatt volt az első gondolatom, de bármelyik miatt is kapnék ajánlatot, nem utasítanám vissza. Ez még a jövő zenéje. Egyelőre örülök, hogy most itt lehetek, és új vizeken evezhetek.

De mi is történt addig, amíg én titokban költöztetem a blogom? Olvass tovább, és kiderül! ;)

Tovább olvasom ►

2018. 03. 12.

Blog

Jó ideje nem találkoztunk már, és le kellene szoknom már arról, hogy nem írok magamról semmit. Főleg olyankor, mikor nincs kedvem, és még azt se mondhatnám, hogy elszállt az ihlet… csak tényleg nem volt kedvem semmihez. Elég bonyolult most minden, ráadásul semmi se úgy alakult, ahogy terveztem, és csak abból tudok erőt meríteni, hogy örök optimizmussal nézek előre.

Mint kiderült, az éjszakázást nem nekem találták ki. Többek között azért se, mert felettünk új lakók érkeztek, és 1,5 héten keresztül felújították a lakást. Aludj úgy éjszakázás után, hogy feletted kopácsolnak, fúrnak-faragnak, káromkodnak. Már csak valami népművészeti zene hiányzott a jó munkások munkakedvét kifejező szavakkal tűzdelve… és így nem lehet aludni. Emellett a bejárás is egy rémálom volt, mert a busz csak félóránként közlekedett, egy órával előbb kellett indulnom, hogy időben beérjek. Ha a korábbival mentem, fél órával a megjelenés előtt bent voltam, ha a későbbivel, volt kb. 10 percem beérni, átöltözni, és bemenni a munkaterületre.

Magamban rimánkodtam, hogy jó, megéri ezt csinálni, de a harmadik nap, mikor már kialvatlanul mentem, magamban megkérdőjeleztem, hogy tudom-e ezt csinálni hibázás nélkül. Péntek hajnalban megkérdeztem műszakvezetőt, van-e esély rá átkerülni nappalra, mert így ki fogok nyúlni, és az senkinek se jó. Ez a blogon is meglátszódott, hogy kinyúltam mondjuk, de mindegy.

Most ott vagyok, hogy arra várok, hogy szóljanak, mert többen is akartak nappalos műszakot, de még nem jeleztek vissza… szerdáig van türelmem, utána komolyan elgondolkodom, mert ezt az „ingyenszabit” senki se fogja nekem jóváírni… és már így is apróbb bakik vannak a főbérlővel.

Amit kipróbáltam még az elmúlt héten, hogy felfedeztem a WordPress bugyrait. Nem nehéz, csak nekem nincs hozzá se kedvem, se türelmem. Konkrétan bármilyen módosítást csináltam, nem mutatta meg, akárhányszor töltögettem fel a sablont, akárhányszor töröltem a sütiket. Mintha ez egy égi jel lenne, hogy jó ez itt nekem, de komolyabbra vágyom.

Nagyon szeretnék komolyabbat alkotni a bloggal, és ebbe az is beletartozik, hogy megpróbálok sokkal rendszeresebb lenni. Mostanában rájöttem, hogy hiába blogolok ennyi ideje, ha kb. semmi olyan témáról nem írtam, amiről azért legalább minden magára és a blogjára adó blogger ír, így rengeteg ilyen cikket írtam. Az első biztos, hogy a sminkeléshez köthető viszonyomról fog szólni, a másodikban viszont a saját szemszögemből akarom nektek bemutatni a metal történetét. Ez utóbbi bonyolult, mert minden műfajnak más történelme van, és egyelőre még kidolgozni se kezdtem magamnak egy vázlatot.

Egy biztos, hogy mivel rengeteg banda van, akiket fedezek fel az eddigiek mellett is, áprilistól két zenekarról olvashattok az Amy Loves Metal rovatban. Itt volt már az ideje, úgy érzem. Mikor januárban megcsináltam a beosztást, 52 hely nagyon hamar betelt, és egy csomó zenekar kimaradt. Úgyhogy még a hónapban egyesével találkozhattok velük, utána emelem a tétet. Már van is tervem április harmadikára :D.

Bárkinek bármilyen ötlete van esetleg, hogy mit szeretne tőlem olvasni, nyugodtan írjátok meg, mert ezzel a kettővel egyelőre kimerítettem magam xD. Pedig nem terveztem.

Ps.: el is felejtettem, miért imádtam anno a Slipknot-ot. Corey Taylor hangjáért elsősorban.