Sunday best of (#134) Szia június! Amanda kalandjai a YouTube-on (#13) Ms. Holmes: The Monster of the Baskervilles 100 kérdés tag Wish-es rendelések (Part I.)

Amanda kalandjai a YouTube-on (#6)

Zene – Amorphis: Daughter of Hate
2018. 08. 30.     Amy     Metal is Religion, YouTube-kalandjaim    0 comments

Gyerekek, visszatérő sorozatunk hatodik tagjához érkeztünk, és íme azok a zenekarok, akiket cirka egy hét alatt fedeztem fel – fenéket, a hónapban! Olyanok is vannak, akiket koncerten találtam, meg hát úristen. Kellenek nekem :D.

Starkill: Until We Fall

Első hallásra (remélem, Parker, ezt most nem olvasod), Fires of Life-os beütésem volt. Az pedig a csapat legbitangabb albuma. Egyetlen bajom van csak ezzel: Sarah hangja rontja az összképet. Kimondom, nem érdekel. Epica-klón lesz a banda, és nem akarom. Az Arch Enemys hatás jó, értékelem, imádom is az AE-t, csak… na. A Starkill csaj nélkül Starkill, így meg… hááát. Egyéni szoc.problem, tudom. De sajnos volt már rá példa, hogy ez plusz hang elvette azt a varázst, amiért imádtam, de hátha csak felesleges pánik, egy dal miatt ne ítéljek.

AWS: Hol voltál?

A srácoknak ezt a dalát még 2018. augusztus 19-én hallottam, és igaz, hogy már kint volt a klip előtt, de akkor kisebb bajom is nagyobb volt annál, minthogy a fülembe ragasszam ezt a csodát. Ja, és csak szerintem gyönyörű Örs szeme? Vagy csak szemfetisizta lettem az utóbbi hetekben?
(off, tudnám ezt a dalt pár embernek küldeni, de mindegy, elmúlt :D)

Saltatio Mortis: We Drink Your Blood (Powerwolf cover)

Ez volt az a dal, ami anno annak idején letartolta az agyam, és a Powerwolf belopta magát a szívembe – az egyik Greywolf tesó meg amúgy szülinaprokonom, szintúgy okt. 7-es :D. Ennyit a quickinfok-ról. Mikor megjelent a The Sacrament of Sin, nem jutottam hozzá a bónusz lemezhez, így maradt a YouTube… állítólag még az Amaranthe verziója jó, sajnos az Eluveitie és az Epica nem győztek meg, abból jobb az eredeti. De ez csak az én véleményem :D.

Arion: Unforgivable

Az AFM Recordsra már jópár hónapja fel vagyok iratkozva, bár igazat megvallva, sokan közülük nem kerültek be az első három körös válogatóba se. Mostanáig. Velük kezdtem, mert hát szimpatikus volt ez a drága fiatalember a borítóképen. És azt kell mondanom, hogy nem bántam meg! Modern Power Metal From Helsinki! Ennél több nem is kell nekem. Finnország a metal hazája, kész. Amúgy is mostanában válogatok power metalban… de a finnek nem csinálnak rossz zenét, bocsi. Enjoy!

Amaranthe: 365

A műfajunk happy metalja új lemezzel készül, ami tök jó. És tudjátok mi tök jó még? Nils. Teljesen illik. Elize-zel még nem békéltem meg, szerintem egyre közönségesebb, nem igaz, hogy állandóan a combjait kell villogtatni. Vagy ő is tudja esetleg, hogy ezzel az enyhén popos hangzással nem jutnak messzire, és kell valami marketing gyanánt? (Vagy csak Amy lett túl szemérmes, khm.)

Lord of the Lost: Haythor

A srácok annyira nem győztek meg az előző lemezzel, hogy akkor jegeltem is őket egy időre. Pedig tényleg, első lemez óta figyelem őket, a Sex On Legs óta vágyok egy magyar koncertre, de az még odébb van. A csapatnak ez a hatodik lemeze, szintén dupla, és ahogy olvastam, konceptalbum. Már kint van egy ideje az egész, de még nem jutottam oda, hogy végig is hallgassam egyben. Majd hétvégén :D.

Korpiklaani: Aallon alla

Első hallásra azonnal a Kädet Siipina jutott eszembe, annak van ilyesmi hangzása, mint ennek a dalnak. Jó kis pihengetős, finn nyelvű, így lehet nyugodtan dűlöngélni egy-egy pohár itókával a kézben. Lehetőleg ne vízparton, különben beborulás és fulladás lesz a vége.

Amorphis: Daughter of Hate

A Nagybetűs LIBABŐR. Egyszerűen meghallottam a refrént, és azon kaptam magam, hogy fejtetőtől lábujjig libabőrös lettem, pedig nem volt hideg a szobámban. Baromi kevés előadónak sikerül ezt elérnie. Magam is meglepődtem, mikor ezt hallottam, mert sose gondoltam volna az Amorphisról, hogy övék lesz a bronzérzem ilyen téren.
Amúgy is, minden vágyam januárban eljutni rájuk. Úgy tudom, koncertes dal… pls * – *

Nothgard: Malady X

Starkill 2 néven emlegetik a németeket, holott azért nem sok közük van egymáshoz… max annyi, hogy mindkét csávónak hosszabb a haja, mint az enyém, jól áll nekik a szemceruza, és bitang jól hörögnek. Ja, és előbb van Nothgard, mint Starkill Budapesten. Novemberben megnézném a bandát szívesen, úgyis az egy olyan szenthármas érkezik akkor, hogy úristen.

Kiesettek:
Nem volt ilyen előadó.

Szólj hozzá!

avatar

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

  Subscribe  
Visszajelzés