Sunday best of (#134) Szia június! Amanda kalandjai a YouTube-on (#13) Ms. Holmes: The Monster of the Baskervilles 100 kérdés tag Wish-es rendelések (Part I.)

Movie Night (#6)

Zene – Schwarzer Engel: Schwarzkunst
2019. 02. 09.     Amy     Movie Night    0 comments

Figyeljetek, emberi időben történő bejegyzés, yeah! Most nem volt kedvem semmi ijesztő filmet nézni, így végül is letettem magam két mesére megint, meg egy musicalféleségre.

Ebből egyiket biztos, hogy nem veszem elő pár év múlva, de melyik is ez?

Bébi úr (2017)

Angolcím: Boss Baby
Műfaj: animációs, családi

Tartalom:
Az nem kérdés, hogy ki a főnök a családban. Attól a naptól kezdve, hogy az új kisöcsi hazaérkezik, a hétéves Tim érzi, hogy megváltoznak otthon a viszonyok. A jövevény taxin fut be, öltönyt meg diplomatatáskát visel, és be nem áll a szája – el is hódítja közös szüleik szeretetét. De Tim nem adja fel, nekivág, hogy visszaszerezze, ami addig kizárólagos, jogos tulajdona volt – és egy őrületes összeesküvés nyomaira akad, melynek célja, hogy felborítsa a világban szétosztott szeretet egyensúlyát; és ez a felvágós, magát kisöcsinek álcázó bébi menedzser áll az egész konspiráció középpontjában.
A testvéreknek össze kell fogniuk, hogy megakadályozzák a szörnyű terv valóra válását, megmentsék a szüleiket, helyreállítsák a világ helyes rendjét, és bebizonyítsák: a szeretet valójában végtelen és nagyon erős.

Véleményem:
Nagyon-nagyon rég tudom magamról, hogy hullámzó a gondolatom azzal, hogy gyereket vállaljak. Eddig a filmig határozottan azt mondtam, hogy a közeljövőben nem, mert ezért és azért. Most megint elgondolkoztam, hogy talán mégis egyszer… de most nem ez a lényeg.

Tényleg kedvelem az animációs filmeket, bár némelyiknél azt mondom, hogy Disney forog a sírjában. Ennél szerencsére nem mondom. A történet vicces, vannak benne jó pillanatok, fordulatos is. Nem kell dedósnak tartani a filmet, mert komoly üzenetet is tartalmaz (mint a legtöbb mese általában). Mégha öcsém nagy is már… azért majd megszeretgetem. És remélem, lesz második rész a vége alapján.

10/10

Kaliforniai álom (2016)

Angolcím: La La Land
Műfaj: musical, romantikus

Tartalom:
Mia (Emma Stone), a feltörekvő, fiatal színésznő és Sebastian (Ryan Gosling), a szépreményű jazz zongorista az Angyalok Városában, Los Angelesben keresi az álmait. Mia meghallgatásról meghallgatásra jár, és csak arra vágyik, hogy végre ne szakítsák félbe, Sebastian pedig szenvedélyesen küzd azért, hogy a klasszikus jazzt újra divatba hozza. Távlati terveikben a hollywoodi karrier, illetve egy saját zenés klub megalapítása szerepel – ekkor botlanak egymásba egy zsúfolt autópálya kellős közepén.
A két fiatal szerelemre lobban, és vállvetve segíti egymást a kudarcokkal kikövezett úton. A sikerért keményen meg kell küzdeniük, ám eljön a nap, amikor dönteniük kell, mennyit hajlandóak feláldozni az álmaikért…

Véleményem:
Musicalek terén mondhatni, nagyon válogatós vagyok. A legelső, amit láttam, azaz Operaház fantomja volt, utána jött a Vámpírok bálja. Először azonban azt hittem a Kaliforniai álom c. filmről, hogy egy romantikus film, ehhez képest rendesen meglepődtem.

Az első fél órában unatkoztam, ameddig a két főszereplő nem kezdett el beszélni egymással. Szinte éreztem, hogy ebből szerelem lesz, csak… az énekekkel nem voltam kibékülve. Valahogy nem érintettek meg, mint anno Christine és a Fantom dalai. Sajnálom. Azt a szintet nehéz felülmúlni :(, csak azért vonok le pontot. A vége sem volt olyan kiemelkedően jó, nem erre számítottam, így csalódtam. Nekem egyszer nézős volt volt, nem értem, miért hype-olta fel az IMDb…

06/10

Gru 3 (2017)

Angolcím: Despicable Me 3
Műfaj: családi, animációs, vígjáték

Tartalom:
Amikor Gru és újdonsült felesége, Lucy képtelenek legyőzni az emberiséget fenyegető legújabb gonosztevőt – az egykori gyerek tévésztárt, aki a 80-as évek megszállottja, és Balthazar Brattnek hívják -, megalázó módon kirúgják őket az Anti Gonosz Ligából. A minyonok azt remélik, Gru megragadja az alkalmat, és visszatér a bűn útjára, de amikor Gru világossá teszi, hogy már visszavonult mindettől, akkor a minyonok felmondanak, és elindulnak a saját fejük után.

Véleményem:
Szerettem az első részt nagyon, a másodikat kevésbé. Most elérkeztünk, hogy a Minionok fősztorija megkapta a 3. részét, és őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mire kellett volna számítanom? Egy szinten felül van, és az a lényeg :D.

Agyrémet kaptam attól a 110%-os meleg karaktertől. Semmi bajom velük, nem arról van szó, de idegesítettek a gesztusai, mint egy Elvis imádó fitneszedző a 80-as évekből. Pasik jobb esetben nem táncolnak így, minthogy láttam… a zenéket legalább eltalálták, azzal semmi bajom volt, csak ezzel az önimádó ürgével. Miatta sajnos kiszámítható az egész film. Miatta duplán vonok le egy pontot. Nevetséges antihős.

08/10

Szólj hozzá!

avatar

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

  Subscribe  
Visszajelzés