2018. 10. 02.

Amy Loves Metal

Ismét egy magyar metalbanda következik, akiket még jó májusban láttam a tévében – ne kérdezzétek, melyik zenei adó adta, de azonnal felfigyeltem a friss hangzásra, ami mamámat elborzasztotta, én meg felkaptam a fejem rá, hogy ez igen. Ezt így kell csinálni. A klip után rögtön rájuk is kerestem, hogy kik ők, aztán meglepődtem rendesen.

A csapat budapesti, leírás szerint poliritmikus groove metalt játszanak, 2008 óta léteznek, tehát már 10 éve. Három lemezük jelent meg, ráadásul lesz a hónapban egy buli, azzal a Pennhurst-tel, akiket volt szerencsém látni Depresszió előtt pár héttel ezelőtt. Úgyhogy esélyes, hogy megyek, de eddig egyelőre egy Road és egy Depi van nyugtázva, az Omnium Gatherum/Nothgard/Wolfheart trió még 70%.

2018. 10. 02.

Amy Loves Metal

Talán az első volt a magyarok közül, akiket hallgattam, még jóval előbb is, mint a Depit vagy a Csapdát. Annak idején tévében láttam, és elsőre megfogott a különleges hangzás, bár akkor még lövésem se volt, hogy én bizony DNS-be ivódott metalhead leszek.

Legnagyobb meglepetésemre a srácok nemrég bejelentették, hogy visszatértek, és lemez is készül, úgyhogy most örül a fejem rendesen. Ideje volt úgyis bővítenem a magyar metal részleget. Hogy mit ajánlok pontosan tőlük? Azt, amivel elég nagy figyelmet kaptak, és azóta is keresem a Magic Syrupot. Az az album anno még kazettán is megvolt!

2018. 09. 25.

Amy Loves Metal

A nevüket mindig hallottam, és hogy mennyire jó kis metalt játszanak… de úgy ennyiben is maradt a dolog. Aztán, mikor zenekarokat kerestem a sorozathoz, akkor úgy döntöttem, ideje megnézni, mennyire is Metal az, amit tolnak, mert úgy összességében sokan szeretik köreimben. Hívhatom magam idiótának?

2003 óta lehet ismerni őket, ámde még az új lemezt se hallottam. Sőt, ahogy olvastam, 2 éve még énekesváltás is történt, bár az előzményeknek még nem néztem utána, így most egyelőre Chance hangjával hoztam egy videót, amivel lehet ismerkedni. Már ha valaki akar.

2018. 09. 25.

Amy Loves Metal

Az ő nevük egyike azoknak, akiket kismetalos koromban rettentően ijesztőnek találtam (hát még azt az első borítót!), így évekre félreraktam. Úgy 2007 óta ismertem őket névről, de a zenéjükig sose jutottam el – örök hiba. A lelkem mostanában az ennyire sötét dallamokat szereti, így aztán tegnap úgy döntöttem, elvesztem a LotD-szüzességem. Mennyire jól tettem, te jó isten!

A hollandok már 2005 óta szántják fel a színpadot, és jövőre érkezik a hetedik lemezük. Igen, az a bűvös hetes… van időm most hat lemezt végighallgatni addig. Most ezt a dalt szeretném megmutatni, amivel először rájuk kattantam. Itt volt az ideje, ugye?

2018. 09. 18.

Amy Loves Metal

Vegazza Valentine nem először mutat nekem egy jó bandát a videóin keresztül. Már nem emlékszem pontosan, melyikben szerepelt a spanyol illetésű Juggernaut, de hogy akkor ezzel a lyric videóval elsőre padlóra küldtek, az holtbiztos. Egyszerűen lenyűgözött Javi Perera hangja, és az az ütős zene, amivel egyszerűen mostanában az idegeim lenyugszanak egy agyi wall of death-tel.

A csapatnak idáig egyetlen lemeze van Out of the Ashes címen, de azt is már számtalanszor végighallgattam. Egyszerűen megvettek a srácok húzóra, és tudom, hogy még egy kicsit várnom kell a második albumra, de addig is itt van ez a remek kis csoda.

2018. 07. 17.

Amy Loves Metal

Mikor annak idején a sorozatba belekezdtem, még álmomba se gondoltam volna, hogy pár évvel később azt mondom, írjuk szépen az egészet duplán. Legyen hetente két zenekar, így mindenki többet ismerhet meg. 200 zenekar, az már elég nagy szó. Csak győzzem idővel a továbbiakban is.

A The Dark Element két ismert exzenészt foglal magába: Anette Olzont a Nightwish éléről ismerhetjük, míg Jani Liimatainen egykoron a Sonata Arctica sorait erősítette, de a neve ismerős lehet a Cain’s Offering nevű formációból is. Amikor kiderült ez a zenekar, én örültem neki, mert kimondottan kedvelem már Anette hangját. Nem tudom, lesz-e még album, de ez a debüt egész jól sikerült, így a kimondottan Olzon era Nightwish rajongói örülhetnek.

2018. 04. 10.

Amy Loves Metal

Az örök zenekar, akiket mindenki a Down with the Sickness c. dalukkal azonosít (meg ha látta a Kárhozottak királynőjét). Nos, nekem a film kellett ahhoz, hogy a nevükhöz érjek, de úgy érzem, rendesen meggyőztek ezek a srácok.

Mivel eléggé imádom David hangszínét – nem mellesleg a megjelenését! Annyira metal, hogy a szakálla is metalból van – hamar karakterré avanzsáltam, igaz, egyelőre csak mellékszerepei voltak. És olyankor mi másnak is kell szólnia, mint a Disturbed-nek? :D.
És nem, nem azt kapjátok, amit mindenki ismer. Bocsi. Jobbat.